Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

180 XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. birtok belterjes gazdálkodására fordítaná, vesz a régihez új birtokot, elkölti üzlettőkéjét, csinál hozzá még adósságot és a helyett, hogy kisebb gazdasága volna elégséges üzlettőkével, lesz nagyobb gazdasága és üzlettöke helyett adóssága. Mig az ily eladósodott birtokos a bankrott ellen évekig küzd, nem képes birtokát épségében fentartani. Erdeit kivágatja, bármily alkalmatlan legyen e czélra, annak talaját fel szántatja és néhány évig ugy használja, mig a záporok lehordják róla a termőföldet és a volt erdő kopár, vízmosásos legelővé válik. Rétárkait pénzhiány miatt nem tisztittatja és a vízmosások mélyéből kimosott holt kavicsos föld eliszapolja rétjeit; lóhere és egyéb nemes íűnem helyett aztán ott díszlik a kóré, a bogáncs, a niuszkatövis és flóránk egyéb ilynemű terményei. Kamatok fizetésére eladja heverő marháit és kizsarolt szántóföldjeit az elgazosodás és elárkosodásnak engedi át. Egy szóval kénytelen önfentartásból a rablógazdaságot szélsőségig vinni és mig végtére tán sikerülne vagyonában az egyensúlyt helyreállitani, addig a földbirtok elpusztult. Felvidékünkön és tán országszerte máris sok birtok van ily állapotban. Ezen elpusztult birtokok mindannyian a tőke győzelmét jelzik a földbirtok felett. Midőn ily válságos viszonyok uralkodnak az országban, a kormány egyik legfontosabb feladatának tartja országos kiállítást rendezni. Nem óriási világ ámítást követünk-e el, ha az ország gazdasági állapotát egyoklalúlag ismertetjük. Csak tiszta búzát állítunk, ki midőn búzánk nagy része üszögös. Óriási fenyőszálakat, melyek helyén ma már csak nyirfavesszők sarjadzanak. Kiállítjuk a szeszgyárak kövér göbölyeit és nem azon statisztikai tabellákat, melyek a szarvasmarha- és birka-állomány folytonos alábbszállasa által documentálják okszerű gazdászatunk határozott hanyatlását. És ha a birkalétszám apadását a nagyobb birtok rovására leginkább az olcsó gyapjúáiak idézték elé: a szarvasmarha-létszám apadásának egyedüli okát a kisbirtokos elszegényedésében fogjuk találni. Nem állítjuk ki volt jobbágyainkat, kik csak urat cseréltek és ott hangosan jajgatnának e csere felett, mert a 48 előtti urak csak a dézsmát szedték ki terméseikből; az uzsoratörvény eltörlése utáni urok és az adóexecutor legfeljebb a dézsmát hagyja meg nyomorult életök tengetésére; és mig az akkori törvények gondoskodtak túlságos elnyomatásuk ellen, a mostani törvények oltalmukról gondoskodni megfelejtkeztek. Birtokuk egy parányi részét érte meg azon pénz, melyet valóságban kölcsön kaptak, de az adósság mértani progressio szerint növekedve, csakhamar a birtok értékét túlhaladta. És ekkor már nem csak a birtok, de a birtokos is a pénzüzér tulajdona lesz. A hitelező nem adatja el a birtokot, meg nem veszi azt: mert a regié sokba kerülne, hanem dolgoztatja azt régi tulajdonosa által és kamat fejében összes terményeit elszedi. Ez aztán abból élhet, mit a birtokon kivül fuvar és kézinapszáinban keres családjával együtt. Többnyire ebben is megosztozik vele a bankár. És e mellett a tőke még mindig növekszik egy genialis számmíveiet szerint, mely az infinitesimal a végtelenségi számítás merészségét megszégyeníti. Mindig erősebben bilincseltetik le ez által a szegény paraszt volt birtokához és e szolgaság elől nem menekülhet, mert mint az anyagyilkos Orestest a fúriák, ugy üldöznék őt mindenhová kielégithetlen hitelezői. Frasis-e az méltóságos főrendek, ha ezen állapotot rabszolgaságnak nevezzük? Midőn mi ezeket és divatos gazdálkodásunk egyéb jellemző előnyeit, p. o. telekkönyveink C. lapjait az országnak és külföldnek bemutatni elmulasztjuk, meghamisítjuk az ország gazdasági haladásának valódi képét és e hamisított képet óriási deficittel fogjuk megfizetni. Közgazdaságunk ezen beteg állapotát fel nem ismerni, ahhoz teridentiosus vakság vagy siruczpoHUka ; az eddig követett utón tovább haladni, ahhoz könnyelműség és cynismus kell. De a liberalismus követeli, hogy a magukat liberálisoknak nevező emberek által egy-