Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

188 XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. és e politika nem vitetik többé azon túlzásig, hogy minden áron és ott kell venni a pénzt, a hol van. De erre nézve is hozzá kell tennem, hogy ez nem kizárólag a kormány érdeme, hanem a kényszerűség következménye, mert belátta a kormány, hogy közel jutottak a határhoz. Nem szándékom azon némileg már unalmassá vált és minden budget-vitában előforduló állítást ismételni, hogy nem czélszerü és nem szabad többé adókat kivetni, a miben — őszintén megvallom — értelmet nem tudok találni. Mert midőn deficittel állunk szemben, azt máskép fedezni, mint kölcsönmivelet utján, nem lehet, pótadó utján egy államban sem fedezték még a deficitet, a kölcsön kamatját pedig máskép mint adófelemelés által fedezni nem lehet. És bár jól tudom, hogy nem népszerű dolog, ép ugy mint tizenegy évvel ezelőtt kimondtam nézetemet egy röpiratban, ismétlem azt ma is. Akkor azt mondtam, hogy kisebb adófelemelés küszöbén állunk és nem sokára még sokkal nagyobb mértékben fognak az adók emeltetni. Ma is ismétlem, hogy kétségtelenül a közel jövőben még emelni kell az adót, még akkor is, ha valami non putarem hozzá nem jön. És nem azt rovom én fel a kormányoknak, hogy az adót felemelik, mert ezt tenniök kell és máskép nem tehetnek, a mint tegnap a ministerelnök ur mondta, némileg eltérően attól, a mint Apponyi gr. ő excellentiája előadta, mert nem azt mondta, hogy nem tartja czélszerűnek az adóemelést mellőzni, hanem hogy senki le nem kötheti a jövőt, mely nincs a kezében és azért kormány soha nem mondhatja, hogy nem szabad felemelni az adót. A hármas bizottság jelentésének utolsó szavai is csak azt tartalmazzák, hogy az adót felemelni nem czélszerü. Ismétlem, én nem az adóemelést rovom hibául a kormánynak, mert ö arra kénytelen volt mások és előbbi idők kormányainak hibái következtében ; de felrovom azt, hogy a közgazdasági politika terén, a mely egyedül képes Magyarország felvirágzását előmozdítani, nem azon elvet követte, hogy a jó közgazdasági politika nem a megtakarításban áll, hanem a jövedelmek fokozásában. Ép ugy, mint a deficit pótlására a kölcsön szolgál, gazdászati viszonyainkat nem az által javítjuk, hogy leszállítjuk a költségeket, hanem hogy emeljük jövedelmeinket és emeljük az ország adóképességét. Ez irányban méltóságos főrendek, egyszerűen mondva, nem történt semmi, és ha ezt ma is ép ugy, mint 10—15 év óta, nem tudom hányszor, minden budget-tárgyalás, minden törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ismétlem — méltóztassanak megbocsátani, hogy ha unalmas, de más téren azt tapasztaltam, hogy csakugyan, ha bizonyos visszás és kóros állapotok folytonosan felemlittetnek és folytonos utalás történik reájok, évek hosszú során bizonyos eredmény mégis létrehozható. Ez bátorít arra, hogy minden előforduló esetben ez irányban kijelentsem nézeteimet. Ismétlem, hogy nem történt semmi. A mi történt, az lehet individuális jóakarat kifolyása, tapogatódzás és kísérlet, de annak, hogy átgondolt, tervszerű közgazdasági politika követtetett volna, annak még nyomát sem látom, szándékát sem látom. S e tekintetben tökéletesen osztozom gr. Zichy Nándor tegnap kifejezett nézetében.Mindkét irányban, azon irányban, a melyet említett a hitelviszonyok rendezését illetőleg és a másik irányban, t. i. a gyümölcsöző befektetések és a talajjavítás tekintetében, szövetkezetek létesítése elmulasztatott. Nem osztozhatom a ministerelnök urnak azon kifejezett nézetében, hogy ez nem az állam hivatása, állampénzekkel ily vállalatok létesítését nem lehet kezdeményezni, utalt továbbá a ministerelnök ur a nagy pénzintézetekre, melyek a hiteligényeknek körülbelől megfelelnek. Sem az egyik, sem a másik tételt nem fogadom el. Nem kívánok szólni arról, vájjon a nagy pénzintézetek czélszeiűek-e vagy nem. Nem kívánok szólni a kisebbekről, mert ez nem tartozik a tárgyhoz. A kisbirtokosok hitelviszonyairól volt szó, ezek rendezésére fektetem a súlyt, azon hitelnyújtásra, mely kizárólag a felhalmozódott adósság elenyésztetésére szolgál. Ez a pénzintézetek által nem rendezhető, de rendezhető azon elv alapján, melyet alkalmazva látunk Németországban 10 év óta, a hol ezrei az ily intézeteknek létesíttettek és ezen intézetek biztosítják a nép jólétét és eltüntetik az uzsorát. Ezen intézkedés a solidaritás elvén alapul és kiterjeszthető a gyümölcsöző befektetésekre