Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

324 CXVII. ORSZÁGOS ÖLÉS, országnak minden téren való előhaladására nagy hatással van, ha az a meggyőződés erősödik meg az országban és az országon kivül, hogy Magyarországnak alkotmányos önrendelkező léte "biztosítva van és biztosítottnak tekintetik a nemzetek által, s ezért óhajtjuk Magyarország alkotmányos életének mindenki által szemlélhető díszes megörökítését, én, mint a főrendiház egyik szerény tagja s mint a kinek ősei, ha nem is a szittyákkal jöttek, de a többivel egyformán küzdöttek a nemzeti érdekekért: én a nemzet ezredéves élete küzdelmeinek emlékét megörökítő ily intézkedés ellenében sohasem érvényesítem azon egyéni észrevételeimet, a melyeket más tárgynál esetleg nem hallgatnék el. Ebből a magasabb szempontból óhajtanám, hogy azok is, a kiknek az én ízlésemnek sem megfelelő stylus ellen van kifogásuk, vagy a kik hasonló más okokból ellenzik a törvényjavaslatot, ezt ugy, a mint a képviselőház ide küldötte, velem együtt elfogadják. (Hosszas élénk éljenzés a baloldalon.) Lipthay Béla b : Nagyméltóságő elnök, méltóságos főrendek! Közvetlen előttem szólónak hazafias ihletű nyilatkozata, nemkülönben azoknak nyilatkozatai, ki szintén ezen oldalról valóságos Capistrán-jai a békés fejlődésnek és művészeinek e hazában, azon benyomást tették rám,hogy a szőnyegen levő tárgy igenis hazafisággal, lelkesedésssel, ékes nyilatkozatokkal védhető, — de a szónok logikája ellene szól. És ezen benyomás alatt nyilatkozom és elismerem, hogy áll az, a mi különösen az itt tett nyilatkozatok közt első sorban mondatott, hogy a művészet terén tett alkotások dicsőségére válnak a nemzeteknek. Hivatkozás történt Görögországra, Rómára, Fíorenczre. Elismerem, mindenütt nyomait látjuk az alkotásaiknak s a szerint mérlegeljük nagyságukat. Ezt nem tagadjuk mi sem e padokról; de igenis töi-Tényhozöi szemességgel, meggondolással és megfontolásával a viszonyoknak keressük azon műkincsek történetét, hogy lássuk, vájjon hasonló körülmények és viszonyok teremtették-e azokat, mint a melyeket minálunk ma látnak? És ha téves felfogásból, meglehet másoknak helyesebb nézetéből hasonló monumentumokat fogunk építeni, ezek évek múltán hirdetni fogják-e dicsőségünket és jő ízlésünket? És csodálom, hogy épen az egyház férfiai, a kik ugyanazon, mint ezen monumentumok történetét egyaránt ismerik, hivatkoznak ezen emlékre. A mi Rómát, Görögországot illeti, abbaa a korban a financiális operátidk még nem voltak úgy kifejlődve, mint ma. és én sem pro sem contra nem tudnám okadatolva kitüntetni azt, vájjon azon műkincsek kölcsönvett pénzből épittettek-e vagy sem; de igenis ott, a hol a történetet figyelemmel kisérhetjük, tudjuk azf, hogy oly müvek alkotása által, melyek a felhasznált eszközöknek nem kellő mérlegelésével vitettek ki, rombolás idéztetett elő a viszonyokban, — még pedig messzebb kiható rombolás. Ha szabad felemlítenem; ott van például a Pétertemplom. Nagyszerű conceptio, de ne kutassuk, hogy ezen conceptio végrehajtása s az arra szükséges eszközök mennyire válságosak voltak. Ezt ne kutassuk, hanem idézzünk Magyarország történetéből. Mátyás király alkotásai szintén nagyok, dicsők voltak, de méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben is azon megjegyzéssel kisérjem elismerésünket, hogy azon fényűző alkotások talán a túlzásokba is mentek volt; és kérdés,vájjon ha pénzügyei a nagy királynak akkor, mikor elszenderedett, oly állapotban lettek volna, mint az azóta romba dőlt alkotásai, azon katastrofális viszonyok kifejlődtek volna-e, a melyek kifejlődtek, mert nem volt anyagi erő, mely pótolhatta volna a szellemi nagyságot. Idézhetnék példát sokkal többet mindenütt. Hivatkoztak Angolországra; azt mondták, hogy mennyire hanyatlott; a mi pénzügyi viszonyaink sem fényesek, de ne essünk kétségbe. Mi sem esünk kétségbe ez oldalról, mert bizunk önerőnkben. De azoktól, a kik Angolország példájára hivatkoztak, azt kérdezem, hogy midőn Angolország ily pénzügyi viszonyok közt van, akkor emelt-e óriási költséggel parlamenti épületet? De hivatkozom más példára: Belgiumnak, szárazföldünkön az alkotmányos élet e mintaképének példájára, mely milliókat költött arra,