Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-105

230 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. szonyainkat, e jogot 50 évre kiterjesztette. Ez után megszűnik e jog és ez nagyon természetes, nem lehet az irő rendelkezési jogát, mint némelyek nevezik, szellemi tulajdonát ugyanazon vonalra helyezni a tulajdon más nemeivel. Az irő saját korának és a múltnak talaján áll, a múltnak vívmányai s a jelen közművelődési eszközök befolyása alatt képződik, és igy -valamint ő saját műveltségét legnagyobb részt azon nem­zet közművelődési állapotainak köszöni, a melynek tagja,, ugy nagyon természetes, igaz­ságos, hogy háláját az által rójja le ezen nem­zet és az utókor iránt, hogy egy bizonyos idő múlva az, a mi az ő egyéni sajátja volt, ott közérdek szempontjából köztulajdonná válik. A mi a büntetéseket illeti, a törvény a pénzbüntetési rendszert fogadta el, részint azért, mert ezen vétségek többnyire nyereményvágy­ból eredvén, leghatályosabb megtorlásuk épen a vagyoni büntetésekben fekszik, de másrészt azért is, mert az irói és művészi jogok határai s azon választóvonalak, melyek az irói művek­nek jogosult felhasználását a bitorlástól elkülö­nítik, egymáshoz néha oly közel állanak, hogy a szabadságvesztés alkalmazása, tekintve főkép az illetőknek műveltségi állapotát, túlszigorú lett volna. Legtöbbnyire a német törvény alapján készült ezen törvényjavaslat, nemcsak azért, mert a mi irodalmi és irói viszonyaink az ottaniakhoz mégis a legközelebb állanak, leganalogabbak, hanem azért is, mert a német törvényhozás csak a 70-es években, tehát az előbbi törvény­hozások haladásának és tapasztalatainak fel­használásával készítette azt, gazdag tapasztala­tokkal rendelkezvén annak alkotói nemcsak a német szövetség, hanem az egyes államok spe­ciális intézkedéseiben, a melyek e tekintetben felhasználtattak. E törvény azonban szorítkozik a magyar állam területére és az állampolgárok jogainak védelmére akár belföldön akár a külföldön. A külföldi termékek védelme a nemzet­közi szerződéseknek van fentartva, melyek kellő figyelemmel a mi irói és művészi viszo­nyainkra kötendők lesznek. Egyetlen egy szer­ződésünk van e tekintetben Franeziaországgal, -melynek rendelkezései e törvény által úgyszól­ván csak valódi életet fognak nyerni. Miután tehát ezen törvény átalánosan elis­mert szükséget pótolt, miután hazánk tudomá­nyos testületeinek kezdeményezése és közremű­ködésével készült, és felöleli az európai újabb törvényhozásokban elfogadott átalános elveket és intézkedéseket; végre miután egy lépést foglal magában a törvényhozásnak fontosabb ügyek­ben a szent korona egész területén való egysé­gesítésére nézve, a mennyiben t. i. ez nemcsak Magyarországra és annak erdélyi részeire, hanem Horvát - Szlavonországokra is kiterjed: kérem, méltóztassanak azt úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki átalánosságban szó­lani? (Elfogadjuk!) A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot álalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, és ennélfogva át­mehetünk a részletekre. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa az 1. §-t). Ipolyi Arnold, beszterczebányai püs­pök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos fő­rendek ! Én ezen szakaszt a szerzőkre nézve erőszakosnak tartom. A szakasz azt mondja, hogy ha egy műnek több szerzője van és az egyes szerzők részei el nem különíthetők, ellenkező megállapodás hiányában a mű többszörözé­sére, közzétételére és forgalomba helyezésére a többieknek előzetesen adandó kárpótlás mellett a szerzők mindegyike feljogosítottnak tekintendő. Bátor leszek egy rövid példát felhozni. Többen készítettek egy munkát; kettő közülök elavultnak találja azt és nem akarja többé kiadni, s akkor a harmadiknak joga van, hogy a kettő jobb belátása ellenében kiadhatja a művet és legfeljebb az következhetik belőle, hogy a törvényszék elébe mennek és ott némi kárpótlást adnak. Ezt oly erőszakolásnak tartom, mely sem­mikép sem javasolható és nem tartanám he­lyesnek, hogy igy kényszeríteni lehessen vala­mely mű szerzőit, hogy meghódoljanak egy harmadiknak. Bátor voltam ezt már a bizottságban is

Next

/
Oldalképek
Tartalom