Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-111
264 CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. nagymérvű fokozását, ezen rendszer mellett, a Í mely elvben helyes, de nem alkalmaztatik egész 1 következetességgel, nem remélem. Azon roppant különbözetet, mely a nagy gyári szeszipar és a gazdasági szeszfőzdék között van, azt az óriási előnyt, melyben az első az utóbbi felett részesül, 10 --20% - os adókedvezményekkel, nézetem szerint, kiegyenlíteni nem lehet, s e nehézség megoldása nem azon kedvezmények útján keresendő és nem is úgy, ha azt kérdjük, hogy mi termeltetik, hanem épen ellenkezőleg a bizottság javaslatával kiemelt elvvel azt kérdjük, hogy miből készíttetik, és a terményadót alkalmazzuk ugyan feltétlenül, de bizonyos nyersterményeknek szeszszé való feldolgozását adómentesség által segítjük elő. Nem akarok túlságosan a részletekbe bocsátkozni, de bátor vagyok kettőt mégis felemlíteni. Az első, mely a gazdasági szeszfőzésre nézve kétségkívül legfontosabb, a répa, melyre nézve már elvben azt lehet mondani, hogy míg minden más anyag feldolgozása csak annyit jelent, mint egy már létező értéknek átváltoztatása más értékre, mert akár gabonáról, akár tengeriről, akár burgonyáról legyen szó, az tényleg létező érték, melyet szállítani és átdolgozni lehet, mely tehát speculatio I tárgya, s így tehát helyesen megadóztatható: I addig viszont a répa pénzértéket nem kép- j viselhet, annak átdolgozása szeszre tehát egy új tényleges érték teremtését jelenii, a mely nemzetgazdasági szempontbői mindenesetre nagy nyereménynek veendő, mindenesetre eltekintve attól, hogy a mezőgazdaságra minő fontossággal bir. Azt hiszem tehát, hogy fiscaliSj de kivált nemzetgazdasági szempontból az ilyen szeszfőzést teljesen adómentessé lehetne tenni a nélkül, hogy más iparczikkekre nézve ebből hátrány keletkeznék. Van még egy másik czikk is, a melyre nézve ugyanezt indokoltnak tartanám, tudniillik a szőlőből és annak terményeiből készített borszeszre, vagyis a cognacra nézve. Ezen termény minden mással szemben roppant hátrányban van az által, hogy a vámszerződés megkötésekor, ugy látszik kifelejtették, s ez az egyetlen szeszes ital, melyre nézve beviteli vám nem létezik annyiban, hogy ma Franciaországból a cognacot ugyanazon vámtétel mellett hozhatják be, mint a bort, s igy ez a szeszes italokkal szemben úgyszólván vámmentes, a mi pedig a cognac-főzést és kivitelt teljesen lehetetlenné teszi, holott főkép a szőlőhulladékokból készített cegnac kivitele kevés országra nézve bir oly fontossággal, mint épen Magyarországra. Ismétlem tehát, nálunk azért nem volt lehetséges eddig a cognac-kivitel, mert a vám nélkül behozottal concurrálnia alig lehetett, és ezen a hiányon csakis az által lehetne a törvényben segíteni, ha a borszeszfőzés, legalább a mennyiben a szőlőtulajdonos saját terményeit dolgozza fel, feltétlenül adómentessé tétetnék. További hiánya a törvényjavaslatnak, jóllehet inkább jogi és méltányossági szempontból a 80. §., mely az adóhitelezés kérdésére nézve azon elvet állítja fel, hogy az adófizetés egy bizonyos mértéke szerint hitelez, azon alul pedig nem. Ezt én elvileg feltétlenül elvetendőnek tartom, kétséget sem szenved, hogy a kisebb gazdának sokkal nehezebb az adót előre fizetnie, mint a nagyiparosnak, ki nagyobb forgalmi tőkével és olcsó hitellel rendelkezik; a törvényjavaslat pedig épen annak, a kinek terhesebb az adófizetés, nem hitelez, míg annak, ki 600 frton felül fizet adót, hitelt nyújt. Ezt én, ismétlem, elvben helytelennek tartom, még az esetre is, ha, — miről tudomásom nem lehet kamat fizettetik is ezen tartozás után, mert akkor is sokkal nagyobb teher a kisebb producensnek az adót fizetnie, mint a gyári nagy producensnek. Van még egy pont, melyre nézve a törvényjavaslatot helytelennek tartom, melyre nézve bátor leszek egy módositványt beadni. Ez a törvény életbeléptetésének ideje. Méltóztatnak tudni, hogy az adórendszernek oly gyökeres megváltoztatása, mint a milyen itt involváltatik, maga után vonja, hogy a létező szeszgyárak jórésze tökéletesen átalakítsa, részint pedig újonnan készíttesse gépeit. Ezt rövid idő alatt megtenni lehetetlen. Mikor a törvényjavaslat első izben tárgyaltatott, akkor helyes volt az életbeléptetést szeptember 1-jére meghatározni, de most látjuk, hogy helyesebb lett volna azt mondani, hogy >hat hónappal a