Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-96

160 XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. is serkentés és ez által lassan ugyan, de czélszerűen előmozdítjuk annak haladását. Átmegyek már most a másik vezéreszmére, mely abban áll, hogy ez évre biztosítva vagyunk arra nézve, hogy az állam rendes kiadásai a bevétellel szemben egyensúlyba jőnek, és hogy ezen állapotnak nem csak átmenetinek, de tartósnak kell lennie. Hogy ezen állapotot helyesen és igazságosan lehessen megbirálni, a múlt időkre kell visszapillantanunk, 100 évvel kell hátrább mennünk, hogy ehhez hasonló állapotot találjunk. Pénzügyeink tudniillik Bécsben centralizálva kezeltettek, a hol a pénzügyminister lakott s hol az imperialis kamara alkottatott és igy kezelve, 1781-ben előfordult azon rendkívüli eset, hogy az állam jövedelmei felülmúlták az állam szükségleteit. Az állam jövedelme ugyanis 65 millió volt, a kiadás pedig 64 millió és néhány 100 ezer, úgy, hogy körülbelül 774,000 írt volt a fölösleg. Ezen időtől fogva 1817-ig deficit deficitet ért, és akkor, tudniillik 1817-ben gróf Stadion ministersége alatt mutatkozott egy supernatantia, mely 1 í millió írtból állott. Ha azonban az ember az akkori viszonyokat némikép taglalja, tapasztalni fogja, hogy ezen felesleg szörnyű drágán volt megvásárolva és igen kevés örömet szerzett, tudniillik ezt megelőzte gróf Wallisnak scálája, mely a 100 frtot 20-ra szállította le, s ezt megelőzte gróf Wrbna conversiója, mely a 20 frtot 8-ra szállította le, úgy, hogy ha ma valakinek zsebében egy forint volna, annak ezen leszállítás szerint holnap csak 8 krajczárja lenne. Ugyan e formában leszállittattak az állampapírok kamatai is, úgy, hogy ez a 11 milliónyi supernatantia annyira megrendítette a hitelt, hogy szörnyű sok idő kellett arra, hogy az állam ismét lélekzethez juthasson. 1825-ben átvette a pénzügyministerium vezetését Nádasdy Mihály és vezette azt 1831-ig. Működése első évében ő sem tehetett mást, mint elődei, de 1829-ben igen érdekes olvasmány az ő előterjesztése, melylyel ö Felségének, boldog emlékezetű Ferencz császárnak kimutatja, hogy 1830-ban már csak 9 millió deficit fog lenni, sőt kilátásba helyezi még azt is, hogy 1831-ben a deficit tökéletesen el fog tűnni. A körülmények és események azonban j e combinatiók felett máskép rendelkeztek. 1830-ban kiütött a júliusi forradalom, továbbá Belgium erőszakosan elszakadt Hollandtól, végre novemberben kiütött Prágában és Varsóban a lengyel forradalom, ugy hogy a mindezek által újonnan gerjesztett szükséglet fedezésére ez évben és az utána következő évben 42 millió kölcsönt kellett felvenni. Ezen epocha után 1848-ig nem volt év, melyben deficit nem lett volna. 1848 után 1867-ig minden évben hasonlókép deficit deficitet ért, csak azon lényeges különbséggel, hogy mig 1848 előtt a deficitek kisebb számokra voltak szorítva, 1848 után már igen gyakran évenként elérték a 100 milliót, sőt volt év, melyben 100 millión túl is mentek. Ha ez eredményekkel összehasonlítjuk azt, a mi most kilátásban van, ugy hiszem, hogy az megnyugtató s olyas valami, a mi hazánknak javára fog szolgálni. Ezzel befejeztem volna mindazt, mit a két vezéreszmének bebizonyítására s megbeszélésére előadni kívántam. De van még egy igen nevezetes kérdés és igen nevezetes tárgy, melyet ma elhallgatni képes nem vagyok. {Halljuk!) És ez a valuta, az agio kérdése. Méltóságos főrendek! Harminczöt éve immár, hogy a valuta kérdése megoldva nincs, ennek káros következményei kiszámithatlanok és kívánatos volna, hogy e valuta kérdése egyszer már erős kézbe vétetnék és épen annyi energiával keresztül is vitetnék. Méltóságos főrendek! Mi egy igen szép jövő elé vagyunk állítva, mert bizton reméljük, hogy az állam jövedelmei az állam szükségleteit ezentúl fedezni fogják. Ez azonban azon hypothesisen alapult, hogy a jelenlegi viszonyok fenmaradjanak és az agio ne emelkedjék, mert különben meghiúsul minden törekvés. Nincs szándékomban indítványt tenni, vagy pedig holmi interpellátiót intézni a kormányhoz, csak felemlíteni és megbeszélni kívánom épen a jelenlegi körülmények között e házban ezen kérdéseket. Ismerem e kérdés súlyát és azon körülményeket, a melyek e kérdés megoldásának útjában állanak; ismerem azon előzményeket, a melyekre szükség van, hogy e kérdés tökéletesen és ugy oldassák meg, a mint