Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-94

XCIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 147 XCIY. OESZÁGOS ÜLÉS. 1884. február hó 10-én. SZÖGYÉNY LÁSZLŐ ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Az elhunyt Cziráky János gr. emléke jegyzőkönyvbe igtattatik, s a főrendek részéről a temetésre küldöttség jelöltetik ki. A ministerelnök átirata Széchényi Gyula gr. kir. főajtónállómesterré történt kineveztetéséről tudomásul vétetik. Kir. meghívók bemutatása. Megküldetnek az államkincstár 1883. IV. negyedévi bruttó-bevételeiről szóló kimutatás, a mezőgazdasági statistika szervezéséről szóló jelentés, a fővárosi pénzalap és más alapok 1882. évi zárszámadása és a közmunkatanács 1882. évi működéséről szóló jelentés. A nagykőrösi helvét gymnasium kérvénye. Bizalmi és hálafeliratok. Meghívó a Kisfaludy-társaság közülésére. A képviselőház átküldi a Deák Ferencz síremlék országos bizottságba megválasztott tagjai névsorát, továbbá az állami elemi és polgári iskolák építési költségeiről és az 1884. évi államköltségvetésről szóló törvényjavaslatokat. Az igazoló bizottság jelentései a kir. meghívót kérők tárgyában elfogadtatik. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Pauler Tivadar, Kemény Gábor b., Orczy Béla b. (Az ülés kezdődik d. e. 12 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Zichy Ferraris Lajos gr. jegyző urat, a szólók neveinek jegyzésére Nyáry Jenő b. jegyző urat kérem fel. Másodszor jut nekem ma azon kinos feladat, hogy az ezen nagyméltóságú házat érhető veszteségek legsúlyosbjainak egyikét, gróf Cziráky János királyi tárnokmesternek tegnap váratlanul bekövetkezett kimultát, e helyről fájdalmasan jelezzem; — és, ha ezt bárki más az elhunyt nagy férfiú magasztos tulajdonaihoz és érdemeihez méltóan nehezen teljesíthetné, én azon szorosb viszony mellett, melyben vele a köz- és magánéletben állottam, messze előrehaladt koromban, a csapás súlya által szinte megsemmisülve, nem találok szavakat, melyekkel az összhazával közös ezen veszteségnek megmérhetlen nagyságát csak megközelítőleg is kifejezni képes lennék. Gróf Cziráky János egy ősrégi fényes magyar főúri nemzetségnek ivadéka, aranygyapjas vitéz, szt. István jelesrend és a pápai Gergely-rend nagykeresztese, királyi tárnokmester és a magyar főrendiház másodelnöke, a nyilvános és magánélet minden terén az emberi erényeknek mintegy mintaképe volt. Mint keresztény es egyházának hű fia, mint magyar honpolgár és hazafi, mint alattvaló s a királyi trón tántorithatlan híve. annak idejében mint biró és hivatalnok, mint főrendi tag és elnök, mint férj, atya, barát és ember, az elérhető tökélynek azon fokán állott, melyre magát felküzdeni kevés halandónak adatott. Már kora fiatalságában éles eszével és komoly tanulmányaival a közfigyelmet vonta magára, s a mint az iskolai pályát, jogtudori babérral koszorúzva, elhagyta, s a közélet tercre kilépett, a hozzá kötött várakozásokat felülmúlva, köztisztelet és rokonszenv tárgya lőn. Közpályáját Sopronyvármegyében, mint aljegyző kezdte és később Fehérmegyében a megyei köztanácskozásokban élénk részt vévén, a megyei életet annyira megkedvelte, hogy iránta élte 19*