Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-99

XCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ^13 ben engedményt. A borvám nem fog módosit tatni, hanem a pezsgőben történt leszállítás, még pedig 50 írtról 40-re, a mi egészben véve oly csekély, hogy áldozatnak alig nevezhető. A mit a Rumániával kötött szerződésre vonatkozólag méltóztatott mondani, arra csak annyit vagyok báior megjegyezni, hogy ha majd egyszer a Rumániával kötött szerződés megújítása szőnyegre kerül, meg vagyok győződve, hogy bármely kormány legyen arra hivatva, az bizonyosan tekintetbe fogja venni a hazai viszonyokat és fel fogja használni az alkalmat, a mostani szerződésnek azon részét, mely Magyarországra nézve káros, ha másként nem, legalább compensationalis objectumnak fogja tekinteni és ez utón új előnyöket fog biztosítani az országnak. De meg vagyok győződve arról is, hogy azon kormány nem fog a szerződésben félszeg, vagy egyoldalú politikának érvényt szerezni. Mert habár a marhatenyésztőknek, a kik marháik eladásánál mennél kevesebb coneuirentiának kivannak kitéve lenni, meglehet, hasznot hajtana, ha a rumán marha kizáratik, de a gazdasággal foglalkozók nagy részére mindenesetre káros hatással lehetne annyiban, hogy a mint már ma tapasztaljuk, az igavonó marhának az ára oly nagy, hogy azt a gazdák csakugyan már alig bírják. És így azt hiszem, hogy akár a jelenlegi, akár más kormány kösse meg az új szerződést, elég tapintattal fog eljárni, hogy megállapodásai ugy a/, egyik, mint a másik érdeknek megfelelhessenek. (H&yeslés.) Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek? Én cgyátalában nem kívánom, hogy ez alkalommal a kereskedelmi politika és az állami szerződésekben követendő irányra nézve discussio kezdeményeztessék és irányok jelöltessenek ki; hiszen ez az e részbeni igények mélyen beható tanulmányozását és az eltérő nézetek megállapítását igényeli Csakis azért szólalok fel most, hogy ezt kimondjam és megjegyezzem, hogy ő nagymélióságának azon nyilatkozatát, mely szerint álláspontját jelezni méltóztatott, igen szívesen veszem és kötelességszerűen mindenkor meghallgatom e részbeni nyilatkozatait, azonban ha nem is bocsátkozom ez alkalommal azok részleteibe, azokat mégis csak oly egyoldalú és csak egyes pontokat érintő nézeteknek és nem átalános álláspontoknak kell jeleznem, kivált a Rumániával kötendő vámszerződésre nézve, hogy azt nagyban és egészben kielégítőnek nem jelezhetem. Azt hiszem, hogy ő nagyméltósága nem fog nyilatkozatomnak nagy fontosságot tulajdonítani, mert azt hiszem, neki nem volt szándéka ez alkalommal a kereskedelmi politikát átalában és nagyban jelző nyilatkozatot tenni. Andrássy Gyula gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Minthogy ma a franczia kereskedelmi szerződés és nem a rumániaivan napirenden, megvallom, épen nem vártam, hogy a rumániaí szerződés, mely azon időben jött létre, midőn én voltam a monarchia külügyministere, és melynek minden egyes pontozatát egészben ma is helyesnek és ránk nézve előnyösnek tartom, a vitába bevonassák. Nem is akarok tehát ma, midőn sem átalános kereskedelmi elvekről, sem a rumániai szerződésről van szó, bővebben kiterjeszkedni arra, a mi itt mondatott; csak röviden kivánom a magam részéről is helyreigazítani az ő nngyéltósága által egyénileg talán nagyon is feketén f stett képet. Ha ő nagyméltósága azon elvből indult ki — melyet nem tudok valónak elismerni — hogy traditionalis sorsa minden szerződésnek, melyet Ausztria-Magyarország bármely állammal köt, hogy az a mi káiunkra megy, ennek természetes folyománya az, hogy a rumániai szerződés sem lehet jó és ránk nézve előnyös. Én azonban egyátaiában nem vagyok e nézeten s arra figyelmeztetem ő nagyméltóságát, hogy a mit itt hangoztatni méltóztatott, ugyanazt igen sokszor hallhatta és olvashatta Rumánia felől, a hol az egyidőben ellenünk felkapott agitatio körülbelül abból állt, hogy rni a szerződés által lekötöttük, kizsákmányoltuk az ország anyagi helyzetét, hogy az ország anyagi érdekeit semmibe sem vévén, monopolisáljuk az összes rumániai kereskedelmet. Tehát, panasz innen, panasz onnan, mint ily ügyeknél rendesen lenni szokott és a mi azt bizonyítja, hogy a szerződés egyik félre nézve sem káros. De magához ö nagyméltóságához fordulok, azon kérdéssel: vájjon jól méltóztatott-e meg-