Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-105

CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 231 fölhozni, de ott nem lehettem szerencsés, hogy módosításom elfogadtassák. Pauler Tivadar igazságügy minister: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! 'Itt az 1. §-ban a szerzői jognak az alapelvei határoztatnak meg. Előállhat az az eset, hogy egy mű több szerző adalékaiból készült, pl. egyencyclopaedia, vagy teszem Győr város és vármegye leírása többek adalékaiból, mikor a magyar természettudósok gyűlése ott volt. A hol többek adalékaiból készül a munka, mindenki megtartja a maga jogát, rendelkezhetik a felett, és öt arra, hogy először vagy másodszor is miként adja ki a munkát, kényszeríteni nem lehet. Mert a harmadik bekezdés világosan mondja, hogy ha a szerzők művének illető részei elkülöníthetők, az elkülöníthető részek mindegyikének többszörözéséhez, közzétételéhez és forgalomba helyezéséhez az illető szerző beleegyezése szükséges. Az az intézkedés azonban, melyet ő excellentiája megtámadott, más esetre vonatkozik, t. i. oly esetre, midőn valamely művet többen közösen dolgoznak ki, de nem lehet meghatározni,hogy melyik rész kinek-kinek képezi munkáját. Ez ritkábban fordul elő, de mégis előfordul. A hazai jogirodalomból egy példára utalhatok. Eötvös József b. és Lukács Móricz munkájára a fogházjavitásról. De főkép színműveknél, különösen Francziaországban gyakran fordul elő ez eset és azt hiszem méltóztatnak emlékezni arra, hogy a hires Scribe-féle darabokat legtöbbnyire ő és Delavigne irta. Ha már most ily eset fordul elő, hogy többen együtt irnak egy munkát, az az ő eimeszüleményöket képezi, és ha ezen irók egyike bármily oknál fogva egyszerre azt mondja: én nem akarom, hogy ez a munka kiadassák, ha a törvény nem intézkedik ez iránt, ez a többinek munkáját teljesen megzsibbaszthatná, érték lelennné tehetné. A mit ő excellentiája mond, hogy talán akkor, midőn a kiadásról van szó, az a munka már nem felel meg a tudomány állásának, ez csak az egyik eset, de lehetnek egészen másféle esetek is, midőn subjectiv okokból nem akar az egyik szerző annak a czélnak, melyet eredetileg kitűztek maguknak, elérésében közreműködni, bármi személyes okokból. Ha tehát ez megtörténhetik, vájjon módjában legyen egy szerzőtársnak azt előidézni, hogy a többiek mű-' ködésöknek semmi eredményét ne láthassák. Ez igazságtalan és méltánytalan volna. Provideálni minden esetre kell, először azon esetre nézve, ha azért nem akar az illető a mű kiadásába egyezni, mivel a művet nem tartja a tudomány követelményeinek vagy az ő mostani nézeteinek megfelelőnek. Ily esetben arra, hogy nevét odaadja, az illetőt nem lehet kényszeríteni, s azért intézkedik a törvényjavaslat, hogy az az ő neve alatt meg ne jelenhessen. De miután nem veheti ki a részét, meg fog jelenni a többiek neve alatt. Hogy pedig fel ne használhassák működésének eredményét minden kárpótlás nélkül, kötelesek lesznek az ő működésének megfelelő kárpótlást adni, tehát ő megóvatik attól, hogy neve, nézete szerint, netalán compromittáltatnék, másodszor, ha volt fáradsága, megjutalmaztatnék, és harmadszor, megakadályoztatnék abban, hogy makacskodása által a többit az őket illető jogoktól megfoszsza, őket megbénítsa. Ezen intézkedések tehát, úgy hiszem, megóvják mind az egyesek jogkörét és e mellett kárpótlás nyujtatik, melyet a biróság fog szakértők meghallgatása útján meghatározni. S épen, ha a megfelelő intézkedés hiányzik, állhatnak elő oly esetek, hol az egyes szerzőtársunk akármily okból eredő makacskodása, talán kapzsisága, a többit éveken át folytatott munkásságának eredményétől megfoszthassa. (Helyeslés.) Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a szakaszt elfogadni. Zichy Nándor gr.: A házszabályok azt tartják, hogy valamely indítvány úgy vétetik tárgyalás és szavazás alá, ha támogatásban részesül. Az indítvány az, hogy az 1. §. 2. bekezdése hagyassék ki. Ezt szerintem két ok támogatja. Egyik azon szempont, hogy valakinek szellemi művét és az e feletti rendelkezést expropriálni még akkor sem lehet és egy pár filléren másnak adni nem szabad, ha az ő munkatársai ezt rájuk nézve kívánatosnak tartják is. Ezen egész törvényjavaslaton azon eszme vonul végig, hogy az irói műveket magasabb szempontból kell megítélni, nemcsak abból,