Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-117
CXVÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 323 szükséges-e, hogy jó törvények hozassanak, egy 15 milliós országház? Vagy kérdem: azért oly hiányosak-e törvényeink, mert képviselőházunk oly roskatag? azért oly rósz olt az akuslika, hogy a törzsvagyont támadó adók által sújtott, megexequált, elszegényedett és kivándorlófélben levő magyar emberek jajjal nem hallatszanak oda ? (Mozgás balfelöl. Nagy zaj.) A gót czifraságok mennyiben növelnék az ország adóképességét? Mindezekből csak az következik, hogy nem czifra országházat építeni, de kormányt és irányt kell változtatni (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Ohó! Ohó!) ha a nemzetet a második évezredre fentartani, a magyar állam erkölcsi méltóságát az ezredéves ünnepély dicsőségének magaslatára emelni akarjuk. (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Ohó! OM!) Mert képzeljék méltóságos főrendek, hogy minő világtörténelmi botrány lenne az, hogy a czifra országházban az ezredéves évforduló napján lennénk kényszerítve kimondani a magyar állam fizetésképtelenségét, a magyar állam bukását. (Elénk derültség és ellenmondások balfelöl.) Keglevich Béla b.: Nagyméltóságú elnök ur, főpapok és főrendek ! (Moggás.) Nem kutatom én azt, időszerű-e az előttünk levő törvényjavaslat ; azt sem keresem, többé-kevésbé czélszerü-e az új országház terve, mert ehhez, mint minden emberi műhöz, hozzá férhet a szó, nem keresem, hogy képzőművészeti fogalmaimnak megfelel-e a tervrajz vagy nem, vagy más szempontból fogyatkozása lehet-e ? Engem magasabb szempont vezérel e törvényjavaslat megítélésénél. Ezt a szempontot az ős magyar alkotmányos nemzeti let történelméből vonom le. Méitóságos főrendek ! Csodás egy faj az a magyar faj s ha jó római katholikus létemre nem lennék kénytelen elhinni azt, hogy az isten választott népe a zsidó nép volt, a mit mindig kötve hittem el, azt mondanám, hogy a szittyafaj volt az, a mely, ha nem is volt a szentírás szerinti választott népe Jehovának, de birta különös pártfogását a teremtőnek. Megállotta e nemzet egy ezred év óta a legnehezebb megpróbáltatás minden phasisát. Nem volt tatár, török, izmaelita, német és zsidó pusztító járás, a mely képes lett volna mégsemmisiteni, (Élénk derültség.) Kisebbségben volt a magyar mindig s mégis ő volt az ur a háznál. Mi ennek az oka? Az első, hogy a rajongásig szerette nem zeti létét, (Ügy van!) és hogy e faj, a mely Kelet-India közeléből jött és a Duna és a Tisza között telepedett meg, már akkor is vallotta és érvényesítette állami életében az alkotmányosság alapelveit s azok szerint élt és cselekedett itt is egy évezreden át. (Ügy van!) Sokkal jártasabbak a méltóságos főrendek magyar hazánk és saját családjaik történetében, hogv sem állitásom bizonyításául szükségesnek tartanám felsorolni a nemzeti létért és az alkotmányosságért folytatott közdelmek egyes phasisait E helyen, a hol mai napon is itt ülnek a Batthyány, Andrássy, Majthényi honalapító családok ivadékai, a kiknek ősei jelen voltak első magyar királyunk, Szent István koronáztatásán; e hehyen, a hol itt ülnek ivadékai a második honalapító IV. Béla király mentőinek, köztük a Forgáchok; ivadékai az önkényuralom ellen föltámadt Héderváryaknak a török elleni harczokban igát hordott Szapárynak, az Eszterházyaknak: e helyen jól tudják azt, mennyi vér folyt a harczokban, a melyeknek mindig az volt a czéljok, hogy a magyar alkotmányos élet föntartassék. (Helyeslés.) Ez az eszme vezérelte a Bethlenek, a Bocskaiak, Tökölyek, a Bákóczyak fegyveres támadásait, a magyar főpapságot, midőn kereszttel vagy karddal szolgálta a hazát, az alkotó Széchényit s ott van a nagyok nagyja Battyhány Lajos a ki martyrsággal fizette le ezen szent eszme iránti adóját. Elvégre ütött a hosszas küzdelmek után a koronázás órája Deák Ferencz és Andrássy Gyula újra megalapították és megkötötték a szövetséget az uralkodóval és szomszédainkkal s a magyar alkotmányos és törvényes függetlenség zászlóját magasan lobogtatva, elvezettek bennünket a békés fejlődhetés biztos kikötőjébe. Mikor azt kérik tőlünk főrendektől építsünk állandó országházat, mert Magyarél*
