Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-105

532 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. a melyből különben a jogi tárgyakat megítélni szoktuk. Ilyen azon eset is, midőn a szerzők egyike vagy másika meghal, és ekkor munkatársaira esik vissza az ő szellemi műve. Ha máskép nem rendelkezett, s ezen törvény intézkedése fenn nem áll, ez esetben az ügy, ha peressé válik, a birő előtt azon szempontokból fogna elintéztetni, a melyekből ily sajátszerű kérdések felett más anyagi tárgyaknál is dönteni kell. De hogy ezen szakasz által épen az ellenkező irányt erősítsük meg, hogy két munkatársnak azon jogot adjuk, hogy egy harmadikkal szemben a kisajátitás jogát gyakorolják, holott minden egyéb kérdésben a szellemi munka productumát olyannak tekintjük, a mi inkább sajátja az embernek, mint akármi, a mit tehát -csőd vagy végrehajtás esetében mindaddig, mig ő a nyilvánosságnak nem adta át, tőle elvenni még a hitelezőnek sem szabad, — mondom — ebben ellenmondást látok magával a törvénynek magasabb elvével. Nagy bajt sem látok benne, ha ezen intézkedés elmarad, mert utóbb kereshetik a munkatársak a maguk megcsonkított jogát a polgári törvény egyes elvei szerint és elvégre azt hiszem, hogy ha többen összeállót tak, hogy egy szellemi munkát produkáljanak, tudták, hogy kikkel egyesültek, azokkal úgyszólván egy szellemi mű előállítására nézve solidaritásba léptek és ha egyikök ezen solidaritást felbontja és a másik érdekében feladni nem akarja, ám lássák ők, ebben solidárisak, és ha az egyik szellemi factor nem akarja folytatni és nekik odaadni, arra kényszert ezen törvényben adandónak nem látok. Én tehát az 1. §. 2. bekezdésének kihagyását az előttem szólott nagyméltóságú főrendiházi tag és püspök ur indítványa szerint annál szivesebben fogadom el, mert őt ezen a téren mint munkást és a magyar szellemi értéktermelés hatályos tényezőjét tisztelem és nézeteit annál könnyebben teszem magamévá. Pauler Tivadar igazságügyminister: Engedelmet kérek, hogy még néhány észrevételt tehessek. (Halljuk!) Ezen intézkedés azért nem ellenkezik az egész törvény szellemével, mivel itt nem egy harmadik személyről van szó, a kinek a munka írásához, szerkesztéséhez, készítéséhez semmi köze nem volt. Azok számára természetesen expropriatiónak egyátalában helye nem lehet. Hanem itt azon viszonyról van szó, melyben ép azok állanak egymással, kik mindnyájan szerzői azon műnek, és pedig oly szerzői, hogy az egyeseknek közreműködési részét a többitől elkülöníteni nem lehet. Itt tehát vagy azt kell mondani, hogy egy valaki megakaszthatja a többiek működését, vagy pedig az ellenkezőt; és hogy mégis csak igazságosabb, hogy az kénytelenittessék engedni, a ki itt a negatio terén áll, az a közérdek szempontjából is, úgy hiszem, igazolható. A miért nem is lehet arról szó, hogy folytassa a munkát, ha az még kész nem volna; hisz ha a munka nem kész, akkor természetesen kényszeríteni nem lehet az illetőt arra, hogy folytassa, akkor azt mondja, hogy nem dolgozom tovább, s a munka nem fog elkészülni. De oly esetről van itt szó, midőn a munka már elkészült, és azt ki akarják adni, egyszer már talán ki is volt adva, annak tehát, mint a törvény mondja, többszörözése és forgalomba helyezése forog kérdésben, de az egyik munkatárs ezt meg akarja akasztani. Ily esetre nézve módját akarja találni a törvény, hogy ezt az illető meg ne tehesse ; de hogy az igazságnak mégis elég tétessék, azt rendeli, hogy kapjon kárpótlást és hogy a műhöz akarata ellenére nevét ne legyen kénytelen adni. Nem fog ugyan sok ily eset előfordulni, de nehogy még az előforduló csekély számú esetek eldöntésénél még a judicaturára is némely befolyással lehessen, hogy t. i. a törvényhozás ezen elvet nem ismerte el igazságosnak, kérem, hogy azt fentartani méltóztassanak. {Helyeslés.) Ipolyi Arnold, beszterczebányai püspök: Méltóságos főrendek! Mint indítványozónak, van még szólásjogom. Csupán azon különbséget akarom kiemelni, mert igen jól volt kifejezve a nagyméltóságú gróf ur beszédében az expropriatio kifejezéssel. Igenis, mig egyrészt az egyik szerzőtársnak anyagi jogát tökéletesen védve találom, addig a másik szerzőtárs szellemi jogát negálva találom a törvényjavaslatban. Megyek tehát tovább azon példával,