Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-105

CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 229 szerint a történt leszámolás iránti határozat országos határozattá emeltetik, s e felől a képviselőház szokott mődon értesíttetni fog. Következik a napirend: a szerzői jogról szóló törvényjavaslat tárgyalásaRudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Pauler Tivadar igazságügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A jelen törvényjavaslat arra van hivatva, hogy törvényhozásunkban egy régen érzett hiányt pótoljon. Hogy az irónak elme-szüleményeit, a művésznek munkáit utánzás, utánképzés, utánnyomás ellen biztosítani és védelmezni kell, ez iránt az újabb időkben nincs többé kétség. Érezték ennek szükségét hazánkban már ámult századnak utolsó évtizedében és miután ezelőtt privilégiumok által 1793-ban külön udvari rendelet áltai elismertetett a szerzőknek jogai és az iliető írók rendelkezési joga és némileg biztosíttatott — némileg mondom — mert az elv ki volt mondva, azonban az elvnek alkalmazása lekintetében a részletekre nézve az intézkedések hiányoztak, a melyeket talán, míg a királyi könyvbirálat a felett is őrködött, hogy a szerzőnek hozzájárulása nélkül utánnyomások ne történjenek, kevésbbé lehetett érezni; de érezték mégis főképen irodalmunk felvirágzása óta, s így történt, hogy 1843-ban a Kisfaludylársaság az írói tulajdonjognak kérdése tárgyában törvényjavaslatot készített és azt az országgyűlés elé terjesztette. Az 1843/44-ki országgyűlésen ezen javaslat tárgyaltatott és mind a rendek táblája, mind a főrendek törvényjavaslatot fogadtak el, mely Szemere Bertalan akkori borsodi követ tollából folyt; a legfelsőbb szentesítés azonban be nem következett és igy a javaslat törvényerőre nem emelkedett. Áthatva azonban ezen törvényhozási intézkedés szükségétől, az udvari cancellária 1847-ben az országgyűlés elején a kir. propositiok mellékleteként külön törvényjavaslatot terjesztett elé az írói jog védelméről. Hogy e javaslat törvénynyé nem emelkedett, azt a bekövetkezett események okozták. 1853-ban az ausztriai polgári törvénykönyvvel életbe léptettetett e egyszersmind a függelék azon része, a mely az irói és művészi jogra vonatkozott és érvényben maradt nálunk 1861-ig, a mint jelenleg még érvényben van Erdélyben és a társországokban, 1861-ben az országbírói értekezlet megszüntetvén az ausztriai törvénykönyvet és annak minden függelékét, az irói tulajdonjogra vonatkozólag elvül kimondotta, hogy az irók elmeszüleményei a törvények oltalma alá helyeztetnek. Közelebbi meghatározások azonban tökéletesen hiányoztak és igy a judicaturára volt hagyva, hogy ezen átalános elvből indulva ki, a legflagránsabb sértéseket orvosolja. És ebből következett, hogy Magyarországon e kérdésben törvényes intézkedések nem léteztek, mig Erdélyben és Horvát-Szlavonoi szagban fennállottak. Az irodalom mindinkább növekedő fontossága okozta, hogy 1867. évben az igazságügyminister e tárgyban törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elé, a mely legnagyobb részt a Kisfaludy-társaságnak 1843-ki munkálata nyomán készült. Ez azonban tárgya lás alá nem került Az irói kör, Kisfaludytársaság és akadémia e kérdés felett tanácskozván, végre az akadémia és a Kisfaludytársaság együttes választmánya által készült az a javaslat, mely az igazságügyministeriumban szakférfiak által tanácskozás alá vétetett és a jelen szőnyegen lévő törvényjavaslatnak mintegy alapját és kiindulási pontját képezi. E törvényjavaslat védelem alá veszi nem csak az irókat, hanem a művészeket is és kiterjeszkedik a zenére, színművekre, azoknak előadhatására, a képzőművészetre, de még a fényképészetre is, mert ez a legújabb időben nem csupán az ipar, hanem bizonyos tekintetben a művészet külön ágának is tekinthető. Nem terjeszkedett ki a kiadói ügyletre, mert a szerző és kiadó közti viszonyt a kereskedelmi törvény szabályozza és igy e tekintetben tökéletesen elégségesnek találja és megállapítja az irónak, a művésznek szerzői jogát egész életére nézve, sől az örökösökre vagy más jogutódokra nézve még 50 esztendőre. Ez utóbbi tekintetben szétágaznak az európai törvényhozások, vannak, a melyek 20, az osztrák-német törvény 30 évre szorítja e jogot; ez volt a törvényjavaslat eredeti álláspontja is. A képviselőház a franczia tör vénynek nyomán es példáján, tekintve hazai vi-