Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-111
160 CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. nak tagjai. Minthogy pedig írnperativ ok nincs a mellett, hogy a főrendek kényelmökben megzavartassanak, hétfőre kivánom a javaslatot napirendre kitüzetni. Részemről érdekelve nem vagyok, s igy nem beszélek Cicero pro domo. Elnök : Kérdem a méltóságos főrendeket, hogy a törvényjavaslatot mikor kivánják napirendre kitűzni ? [Felkiáltások: Keddre!) Ennélfogva az ipar törvényjavaslat tárgyalása a keddi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend, vagyis a hármas állandó bizottság jelentésének tárgyalása a szeszadóról szóló törvényjavaslatról. Méltóztassanak a jelentés átalános részét meghallgatni. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a jelentés átalános részét), Elnök: Az átalános vitát megnyitom. Kiván-e valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz szólni ? Pongrácz Emil báró előadó: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! [Halljuk!) ügy közgazdasági, mint pénzügyi szempontból kiváló fontosságú törvényjavaslat fekszik előttünk ; oly javaslat, mely hosszas és beható tanácskozások, tanulmányozások emanatiója, egyúttal compromissum a monarchia két állama között. Kétségtelen tény az, hogy a gazdasági és gyári szeszipar nagy fontossággal bir közgazdaságunk fejiődésére; a termelt szesz megadóztatásának rendszere pedig nagy jelentőségű kérdés szesziparunk, mezőgazdaságunk és az állam érdekeinek szempontjából. Az átalány-adórendszer, — mely a szeszre nézve a monarchia mindkét felében két évtized óta érvényben vau, — sem közgazdasági, sem pénzügyi szempontból nem felelt meg a várakozásnak. (Halljuk!) Ezen rendszer mellett a szeszgyártás terén egyedül a nagyobb és olcsóbb tőkével rendelkező és a fejlettség magasabb fokán álló iparszerű szeszgyárak állhattak fenn; mig ellenben a kisebb és főleg a mezőgazdasági jellegű szeszfőzők léteié koczkáztatva volt. Az átalányozás rendszere mellett a gyárosoknak az állott érdekében: hogy ugyanazon űrmérték mellett, s ugyanazon 24 óra alatt mentül többet és mentül gyorsabban erjeszszenek; ezen eljárás mellett az adó nagyobb részének megtakarítása végett az erjesztés idejét megrövidítették, a termelési anyagokat hiányosan használták ki, több élesztőanyagot vettek igénybe; mely mód sok anyagnak elpazarlására, illetőleg a szesztermelés megdrágítására, más irányban pedig az adótétel leszállítására vezetett. A gazdasági szeszgyárak, melyek tőkeerejűk csekélységénél fogva nem részesülhettek tökéletes műszaki berendezésben, a gyártás módjában sem emelkedhettek a technika fejlettségének színvonalára: a nagy szesziparral nem birták kiállani a versenyt. A nagy gyárak a különböző termények szesztartalmának és a marhahizlalásra alkalmas mosléknak kihasználását sokkal nagyobb sikerrel birták elérni. A gazdasági szeszgyárak a létért való küzdelemben hanyatlottak, újak pedig nem keletkezhettek. A nagy gyárak nyomásának épen nem örvendetes következménye az lett: hogy a gazdasági szeszfőzők száma 1868-tól 1882-ig 1,065-ről 618-ra apadt le. A mint említem, a fennállott rendszer pénzügyi szempontból sem felelt meg a várakozásnak, mert a szesztermelés íejíődésévelaz adóeredmény egyátalán nem tartott lépést, (Halljuk !) Ha az egész monarchiát veszszük összehasonlításul : a szesz adott 1863-ban 15.532,244 frtnyi, és 1883 ban 15.279,849 frtnyi, jövedelmet, tehát 252,395 írttal kevesebbet. Midőn az adó eredményei ugy az egyenes, mint a közvetett adók minden ágában nagy mértékben emelkedtek: ez valóságos anomáliának mondható. Teljesen indokolt tehát ugy az állam szükségletei, mint az adózó közönség szem pontjából, hogy e jelentékenyen fejlődött iparág is nagyobb adóeredményt mutasson fel. (Ugy van!) Itt az a kérdés merülhet fel, hogy megbírja-e ezen iparág a nagyobb adóterhet? Erre határozott $>igen«-nel kell válaszolnom, mert amíg egyenes adóink magasabbak mint a külföld legtöbb országában levő megfelelő adók, (Ugy van!) addig a szeszadó -teher igen sokkal kisebb. A szeszadó ugyanis csaknem minden más országban, és nevezetesen még a főleg gazdasági szeszgyárakkal dolgozó Németországban is sok-