Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

XCV1Í. ORSZÁGOS ÜLÉS. 181 szer liberálisnak elismert úton haladni kell, vezessen az bárhová. A tátongó ür előtt megállani és más jobb utat keresni, ez merő reactio még akkor is, midőn e jobb úton a mozgó tőke rabigájából akarjuk kimenteni a már egyszer fel szabadított volt jobbágyainkat, aiég akkor is, mikor azoknak nehéz munkájukért emberhez méltó existentiát, országunknak pedig szabad paraszt földmíves osztályt akarunk újra teremteni. De a mozgó tőke saját érdekében se mulaszszuk el lornboló hatású árját viszaszorítani a helyes nemzetgazdászat által neki kijelölt mederbe, melyben a földbirlok és ipar egyenjogúsított hasznos üzlettársa marad; ne hagyjuk azt a spekulatio által elkapattatva vadon, pusztítani minden reális vagyonalapot; hisz ha ezt tönkre teszik, saját állaga ugy is csak fietio lévén, mint csillogó, de üres szappanbuborék fog szétpattanni a levegőben. Vagy mit fognak érni azon száz milliók, melyek elpusztult jövedelemnélküli birtokokra lesznek betáblázva ? Mit vasutaink részvényei, ha a vasutakon nem lesz mit szállítanunk ? Mit tán ezer millió járadék, midőn az állam a saját szükségletére szükséges adókat kivetni ugyan igen, de a koldus népen behajtani nem lesz képes. Minden deficites új budget, minden új adóemelés csak egy-egy etappeot jelent a tönkremenetel utján és ha a pénzügyi bizottság jámbor jelentésének vége szerényen jelzi a kormánynak, hogy czélszerű lesz új adóemelésektől tartózkodni, mig az ország vagyoni emelkedése be nem következik, nekem az ugy hangzik, mintha csak szerette volna a/, .idóemelés népszerűtlen intézkedését ad graecas calendas elnapolni és resignatióval lemondott volna azon chimeráról, melynek rovására beruházási czímek alatt az eddigi liberális kormányok annyit vétkeztek. És chimera is marad a vagyoni emelkedés, mig a nagyobb adóképességet adóemelések és executiók, az anyagi jólétet pedig a munkás, földmíves-osztály és kisiparos osztály uzsorának való kiszolgáltatása által akarják elérni. Sőt a nemzeti vagyonra nézve minden forint veszteség, melyei a szegény adózó nép túlságos adó vagy kamat fejében fizet, mert az I egy-egy mai veréb, mely többet ér a százforintos állam és magánberuházások holnapi túzokénál, melyet csakis a tőketulajdonosok számára mesterségesen tenyésztünk. Gróf Zichy Nándor ő méltósága bizalmatlanságában a kormány iránt fokozott mérvben osztozván, csak az általa kifejtett okoknál fogva fogadom el a törvényjavaslatot átalánosságban. Kálnoky Dénes gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Előre bocsátom, hogy szorosan a tárgyhoz kívánom magamat tartani és a méltóságos főrendek becses figyelmét csakis igen rövid ideig kívánom igénj-be venni, hogy néhány szóval nézetemet kifejtsem. (Halljuk!) Méltóságos főrendek! Ha az előterjesztett költségvetést egyedül számokra alapítjuk, eltekintve a helyzet és a körülményektől, minthogy a hozott nagy áldozatok után is még mindig deficitet és adóemelést tartalmaz, igen természetes, hogy első látszatra pénzügyi helyzetünket aggasztó színben tünteti fel. De, méltóságos főrendek, figyelemre kell méltatni a körülményeket és tekintetbe kell venni azt, hogy midőn rendelkezési jogunkat átvettük, csak adósságot örököltünk, s hogy ezen mostoha körülmények daczára a nemzet azon aspiratiójának, hogy százados elmaradását helyrehozni és az országot európai színvonalra emelni kívánta, elég tétetett, — igaz, hogy kölcsönpénz árán, de oly mérvben tétetett elég, főleg culturalis irányban, hogy ezzel Európának lalán egy állama sem dicsekedhetik idomzatilag és ily rövid idő alatt. De továbbá, méltóságos főrendek, a haladás eme megkezdett nagy munkája évenként is tetemes beruházásokat, nagy összegeket igényel, valamint államunk déli határainak biztonléte előre nem látott áldozatokat követel. Ha, méltóságos főrendek, mindezen megtakarításra nem alkalmas viszonyokat tekintetbe veszszük, azt hiszem, hogy a tisztelt pénzűgyminister urnak azon sikere, hogy háztartási költségvetésünket egyensúlyba hozta és a deficitet apasztotta, nézetem szerint, minden esetre elismerést érdemel. És én bizton hiszem, hogy ha a magas ministerium az annyi oldalról felhangzott követelések, folyamodások özöne által nem fog elragadtatni, hanema megkezdett intézményeknek