Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-99

214 XCIX. 0R8Z gondolni, midőn azt károsoak mondta, hogy Rumániából a nyers terményeket vám nélkül hozzák be Magyarországba ? Rumánia, ép úgy mint Magyarország, nem fogyasztja el azt a búzát, a mit termel, hanem kiviszi azon piaczokra, a hová mi, t. i. Francziaországba, Angliába stb. De el méltóztatott felejteni, hogy ők a tengerhez közelebb vannak, mint mi, és a coneurrentia végpontján, Angliában és Francziaországban, sokkal olcsóbban adhatják a terményt, ha a tengeren szállítják oda, mint ha itt viszik keresztül. Ami pedig az éjszakot, Németországot illeti, ott mi vagyunk előnyben, az által, hogy a vasúti összeköttetés által a nyers termény szállítása tőlünk az illető pontig sokkal olcsóbb, mint az ő terményök szállítása. Egyrészt tehát csak előny, ha ők nyers terményeiket nem küldik egyenesen a tengeren Angliába, Francziaországba, Olaszországba, hanem küldik a monarchián keresztül, mert, akkor vasutaink abban az előnyben részesülnek, a mi elismert, tény, hogy a transito a mi javunkra esik. Sok más ellenvetést hallottam ezen szerződés ellen és mivel ez az én külügyi ministerségetn idején köttetett, figyelemmel kisértem azután is annak gyakorlati eredményét, és megvallom, magam is meglepetve hallottam azt, hogy mikor néhány év előtt Rumánia nem küldött búzát Budapestre, nem az volt a következés, hogy a magyar búza ára felment, hanem az ellenkező. És miért? Mert a malmok tulajdonosai azt mondják, hogy a magyar búzának tulaj donképi értéke príma qualitásában levén, ezt ők csak mással keverve használhatják. Ha tehát másodrendű búza, a milyen a rumán búza mindig, hozzánk nem jő, akkor az ő exportjuk megszűnik. Ekkor azután hanyatlik a magunk búzájának az ára is. Ha tehát más politikát követtünk volna, ha vámmal, vagy épen magas vámmal terheltük volna a rumán búzát, csak magunk kényszeritettük volna azon térre, a hol sokkal jobban concurrálhat, magunknak kárt tettünk volna a vasúti forgalom csökkentése által, melynek deficitje nagyobb volna, mint ma és semmi eredményi sem értünk volna el búzánk árában. A mi Brassónak kereskedelmi tekintetben 30S ÜLÉS. való hanyatlását illeti, azt én is tapasztaltam, Erdélyben is hallottam róla, de hallottam okát is, mely absolute semmi összeköttetésben sincs a rumán szerződéssel. A mi az előtt Nürnberg volt reánk nézve, az volt előbb Brassó Rumániára nézve. Brassói czikknek hívtak egy rakás árut Rumániában, a mint nürnbergi czikkeknek neveztek másutt bizonyos czikkeket. És ez egy neme volt a monopóliumnak. A forgalom megkönnyítése és a szabad kereskedelem térfoglalása által ez a monopólium megszűnik, a pénzes emberek keveset vévén az ott meglevő gyárakból, azok megszűntek. Ez az egyszerű magyarázata annak, a miért azon ipar hanyatlik; ezen segíteni, a mennyire lehet, a kormánynak lehet talán hivatása, de a kereskedelmi szerződésre ez nem tartozik. Ezen rövid észrevételeket akartam megtenni, és pedig nem személyi szempontból, hanem mert semmit sem szeretek kevésbbé hallani annál, hogy mindaz, a mi Ausztria és Magyarország részéről történik, annak előre szerencsétlennek kell lennie és így az sikeres nem lehet. Ennek nincs semmi alapja, ezt nem lehet semmivel a világon motiválni; pedig ha folytonosan igy ismétlik, utoljára elhinnék, hogy igy van. Fölszólaltam, hogy röviden kije entsem, hogy a rumániai szerződés nem rósz, a minek bizonyítéka abban található, hogy az idegen államok, okulva a mi tapasztalatainkon, szerződtek Rumániával és egy sem praetendálta és nem is érte el, hogy előnyösebb szerződést kössön, hanem törekvésök az volt, hogy azon előnyöket érjék el, a melyeket mi ott már kivívtunk. {Helyeslés.) Kálnoky Dénes gr.: Személyes kérdésben az előttem szólt nagyméltóságú gróf urnak azon megjegyzésére nézve, hogy részemről talán csak feltevés az, hogy a kereskedelemre nézve káros azon egyezmény, csak annyit említek fel, hogy miután én Erdélyben lakom és ott birtokos vagyok, tapasztalatból mondom ezt s ebben engem azon vidék más birtokosai is megerősítenek, a mennyiben ott most a birtokosoknak majdnem csak félannyi jövedelmök van, mint azelőtt; nem vonom kétségbe, nem is tartom magam hivatottnak arra, hogy azt állítsam,