Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

320 CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ministerelnök ur ő excellentiájának itt e házban nem régiben tett abbeli ez iránybani minden felelősséget magáról elhárító nyilatkozata, mely szerint a felsőház szervezéséről készen levő s általa benyújtani szándékozott törvényjavaslatát, sajnálatára, az utóbbi időkben felmerült okok s események miatt, kénytelen a napirendről levenni; e rendezés is tehát mikor fog megtörténhetni s hogy fog majd kiütni, azt senki előre meg nem mondhatja. Hogy mind ezeknek megfigyelése nem fogja a nemzetnek parlamentaris szervezéshezi ragaszkodását egyelőre hatványozni, bővebb bizonyításra nem szorul és ha most még az is megtörténnék, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elvetnők, ez, méltóztassanak elhinni, sok embernek meg fogná parlamentaris rendszerünk állandóságában! hitét ingadoztatni. Óvakodjunk tehát méltóságos főrendek, ily kételyekre avagy csak távolról is okot szolgáltatni, hanem fogadjuk el a törvényt s mondjuk ki világosan, hogy azt főleg azon okból is teszszük, mert azt akarjuk, hogy a nemzet méltóságának megfelelendő ezen monumentális országház egyszersmind ugy is tekintessék, mint az újabb nemzedék erős küzdelmei s kitartása által kivívott alkotmányos parlamentaris szervezetünk diadalának örök időkre felmaradó symboluma. Legyen ez tehát méltó képviselője e magasztos eszménynek, hogy aztán egyenlő hazafi érzések között nézhessen az utókor épen ugy a népképviselet e díszes jelvényére, valamint hatalmas Dunánk bérezés jobb partját ékitö azon fényes, a nép szája által ma is még Mátyás palotájának nevezett építményre, mely viszont méltán a királyság, alkotmány e kiegészítő ragyogó részének symbolumaként tekinthető és fel fog e kettős látványra, kivált azon esetben, e tervben lévő épület létrejöttekor életben leendő igaz magyarnak szive, dobogni? ha tudni fogja, hogy az uj parlamentházban méltóképen, az ország legjobbjai által van képviselve s ha — mint szivünk mélyéből óhajtjuk — még tiz év múlva és sokkal az után is mostani alkotmányos érzésű kegyes jó fejedelmünk, e hazának ma élő Mátyás királya boldogitandja onnan a magasból benne bizó népeit! (Éljenzés.) De ha mindez sem bírná reá a méltóságos főrendiházat e törvény elfogadására, kegyeskedjenek a többi okokat is figyelembe venni, melyek a mellett szóknak: vájjon nem fog-e egy ilyen, mint javaltatik, nagyszabású monumentális épület felállítása az egész nemzet fejlődésére is jótékonyan hatni? Hiszen míg az egy részről egy tiz éven keresztül feléledő tüz helye lesz, tanulmányaikat későbben az ország többi részeiben is érvényesítendő művészet minden nemének, — egyszersmind alkalmat is nyujtand a már kész erőknek, tudományuk s ügyességük bebizonyithatására. És mindez elmaradjon azért, mert a méltóságos főrendek vonakodnak tiz éven keresztül az ország budgetjében évenként néhány százezer forinttal a rendes kiadásoknál többet megszavazni ? Mert hiszen végre is ez a kérdés, sőt még ennél is lényegtelenebb, a mennyiben nincsen senki közöttünk, ki el ne ismerné, hogy szükségünk van egy állandó országházra, de azt sem ellenzik, hogy az egy nagyobbszerü épület legyen, — csak az tehát közöttünk a különbség, hogy mi elfogadjuk az előttünk fekvő tiz éven keresztül évenként mintegy egy milliót igénybe veendő tervet, mig a más oldalon ezt sokalják s valamivel leszállítani kívánják. Ámde kérdem, vájjon nem ellensúlyozza-e a törvényjavaslat által kívánt ezen esetleg évenként egy, legfeljebb kétszázezer forinttal a kevesebbet megadni ajánlkozók által comtemplált összeget mindazon szellemi, erkölcsi és — habár számokban egyelőre ki nem fejezhető, de bizonyára beállandó — anyagi nyeremény is, mely ez épületnek tervezett alakjábani létrejötte által a nemzetre okvetlenül háramolni fog? (Ugy van! a baloldalon.) Gondoljunk magunk végelhatározása alkalmával Budapest városa díszítésére is! — Mely maga is annyi áldozatot hozott s hoz folyvást fővárosunk szépítésének, — mert bizony az által, mit e tekintetben teszen, nemcsak magának, de az egész országnak teszen hálás elismerést érdemlő szolgálatot. Igen, de az mondatik a másik oldalról,