Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 18 tében én a javaslatot ugy, a mint elénk ter­jesztetett, részemről nem fogadom el, sőt kérem a. méltóságos főrendeket, hogy a maguk részé­ről se fogadják el. A kérdést, noha ugy látszik, az a kormány részéről nagyfontosságúnak nem tekintetik, a mennyiben még indokolásra sem tartották ér­demesnek, én részemről igen fontosnak tar­tom. Ha nem is ily alakban, de más alakban bizonyosan gyakrabban fogunk találkozni oly kérdésekkel, melyek folyományai azon viszony­nak, mely az 1868: XXX. törvényezikk kö­vetkeztében Magyar- és Horvát-Szlavon-Dalmát­országok közjogi kiegyezésére vonatkozik. És természetes, hogy ily kérdések más alakban gyakrabban fognak előfordulni, mert hisz tud­juk, hogy e törvény .alkotását megelőzőleg a múlt történet lapjai mind eltűntek és a törté­netben ezentúl egy fehér lap, mint egy új alap kvetése szerepel. Ezen fehér lap 1868-ban egy új alkotmánynyal, és ezen viszonyt az országok között rendező czélzattal állapittatott meg, s mint minden új alkotmány, a mi csak irott betű, miután az az improvisatio jellemével bir, a közös érdekek teljes kielégítésére alig szol­gál. Akárhány példával illustrálhatom, hogy az ilyen alkotmányok akár túlságos aspiratiók következtében, akár más oldalról a kormányzat érdekében, hol itt, hol ott, gyakran megtámad­tattak, s hol itt, hol ott félreértésekre szolgál­tattak alkalmat. Ennek következtében szükséges, hogy az ilyen alkotmányok tényezői egymás irányában méltányossággal s eljárásukban böl­csességgel iparkodjanak azon hézagokat kitöl­teni, melyeknek fokozatos kitöltése mint egy crystallisatiőját képezi a merev betűnek, hogy az fokozatosan testté és erős alkotmánynyá váljék. De hogy ez meglehessen, szükséges, hogy a kormányzat, mely az állam érdekeit képviseli, ott, hol bizonyos módosításoknak, •bizonyos javításoknak helyét látja, a lehető legeszélyesebb eljárást kövesse. Kérdem, hogy i jelen alkalommal követtetett-e ezen eszélyes eljárás, melynek következtében feltehető, hogy hzon czélzat, melyről legjobb esetben csak azt mondhatjuk: ils ont erű fairé de la politique, ils ii'ontfait quedupatriotisme. Igenis megengedem, i.ogy saját felfogásuk szerint bizonyos hazafiúi ösztönből iparkodtak a talált hézagot talán betölteni, de hogy ezen eljárásukban politikusán jártak el, azt én részemről el nem fogadom. Ilyen helyzettel szemben, — nem az ilyen nyi­latkozatra, a mely itt történt, mert hiszen itt nyilatkozat, nem történt, hanem hivatkozhatom azon nyilatkozatra, mely a képviselőházban történt, s melynek alapján a képviselőházban a határozati javaslat elfogadtatott: én nem merem kétségbe vonni azt, a mi ott a másik házban a tisztelt pénzügyminister úr által fel­hozatott, mintegy eljárása indokolásául, mely­ben ő támpontot talált arra, hogy akként járjon el, mint ezt tette. Ha e feltevést elfogadom, hogy azon el­járás, a mely a czímer kérdésében követtetett. előzetes tárgyalások kifolyása volt, akkor ter­mészetesen ennek következményeit azoknak kell viselniök, a kik ezen feltevés hiányos vol­tát okozták. A feltevésben nevezetesen az fog­laltatik, hogy a czímerkérdésben követett el­járás támpontját találta abban, hogy ez nem a kormány által önkénytelenül követett el­járás, hanem az a horvátországi közegekkel közösen történt megállapodás kifolyása. Ha ezen megállapodás csakugyan létrejött és ennek következtében arról győződött meg a kormány, hogy az annak alapján követett el­járás káros következményű volt, mi természe­tesebb, minthogy a kik közreműködtek, a ma­guk részéről a felelősséget vállalják el azon eljárásért, a melyet, meglehet, jóakaratulag, de mindenesetre nem jó eredménynyel voltak ké­pesek létesíteni. Ezen felfogás — elismerem — a horvát­országi kormányférfiak által teljes mértékben követtetett s annak következményeit viselték is. Én nem átallom kijelenteni azt, hogy ugy a bán, mint a horvát minister eljárása correct volt. A horvát bán, ha hozzájárult azon módo­zathoz, a melyre a pénzügyminister nr hivat­kozott, akkor, a mikor czélt nem ért, nem te­hetett egyebet, minthogy visszalépjen és hogy visszalépésében, ha hibázott, elvállalja hibájá­nak következményeit. Hogy ha azonban a kö­vetett eljárás nem az ő hozzájárulásával tör­tént, a mi felett Ítéletet mondani nem akarok, követett eljárása határozott desavouálása

Next

/
Oldalképek
Tartalom