Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 18 tében én a javaslatot ugy, a mint elénk terjesztetett, részemről nem fogadom el, sőt kérem a. méltóságos főrendeket, hogy a maguk részéről se fogadják el. A kérdést, noha ugy látszik, az a kormány részéről nagyfontosságúnak nem tekintetik, a mennyiben még indokolásra sem tartották érdemesnek, én részemről igen fontosnak tartom. Ha nem is ily alakban, de más alakban bizonyosan gyakrabban fogunk találkozni oly kérdésekkel, melyek folyományai azon viszonynak, mely az 1868: XXX. törvényezikk következtében Magyar- és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közjogi kiegyezésére vonatkozik. És természetes, hogy ily kérdések más alakban gyakrabban fognak előfordulni, mert hisz tudjuk, hogy e törvény .alkotását megelőzőleg a múlt történet lapjai mind eltűntek és a történetben ezentúl egy fehér lap, mint egy új alap kvetése szerepel. Ezen fehér lap 1868-ban egy új alkotmánynyal, és ezen viszonyt az országok között rendező czélzattal állapittatott meg, s mint minden új alkotmány, a mi csak irott betű, miután az az improvisatio jellemével bir, a közös érdekek teljes kielégítésére alig szolgál. Akárhány példával illustrálhatom, hogy az ilyen alkotmányok akár túlságos aspiratiók következtében, akár más oldalról a kormányzat érdekében, hol itt, hol ott, gyakran megtámadtattak, s hol itt, hol ott félreértésekre szolgáltattak alkalmat. Ennek következtében szükséges, hogy az ilyen alkotmányok tényezői egymás irányában méltányossággal s eljárásukban bölcsességgel iparkodjanak azon hézagokat kitölteni, melyeknek fokozatos kitöltése mint egy crystallisatiőját képezi a merev betűnek, hogy az fokozatosan testté és erős alkotmánynyá váljék. De hogy ez meglehessen, szükséges, hogy a kormányzat, mely az állam érdekeit képviseli, ott, hol bizonyos módosításoknak, •bizonyos javításoknak helyét látja, a lehető legeszélyesebb eljárást kövesse. Kérdem, hogy i jelen alkalommal követtetett-e ezen eszélyes eljárás, melynek következtében feltehető, hogy hzon czélzat, melyről legjobb esetben csak azt mondhatjuk: ils ont erű fairé de la politique, ils ii'ontfait quedupatriotisme. Igenis megengedem, i.ogy saját felfogásuk szerint bizonyos hazafiúi ösztönből iparkodtak a talált hézagot talán betölteni, de hogy ezen eljárásukban politikusán jártak el, azt én részemről el nem fogadom. Ilyen helyzettel szemben, — nem az ilyen nyilatkozatra, a mely itt történt, mert hiszen itt nyilatkozat, nem történt, hanem hivatkozhatom azon nyilatkozatra, mely a képviselőházban történt, s melynek alapján a képviselőházban a határozati javaslat elfogadtatott: én nem merem kétségbe vonni azt, a mi ott a másik házban a tisztelt pénzügyminister úr által felhozatott, mintegy eljárása indokolásául, melyben ő támpontot talált arra, hogy akként járjon el, mint ezt tette. Ha e feltevést elfogadom, hogy azon eljárás, a mely a czímer kérdésében követtetett. előzetes tárgyalások kifolyása volt, akkor természetesen ennek következményeit azoknak kell viselniök, a kik ezen feltevés hiányos voltát okozták. A feltevésben nevezetesen az foglaltatik, hogy a czímerkérdésben követett eljárás támpontját találta abban, hogy ez nem a kormány által önkénytelenül követett eljárás, hanem az a horvátországi közegekkel közösen történt megállapodás kifolyása. Ha ezen megállapodás csakugyan létrejött és ennek következtében arról győződött meg a kormány, hogy az annak alapján követett eljárás káros következményű volt, mi természetesebb, minthogy a kik közreműködtek, a maguk részéről a felelősséget vállalják el azon eljárásért, a melyet, meglehet, jóakaratulag, de mindenesetre nem jó eredménynyel voltak képesek létesíteni. Ezen felfogás — elismerem — a horvátországi kormányférfiak által teljes mértékben követtetett s annak következményeit viselték is. Én nem átallom kijelenteni azt, hogy ugy a bán, mint a horvát minister eljárása correct volt. A horvát bán, ha hozzájárult azon módozathoz, a melyre a pénzügyminister nr hivatkozott, akkor, a mikor czélt nem ért, nem tehetett egyebet, minthogy visszalépjen és hogy visszalépésében, ha hibázott, elvállalja hibájának következményeit. Hogy ha azonban a követett eljárás nem az ő hozzájárulásával történt, a mi felett Ítéletet mondani nem akarok, követett eljárása határozott desavouálása