Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 321 hogy ezen évenkint megtakarítható Összeg, más szükségesebb czélokra lenne fordítható s nem nálunk, de e házon kivül, hangoztatott az országban szétszórtan létező segélyünkre méltán számot tartó szegények nagy száma is. Már a mi az elsőt illeti, arra nézve azt vagyok bátor kérdezni, hogy vájjon mikor a jövő évi budget tárgyalásakor a minister által az országháza építésére szükségelt egy millió forint be fog abba állíttatni, a kevesebb összeg mellett szavazók elérnék-e abbeli ezerjókat, hogy az esetleg e positiónál megtakarítandó pár százezer forintnyi összeget az általuk szükségesebbnek vélt czélra fordíthassák ? — bizonyára nem, hanem fordítódnék az összeg ismét oda, a bová azt az illetők esetleg megint nem fogják akarni. A mi pedig a segélyezendő szegényeket illeti, azt hiszem, hogy ezekről valamint eddig, ugy jövőre is folyvást lesz más utak s módok által is gondoskodva, lehető legnagyobb mérvben pedig épen az által, ha e törvényjavaslatot elfogadjuk, — mert nem tréfa dolog az, midőn egy, illetőleg másfél milliónak tiz éven keresztül évenkénti olynemü befektetéséről van szó, melynél ezer meg ezer mesterember s napszámos keresheti meg kenyerét. Vagy kitelik-e az e nagyszerű építkezésekhez szükséges erő magából Budapest városából s környékéből 1 Bizonyára nem, hanem keresetet nyujtand az e körön kivül fekvő száz meg száz munkásnak is. És most még csak egyet, méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Mint majd minden halandónak, ugy nekem is lehetnek hibáim, hanem abban, a mit »Grössen-Wahní-nak nevez a német s a mi rendesen agyvelő sorvadással szokott végződni, nem szenvedek, — az utánzási, majmolási vágy sem bántott soha, — de mind a mellett nem tagadhatom, hogy oly esetekben, midőn hazám becsülete, dicsősége, akár fénye van kérdésbe, erőt vesz rajtam — és már e bajban nemcsak én magam, de ezrenként szenvedünk — a magyar büszkeséggel daemona — és ekkor aztán a szűkkeblűség és fukarsággal kibékülni nem tudok. {Elénk helyeslés és tetszés balfelől.) Midőn az 1861-iki időszakban megkisérFŐBENDl NAPLÓ. 1881-84. Ií. KÖTET. lettük az országgyűlést egybehívni, a helyre nézve volt első felakadásunk, az, hogy az ekkor nem kis befolyást gyakorlott, bár ha illetéktelen tényezők által javaslatba hozott Pozsony és Buda közül ez utolsót kedvezöleg igazolt utógondolattal választók, mindenki át fogja érezni. Össze jött tehát parlamentünk Pesten, de első gondjának a szállásfogadásnak kellé lennie ; — nem voit-e ez megszégyenítő érzés, midőn látnunk kellett, hogy a magyar majdnem ezer éves s csakis új öltönybe bujtatott országgyűlése Pest utczáin barangol s nem tudja, hol hajtsa le fejét, — ekkor ellenben a Schotten-kapu előtt már folyt az építkezés és azok, kik segedelemünk folytán jutottak új szabású alkotmányhoz, csakhamar saját fedelök alatt voltak, — ma pedig már egy, mintegy 15 milliomos hetedhét országra szóló pompás épületben tanácskozhatnak! — és rni? méltóságos főrendek, hát mi is galyabitottunk 20 év előtt a Sándor utczaban húztatva-vontatva egy csakhamar lényeges kiigazítást követelt, s ma roskadozó félben levő üvegházat, ma pedig egész flegmával arról tanácskozunk, vájjon nem maradhatnánk-e még meg abban egypár évtizedig ? és hát ha ez idő közben kiszorulnak abból a hon atyái, megint Pest városa utczáin bolyongjanak szálláskeresés végett, mint az az 1861-iki zavaros évben történt! — és e megszégyenítő hátramaradást s eshetőséget csak azért tűrje az ország, mert vonakodnak a méltóságos főrendek az ország budgetjébe évenkint pár százezer forintot felvenni. E szerep nem lehet azoké, kiknek hazafi feladatuk minden oly kérdésnél fent lobogtatni a zászlót, melyek czélszerű feloldása a haza dicsőségének nevelése ! (Élénk helyeslés balfelől: Ügy van!) Utolsó, de nem legkevésbbé fontos okom, miért a törvényjavaslatot elfogadom, még az, mert épen az országgyűlés végével nem akarom, hogy a főrendiház összeütközésbe jöjjön a képviselőházzal — és csak sajnálni tudnám, ki fontosságát ez utolsó indokomnak be nem látná. — Elfogadom a törvényjavaslatot ugy, a mint van. (Élénk helyeslés baljelöl.) Andreánszky Gábor báró: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ha tekintjük vámházunkat, hol az Acropolishoz méltó 41