Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 187 az előbb elkövetett bűnnek következményeit elháríthassuk. Lássuk most már, hogy időközben ezen öt pontban jelzett gravamenekkel szemben változott-e a helyzet? Nagyban és egészben ki kell mondanom, hogy fennáll még ma is nagy része mindazon szemrehányásoknak, melyeket akkor egy részben a kormánynak, mint — ha ugy lehet mondani — a nemzet képviselőjének tettem, jól tudván azt, hogy e hibák nagy része nem a kormánynak rovandó fel kizárólag, vagy nem első sorban, hanem hogy azok tényleg meg vannak a nemzetben. Kötelességemnek tartom azonban bevallani, hogy bárha a felhozott gravamenek nagy része ma is fennáll, javulás észlelhető minden téren. Tény az, hogy a corruptio, mely ellen éveken át e helyről is szóltunk, egyátalán nem létezik többé azon mérvben, a mint létezett előbb, és különösen tény és kötelesség constatálni azt, hogy az akkoriakhoz hasonló esetek többé egyátalán nem fordulnak elő és nem fordul elő az, hogy a kormány ily eseteket tűrne vagy palástolna. A nepotismus, mint már előbb mondtam, kétségtelen, hogy bizonyos fokig inhaereál a parlamentarismusban, sőt vannak, kik a parlamentarismust anélkül képzelni sem tudják s ezt nevezik egyszerűen párttacticának; mig az ellenkező nézetben lévők, talán túlzók, egyátalán helytelennek tartják azt. Kötelességnek tartom azonban bevallani, hogy e téren is javulás van és én részemről e tekintetben nem osztozhatom az Apponyi gróf ő excellentiája által előbb tett szemrehányásban, hogy tisztán csak párttactica dönt a morális érték nélküli politika vezetésében. Ellenkezőleg, határozottan merem állítani, hogy mióta alkotmányos életet élünk, oly lanyha alkalmazása a párttacticának nálunk talán még nem észleltetett, mint épen az utóbbi időben. {Mozgás a jobboldalon.) A chauvinismus azon pontja ezen gravameneknek, melyben a leghatározottabb haladás mutatkozik és melyről egyik és másik irányban is lehet mondani, hogy nem létezik — és hozzáteszem: hála istennek nem létezik — és pedig oly értelemben, hogy a kormány szítaná vagy támogatná. Létezik az a nemzetben és létezni fog bizonyos fokig mindig; de nem lehet mondani, hogy azon határtalan fényűzés, azon észszerűtlen költekezés, mely a parlamenti aera első idejében mutatkozott, fennállna még. Ezt azonban nem rovom ftl érdemül a kormánynak, jól tudom, hogy csak kényszerüleg járult hozzá, de constatálom, hogy ez tényleg nem létezik. A chauvinismus azon neme, mely a faj és nemzeti hiúságnak tömjénezett, az utóbbi években nemcsak a kormány által nem támogattatott, s ezen pont az, mely iránt 'e helyről is és ma is kötelességemnek tartom őszintén kimondani, hogy a kormányt jelenleg vezető ministerelnök ur az utóbbi évek folyamán a chauvinismussal szemben oly nyíltan, oly államférfiúi belátással és oly önfeláldozó erélylyel nyilatkozott, koczkáztatva saját népszerűségét oly mérvben, a melyben részemről sem azon férfiak közt, kikkel akkor egy nézetben voltam, sem azok közt, kikkel ma vagyok egy nézetben, vajmi keveset találok, kik ezt hasonló mérvben tették volna. (Helyeslés a baloldalon.) A közigazgatást illetőleg a viszonyok javultak talán, jóakarat mutatkozott, de a viszonyok nagyjában most is azok, mint az előtt voltak; a közigazgatás rósz, a parlamenti rendszernek meg nem felelő. És e téren részemről is határozottan kijelentem, — bár nem akarom mondani, hogy csak nekem lehet igazam, mert vannak dolgok, melyek alulról tekintve máskép néznek ki, mint felülről — hogy nem tudom, lehetett volna-e azóta initiálni azon javításokat, melyeknek szükségességét minden kormány elismerte; de én határozottan szükségesnek tartottam volna mind a megyei közigazgatás, mind a parlamenti intézmény reformjának initiálását. A főrendiház reformjáról nem szólok; azt hiszem, a történelem nemesise vállalta el a szerepet, hogy megértesse a kormánynyal, mennyire hibázott, midőn azt régebben nem initiálta. Az ötödik gravamen a gazdászati politikát illeti és e tekintetben ugy, mint az administratiót illetőleg, fennáll ma is kifogásom és a kormány iránt tett szemrehányás. A fiscalis politikát illetőleg meg kell vallani, hogy e tekintetben nem állnak fenn többé a régi viszonyok 24*