Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-99

212 XCIX. OESZÁGOS ÜLÉS. mert a ministereinök ur ő nagyméltósága nyilatkozatában megnyugszom. Hogy a franczia köztársasággal csakis egyezményt és nem végleges szerződést lehetett kötni, ezt én a franczia pénzügyi helyzetnek veszélyeztetett állapotában természetesnek találom. Megvallom, hogy én egyebet nem is vártam s meg vagyok győződve, hogy mivel a két félnek érdeke bizonyos czikkekre nézve egymásra van utalva, a végleges szerződés is meg fog köttetni. A mi magát az egyezményt illeti, előnyének tartom azt, hogy egyfelől megszabadulunk a bizonytalanságtól, a melybe a régi egyezmény lejártánál fogva eshettünk volna és hogy az ürü és nyers hús Francziaországba bevitethetik, ámbár ha jól emlékszem, ez az eddigi egyezményben is benn volt. De ezen nyereményt csak nagy en. gedménynyel, áldozattal nyertük meg, a menynyiben a borvámból 10%-ot el kellett engedni. Azonban, méltóságos főrendek, ezen sem ütközöm meg, mert a mi birodalmunk csaknem arra van utalva, vagy volt erre utalva, hogy a hány ilyen kereskedelmi szerződést kötöttünk, mindig a rövidebbet húztuk. Nem emlitek egyebet, csak legyen szabad Németországot, továbbá Rumániát felhozni, főleg Rumániát, a mely vám nélkül hozza be ide a maga terményeit és nemcsak kü.földön, de saját hazánkban is concurrentiát csinál azon czikkekre nézve, a melyek nálunk is a kivitelre legnagyobb mennyiségben vannak, t. i. gabonánkra, és annyi nyereségünk sincs, hogy legalább magunknak ott piaczot biztosíthattunk volna iparczikkeinknek, mert a mi szomszédaink különféle vámakadályokkal oda vitték a dolgot, hogy az erdélyi részekből már is csaknem megszűntnek mondhatni a kereskedést, vagy ha még meg nem szűnt, rövid idő alatt meg fog szűnni. Ennek káros következményei már is mutatkoznak, a mennyiben az államnak délkeleti határán a két legszorgalmasabb és ezelőtt virágzó város, Kézdivásárhely és Brassó kereskedelme és a környező vidéknek jóléte kezd alászállani. A nagyméltóságú kereskedelmi minister ur ugyan, a mennyire tudomásom van, még a nyáron intézkedett ezen bajoknak elhárítása iránt j és küldött vagy nevezett ki egy bizottságot, a mely Rumánia kormányával egyezkedjék és mint újabban értesültem, most újra egy bizottság szállt ki Rumániába, hogy újabb alkudozásokra lépjen a rumán kormánynyal. Én megvallom — ámbár a nagyméltóságú minister ur részéről ezt nagy elismeréssel veszem részemről — de nem reménylek ezen eljárástól sem foganatot. Igénytelen nézetem szerint csak ugy fognánk czélt érni, ha hasonló politikát követünk, a mely politikát követ Rumánia is velünk szemben. Azon feltevésben, hogy a nagyméltóságú kereskedelmi minister ur bizonyosan mindent fel fog használni ezen bajnak mielőbbi megszüntetésére, a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Széchényi Pál gr., földniivelés-, iparés kereskedelmi minister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólott nagyméltóságú ur előadásában foglalt némely tévedéseit megvilágítsam. Az egyik az, hogy a nagyméltóságú gróf ur azt állitá, hogy az előbbi szerződésben az ürübevitelről szintén némi egyezmény foglaltatott. Ez határozottan tévedésen alapul, miután az eddigi egyezményben sem az ürüre, sem a friss húsra, sem az állati terményekre vonatkozólag egyezmény nincs. Az ürübevitel igenis ma meg van engedve Francziaországba, de bármely napon, bármi ok megjelölése nélkül betiltható, ugy hogy a most szőnyegen forgó egyezményben ezen czikkek befoglalása minden esetre vívmány reánk nézve. Mert egyrészről azon esetre, ha az ország vészmentes, biztosítva vagyunk, hogy az ürü Francziaországba mindig bevihető lesz, valamint a fris hus és az állati termékek is; másrészről vívmány pedig azért, mert ez a legelső eset, hogy egy nyugati állam elismeri az osztrák-magyar monarchiának az állategészségügy terén tett intézkedéseit. És mert ez most első esetben elismertetik, annálfogva feltehető és remélhető, hogy az fogja képezni azon állategészségügyi egyezmény alapját, melyei Francziaországgal kötni szándékozunk. A második tévedése a nagyméltóságú gróf| nak az, hogy a bor vámjában tettünk az eset-