Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-94

148 XCIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. legutolsó szakaszáig folyvást a legnagyobb j érdekeltséget és fáradhatlan részvétet tanúsította, j Később mint a magyar királyi cancelláriának ; titkára, mint a királyi táblának táblabírája, mint a legfőbb ítélőszék bírája és utóbb, mint a pesti íeltörvényszék elnöke és végre mint Fehérmegye főispánja szolgálta a királyt és hazát. Ezzel a közigazgatás és törvénykezés terén tényleges szolgálatait befejezvén, mint királyi fökamarásmester s azután királyi tárnokmester országzászlósi méltóságra emeltetett, és e minőségben három országgyűlésen át, mint ezen nagyméltóságú ház másodelnöke, működött; mely állást tiz hó előtt újra elfoglalni kész volt. Mindezen állásokban ritka szakismerettel, sok tudománynyal, páratlan igazságszeretettel és példás odaadással fáradozott. De ezen sokoldalú üdvös működései között különösen két tér inagaslott ki, melyen ritka nemes lelki tulajdonai nagyobb fényben tündököltek. Az egyik a törvényhozás, a másik az egyház és vallás érdekeinek ápolása és védelme ; melyek közül mig az eiöbbin, fényes ékesszólásával, nagy közjogi és történelmi ismereteivel s jártasságával ezen ház tanácskozásainak gyakran vezetője, mindig nyomatékos részese és dísze volt, az utóbbin lelke mélyében gyökerezett meggyőződésének egész melegével, tapsot és népkegyet nem keresve, erélyesen védelmezte mindazt, mit a vallás és egyház érdekében állani vélt ; kérleihetlenül ellenezte, czáfolta és visszautasította, mit azokkal megegyeztethetőknek nem tartott. — És ha mindezekhez még hozzá adjuk azon kristálytiszta magánjellemet, melyet benne az élet minden viszonyai közt tapasztaltunk, azon méltányosságot, kíméletet és türelmet, melyet a tőle eltérő véleményben lévők irányában mindig tanúsított, azon szeretetreméltóságot, melyet mindenkivel, s azon önzéstelen áldozatkészséget, melyet megbizottabb barátjaival mindenkor éreztetett, el lehet mondanunk, hogy vele a jobbak legjobbjainak egyike szállt ismét a sirba; kire teljes joggal alkalmazható, a mit Tacitus Agricolároi mondott: >Quidquid ex illó amavímus, quidquid mirati sumus, munet mansurumque est in animis hominum, in aetemitate temporum fáma rerum. Nam multos velerum velut ingioriosos et ignobiles oblivio obruet; Joannes Cziráky posterftati narratus, et traditus superstes erit.« Ha a méltóságos főrendek ezen fájdalmas érzelemben osztozni méltóztatnak, méltóztassanak ezt felállásukkal jelezni. (Aförendiház tagjai felállanak.) Az ezen ház részéről nyilvánítandó gyász és végtiszteletet illetőleg következőket vagyok bátor a méltóságos főrendeknek javaslatba hozni. A temetésre nézve következő táviratot vévén a családtól: >Beszentelés hétfőn délben Lovasberényben (vasúti állomás Fehérvár); temetés kedden délután 3 órakor Kenyeriben< — azt tartom, hogy legczélszerübb lesz, hogy a beszentelésnél és végtisztességnél a méltóságos főrendek küldöttség által képviseltessenek, melynek tagjaivá Haynald Lajos kalocsai bibornok-érsek ő eminentiájának vezetése alatt vagyok bátor a következő méltóságos főrendeket felkérni: Samassa József egri érsek, Schlauch Lörincz szatmári püspök, Erdődy István gróf, Szápáry Géza gróf, Zichy Henrik gróf, Szapáry István gróf, Zichy Nándor gróf, Zichy Ferraris Manó gróf, Zichy Ferraris Lajos gróf, Károlyi István gróf, Batthyány Iván gróf, Török László gróf, Sztáray Antal gróf, Mailáth György főispán, Beniczky Ferencz főispán, Révay Ferencz báró és Rudnyánszky József báró. (Helyeslés.) Ha ezen, most általam megnevezettekhez a méltóságos főrendek közül még többen akarnának csatlakozni, ugy méltóztassanak jelentkezni. A második, a mit ajánlani bátor vagyok, az, hogy a főrendiház nevében a ravatalra egy díszes koszorú tétessék. (Helyeslés.) Továbbá, hogy itt Budapesten gyász-istenitisztelet lenne tartandó, a melyre Haynald Lajos kalocsai érsek és bibornok ur ő eminentiája kegyeskedett vállalkozni és tartatik e gyász-istenitiszteiet a Szent-Ferencziek templomában pénteken délelőtt 10 órakor. Végre azt vagyok bátor ajánlani, hogy a nagyméltóságú özvegyhez és családjához átirat intéztessék, a melyben a főrendiház "a veszteség iránti fájdalmas részvétét tolmácsolná. (Helyeslés.) Ha e javaslataimat a méltóságos főrendek elfogadják, (Elfogadjuk!) ugy azokat határozatokul jelentem ki. Schlauch Lörincz: Nagyméltóságú elnök ur,'méltóságos főrendek! Még egy körülményre