Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-96

XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 159 évben tőrvény hozatott, a mely által a hitelintézeteknél, a takarékpénztáraknál, a bankoknál elhelyezett tőkék kamatai adó alá vettettek. Ezen törvény, midón törvényhozási discussio alá került, igen nevezetes és élénk discussiót vont maga után s különösen az mondatott, hogy ezen törvénynek igen csekély eredményei lesznek és habár csekélyek az eredmények, más oldalról el lesz kedvetlenitve a publicum a maga megtakarított filléreinek elhelyezésében. Megvallom, akkor sem osztoztam e véleményben és az eredmény ép az ellenkezőt bizonyítja. Mindössze csak 6 hóról lehetvén szó, az előirányzatban ezen adónak összege 1 millióra tétetett. A 6 hóban az összeg már túlhaladtatott és kilátás van, hogy ezután is nem fog kevesbedni, hanem inkább szaporodni. A mi pedig a betételek számát illeti, az épen nem csökkent. Kimutatások ugyan bizony nincsenek még mintegy táblás kimutatásban összevonva, hanem, mint magán-informatio által tudjuk, mit a legjelentékenyebb intézetektől kaptunk, ott e tekintetben változás nincs. így tehát a pénzforgalom és különösen a pénzviszonyok is javulást mutatnak e tekintetben. A javulást leginkább mutatja az, hogy a lefolyt esztendőben tiz új takarékpénztár alakult, a mely takarékpénztáraknak alaptökéje 400,000 frtra volt határozva; alakult továbbá más tiz új intézet, bank és pénzintézetek czíme alatt, a mi a pénzbeli viszonyok javulását hasonlóképen eléggé bizonyítja. Hátra volna még, hogy egy pár szót szóljak az iparról. {Halljuk! Halljuk!) Méltóságos főrendek! Átalános az áramlat az országban, hogy az ipar az ország részéről támogattassék és előmozdittassék, hogy ne csak kizárólag a nyers anyagok termelése nyerjen némi erősbödést, hanem az ipar is. Ezen áramlatnak, ezen közszükségletnek a kifolyása volt az 1881: XLIV. t.-cz., a mely törvényczikk lényeges concessiőkat adott a gyárak tulajdonosainak adóztatási és egyéb tekintetben. E kedvezménynyel Magyarországon már ezelőtt élt 141 gyár, a múlt esztendőben ezek közé sorakozott 52 gyár, a mely gyárak közt nagyon nevezetesek is vannak, mint pl. a rízshántoló gyár Fiúméban, továbbá a kőolajfinomitó-gyár ugyancsak ott, mely 400,000 métermázsára rendeztetett be, és a mely az államnak fogyasztási adó czímén befolyó jövedelmét 2.800,000 forintra emelte. Itt — megvallom — némi észrevételeket kell tennem a gyár és iparra|nézve. Én igen helyeslem mindazt, a mi e tekintetben Magyarországon történt, és óhajtom, hogy ezen az úton iparkodásunk tovább haladjon; de óvakodnunk kell minden túlhajtástól, rögtönzéstől és az iparnak természetellenes fejlesztésétől, mert annak némelykor igen rósz következése szokott lenni. Mindenki előtt tudva van az, hogy Bécs és Berlin sem voltak centralis pontjai a gyárnak és az iparnak. Virágzott ugyan ott is az ipar, hanem hogy a nagy iparvárosok jellegével bírtak volna, azt nem lehet egyikrőljsem mondani. Berlinről nem birok a szükséges adatokkal, de Bécsre nézve vannak adataim és itt különösen hivatkozom a bécsi kereskedelmi akadémiának legutóbbi jelentésére, a mely valósággal jeles munka és magában foglalja mindazt, a mit a szorgalom és pontosság előállíthat. Ezen munka igen tanúságos és azt mutatja ki, hogy az utóbbi 25 év alatt Bécs gyára és ipara oly arányban növekedett, hogy minden mértéket túlhaladt. Nevezetesen a mi az iparproductumokat illeti, a kamara mindig Alsó-Ausztriáról szól ugyan, de megkülönbözteti mindig az alsó-ausztriaiaktól azokat, melyeket Bécs állit elő. Én is így fogom megkülönböztetni. Alsó-Ausztriának iparproductuma az 1882. évben nem kevesebb, mint 269 millió értéket mutatott fel, és ezen értékből Bécs városára és legközelebbi környezetére — értve Baníieuit, legközelebbi Vorortjait —• s/4 rész esett. De van ennek egy másik oldala is. A gyáriparosok és gyármunkások száma felemelkedeít Aisó-Ausztriában 125,000 emberrel s ezekből csak Bécs városára 70,000 esik; hogy ezen összezsufolásból minő következtetések vonhatók, azt most nem kívánom fejtegetni, hanem a méltóságos főrendekre bízom annak megitélését.És igy ismételve azon óhajtásomat fejezem ki, hogy az iparra nézve, a mint eddig is történt, történjék tovább