Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 189 és a talajjavítás! szervezetre is. Az állam pénzéből erre nem szükséges semmit sem fordítani, de az initiativa, mely egyedül képes ezt létesíteni, egyedül a kormányé és az államé. Évek óta működöm ezen a téren. Tudom, mily nehéz azon óriási indolentiát, és valljuk be, tudatlanságot legyőzni, mely a közönségben uralkodik. De kivált az indolentiát, mely azon dolgokkal, melyekhez az illető nem ért, nem akar foglalkozni és ennek folytán nem lehet őt meggyőzni és egy bizonyos véleménynek megnyerni. De midőn ily irányban működni magános egyénnek majdnem lehetetlen, könnyű a tisztelt kormánynak nem mondom, hogy egy nap aiatt, nem mondom, hogy egy év alatt lehet ilyesmit létrehozni, de kötelessége lett volna a kormánynak már az első naptól kezdve megindítani a működést és haladni a kitűzött irányban és ha ezt tette volna, rövid idő múlva tapasztalható lett volna, hogy a kezdeményezés a kormány útján könnyen megy, holott magánosok kezében évtizedek alatt is alig hozható létre valamely eredmény. Itt van helye a gyámkodásnak, a mely másutt nem szükséges. A kormány, a főispánok, a közgazdasági előadók, gazdasági egyesületek utján, melyek ugyan nem közegei a kormánynak, de a melyekre közvetlen befolyása mégis van, terjeszthetők volnának azon eszmék és megértethetők volnának a néppel. Bizalmat kell kelteni a népnél nem a kormány és nem a vagyonosok irányában, hanem egymás irányában, s terjeszteni kell a solidaritas eszméjét, mely ma még ismeretlen a népnél azon bizalmatlanságnál fogva, a mely mindenfelé uralkodik. Ugyanezen eszme az, melynek alapján a talajjavítások is létesíthetők. Mondottam évekkel ezelőtt és ismétlem ma is, hogy mig a talajjavítást nem tudjuk rendszeresen létesíteni, mig egy nagyszabású agrárbankot nem szervezünk, álmodni sem lehet arról, hogy beálljon az ország jövedelmének azon óriási emelkedése, az ország azon felvirágzása, a mely szükséges arra, hogy a fokozott igényeknek és az emelkedő adóknak terheit elviselhessük. Ezen két művelet, mely a nyugati országokban mindenütt keresztül van vive, és melynek segélyével aránylag csekély befektetés útján óriási eredményeket érnek el, nálunk is létesíthető volna. Akár gyárak, akár gazdászati ipar, akár öntözés, akár kőút létesítése, magánosok útján a solidaritas elve alapján minden megteremthető, de szükséges hozzá az állam sanctiőja és a törvényhozás intézkedése, mely nélkül kivihetetlen. Egy példát kívánok felhozni. A legüdvősebb intézkedés, melyet a földmivelés terén eddig létrehoztunk, a culturmérnökség behozatala. Kétséget nem szenved, hogy mai nap a mívelt osztályokban terjed ezen intézmény czélszerűségének tudata, terjed bizonyos fokig a népben is. De egyszersmind azt is kénytelen felismerni a nép, hogy az intézmény igen drága. Megtörtént akárhány helyen, hogy a culturmérnökség költsége pandúrokkal exequáltatoít a kisbirtokosokon, és pedig a költség tőkéje, a helyett, hogy amortisationalis kölcsönné tétetett volna. Már pedig tagadhatlan, hogy 50 hold elbírja az amortisationalis költséget, de ha a tőkét is mindjárt exequálják, ez tönkre teszi a kisbirtokost, kivált ha nincs alkalma kis százalékra pénzt kapni. Itt tehát a talajjavitási szövetkezetek és a centralis agrárbank segíthetne, mely kellő ellenőrzés mellett kölcsönöket nyújtana. Ez irányban eddig nem történt semmi, s ugy tapasztalom, hogy a kormány részéről átgondolt terv erre nézve sincs megállapítva. A mondottak fonalán kiviláglik, hogy én ma is ép ugy, mint évek óta, tévesnek tartom bizonyos irányban a kormány eljárását és nem értek egyet sem irányával, sem eszközeivel, s ennélfogva logice a költségvetést nem szavaznám meg a kormánynak, ha kilátás volna arra, hogy ezen tény által itt kormányválságot előidézvén, esetleg olyanok kezébe jutna a hatalom, a kik ezen irányban következetesen működnének s ezt alkalmazhatnák. De fájdalom, mielőtt ezen cselekményhez hozzányúlnék, a melynek bekövetkeztét kívánnom kell, meg kell gondolnom, hogy: quid tunc? Ha kormányválságot lehetséges lenne előidézni, látok egyéneket, kik államférfiúi tulajdonaiknál, fogva nagyon is méltók arra, hogy kormányunk gyeplőjét megragadják; de arra. hogy egy ország politikája czélszerüen vezettessék, nem elég 8 ember, bármennyire birjon is mindegyike az államférfiúi tulajdonok minden kellékével; kell, hogy azok megett párt