Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-97
XCVI1. ORSZÁGOS ÜLÉS. 197 nagyméltósága oly igen magának, illetőleg a kormánynak tulajdonította a jelenlegi viszonyok javulásának érdemét. Ö maga mutatott reá mondván, hogy ha az egyik országban a jobb pénzügyek daczára lem javult a helyzet, a másikban pedig javult: ez valami nagyobb külső indok kifolyása. Ha tehát magában az államban ezen különböző haladási állapotok tüntettetnek fel. nem méltán lehet-e rámutatni arra, hogy tehát miként van ez? hát csakugyan az államnak csak egyes részei azok, melyek a kormány által támogattatnak és méltóknak tekintetnek arra, hogy közgazdasági tekintetben helyzetük javittassék, és az állam többi részén nem? Méltóztattak-e ezen nyilatkozat folyamán meggondolni, a mi különösen felhozatik például Horvátországra vonatkozólag, hol a gazdasági viszonyok az utóbbi években kedvezőbb haladást és jövedelmezőséget nem tüntetnek fel ? Nem új fegyvert szolgáltat-e ez arra. hogy reámutassanak, hogy ime ép ez azon tartomänyrész, a melynél a befolyás nem a kedvező emelésre irányoztatik? Én meg vagyok győződve, hogy a kormány e tekintetben különbséget nem tesz. Ép ugy ott. mint itt, a haladásnak tényezője, kétségkívül egyrészt, a mint emiitettem, az utolsó éveknek jobb termése, másrészt a pénzügyi viszonyok javulása, legnagyobb részben pedig azon szempontok, a melyeknek köszönhetjük, hogy a baladás, az iparkodäs, és a takarékosság ösztöne megvan lakosságunkban, a mi iránt elismeréssel nyilatkozom. E factorok együttesen okozták azt, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi viszonyok némi javulást tüntetnek el. Nem fogadom el tehát ezt, mint a kormány tényét, s erre vonatkozólag ismét a főajtónállómester ö nagyméltóságának auctoritására hivatkozom, hogy ő, midőn támogatni kivánta a kormány pénzügyi politikáját, különösen az által vélte ezt indokolhatni, hogy azt mondotta, hogy ime a kormányzat első éveiben 97«%-ot fizettünk, most pedig csak 5Vs%-ot. Hát csakugyan azt hiszi ő nagyméltósága, hogy ez a kormányzatnak eredménye ? Nem! Ugyanakkor, midőn az állam hitele ennyivel javult, a e tekintetben a kormányelnök ur ő nagyméltóságának nyilatkozatára hivatkozhatom, mert ő volt, a ki rámutatott, hogy a magánhitel javult, mondom, ugyanakkor, mikor az államhitel 978%-ról öV^/o-ra javult, a magánhitel 10°/°-ról 5°/»-ra javult, tehát az eredmény kedvező. De nemcsak ez indokolja állításomat. Rámutatott a conversióra, mely szintén mintegy az államhitel javulásának tüntettetett fel. A mikor a conversio megindittatott, itt azon remények nyilváníttattak, hogy talán még azon időn belül is létesíttetni fog, mintsem akkor a kormány által kilátásba tétetett. Tapasztaltuk, hogy azóta megkezdetett a conversio, még pedig oly időben, midőn időközben Francziaországban a conversio létesült, midőn Olaszországban a pénzviszonyok javultak, mire szintén reámutatott. Tehát, hogy részben sikerült az, a minek létesítését a kormány kilátásba helyezte, a mire vállalkozott: csak a javult pénzügyi viszonyoknak tulajdonitható, nem pedig a kormányzat eredményének, mert ugyanakkor, midőn a pénzügyi viszonyoknak rosszabbulása állott be, a conversio műtéte önkényt megakadt. Ezeket kívántam megjegyezni a pénzügyministerur azon nyilatkozatával szemben, hogy a közgazdasági viszonyoknak ez idő szerint javulása igenis a kormány érdeméül róható fel. Felemlíti továbbá azt, hogy midőn reá mutattunk bizonyos több kérdések törvényhozási elintézésének kívánatosságára, hogy ezekre vonatkozólag már eddig is igen gyors volt a haladás, kívánatos, hogy az ne legyen olyan fokozatos, mint volt a múltban és hogy mély, fontoló' meggondolás szükséges, hogy e tekintetben ismét elhamarkodás ne történjék. Én nem tudom, hogy a szóba hozott kérdések mennyiben igényelnek megfontolást, vagy halasztást; nem értettem, hogy különösen mely kérdésekre kivánta ezt a tisztel' ministerelnök ur alkalmazni; talán a közigazgatási reformra, vagy másra? Igen sajnálom, hogy ezt fel nem említette, mert ha felemlíti, talán alkalmam lett volna reá mutatni, hogy e tekintetbeni aggodalmainak nincsen indoka, sőt sokkal inkább a határozatlanság nyomaira lehetne e tekintetben akadni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy bizonyos kérdések elodázása és bizonyos kér-