Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-108
CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 245 Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és 1—14. §-ait 1 melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a lő. §-t). j Hertelendy József főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A törvényjavaslat 15. §-ához bátorkodom egy módositványt beadni. Ezen szakasz ugyanis az árterek osztályozásáról és a kivetési kulcs megállapításáról rendelkezvén, ez által az 1882: XXVI. törvényezikk illető szakasza hatályon kivülhe lyeztetik. A törvényjavaslat 15. §-ának utolsó bekezdése igy szól: >Ezen szakasz intézkedései a temesbégavölgyi vízszabályozási társulatokra nézve mindaddig, míg nevezett társulat az 1882: XXVI. törvényezikk értelmében állami kezelés alatt áll, érvénynyel nem bírnak.« Ámde a hivatkozott törvényben az ártéri osztályozásra és a kivetési kulcsra vonalkozó rendelkezések nem egészen világosak és kételyekre adnak alkalmat. Már pedig kívánatos, hogy a törvény rendelkezése világos és minden kételyt kizáró legyen. Ezért bátorkodom a következő módositványt benyújtani e szakaszhoz : A 15. §-hoz hozzáteendő volna: »és ezen társulatnál ugy az osztályozást, valamint a kivetési kulcsot is ugyancsak az állami kezelés tartamára a közmunka- és közlekedésügyi minister végérvényesen állapítja meg«. Rudnyánszky József báró jegyző (o'vassá, a módositványt). Kemény Gábor báró, közmunka- és köz lekedésügyi minister: Ha méltóztatnak megengedni, pár szóval leszek bátor hozzászólani a beadott módositványhoz. (Halljuk!) Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Azt bocsátom előre, hogy ez tulajdonképen módosit egy módositványt, mely a képviselőházban tétetett ezen szakaszhoz. Nem változtatja meg, kiegészíti azt. Az 1882: XXVI. törvényezikk a Temes-Béga völgyének vizszabályozó társulatát állami kezelés alá adja a nélkül, hogy ezen állami kezelés mivoltának e részletébe belebocsátkozott volna. Ezen intézkedést illetőleg az 1882: XXVI. törvényezikk és 1881: L1I. törvényezikk közt az a különbség, hogy mig az 1881: LH-ben határozottan az van, hogy időközileg, a meddig e kivételes helyzet tart, a Kőrös-Béga társulatra nézve a közlekedési minister állapítja meg a kivetési arányt, addig az 1882: XXVI. törvényezikk, a mely a temes-bégavölgyi társulatról szól, ezt illetőleg nem intézkedik. Én magam is azt hiszem, hogy a kérdés az, vájjon azon intézkedés, mely szerint ezen társulat egészen kivételes helyzetbe tétetett és állami kezelés alá helyeztetett azért, hogy pénzügyi viszonyait rendezhesse, lehet-e tenni jelenleg valamit a Hertelendy ő méltósága által benyújtott javaslattal, egészen helyes. Hogyha lehet, akkor a két eljárás között következő a különbség az eljárás módjára nézve. Az egyik szerint a kormánybiztos, miután jelenleg ott a társulat autonómiája fel van függesztve, maga állapítja meg az osztályozást és veti ki az arányt; a kormánybiztos megállapodása felebbezhető az alispánhoz, ugy a mint e tekintetben törvényeink szólanak és azon esetben, hogy ha ez ily világosan kimondatik a törvényben, akkor az alispánhoz való felebbezés természetesen lehetetlen, s a közlekedési minister lesz hivatva dönteni. Igen nagy hihetőség szerint ezen eljárás a temes-bégavölgyi társulat ügyeinek rendezését megrövidíti egy fél évvel, talán egész évvel — már a mennyi időt a felebbvitelek keresztülvitele igényel. Ennek következtében én a magam részéről gyakorlatinak találom a módosítást s a magam részéről, h a a méltóságos főrendeknek nincs kifogásuk, hozzájárulok. (Helyeslés.) Zichy Hándor gróf: Csak annyiból vagyok bátor felszólalni, a mennyiben kérem, hogy az indítványt méltóztassék még valaki sajátjává tenni, hogy a fölött határozhassunk, mert különben azt elejtettnek kell tekinteni. Szapáry István gróf: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Miután az indítványban nem látok egyebet, mint az eddigi állapot tisztázását, s az ügy menete, a mig az a rendes kerékvágásba jön, meg nem akasztatik általa, magamévá teszem az indítványt. Elnök: Az indítvány pártoltatván, méltóztassanak azok, kik azt elfogadják, ezt fölállásukkal