Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-93

140 XCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. vonatkozólag elmondattak, új érvet pro vagy contra felhozni alig lehet. Mindkettőnek azonban az az előnye van, hogy csupán szavazatom indokolását czélzó felszólalásom igen rövid lehet és azért a méltóságos főrendek figyelmét hosszasan fárasztani nem fogom. (Halljuk!) Constatálom mindenekelőtt azt, hogy az államnak az a joga, hogy a házassági jogot polgári szemponthói szabályozza, a modern államok mindegyikében átalában el van ismerve. De nem is lehet az máskép; mert ha egyrészt elfogadtatnék axiómául az, hogy az állam azért nem nyúlhat a házasság intézményéhez, mert ez régibb eredetű, korábbi keletkezésű, mint maga az állam, akkor,méltóságos főrendek, ugyan e czímen sok mindenfélét lehetne az állam fenhafósága alul kivonni. Itt van például a/, egyéni szabadságnak ősrégi joga, az apai hatalomnak ősrégi intézménye, mind olyanok, a melyeknek szabályozásától, rendezésétől, korlátozásától az állam nem mondhat le. De másrészt, ha azt méltóztatnak mondani, hogy az államnak nem szabad a házasság kérdéséhez hozzászólnia azért, mert ez főleg vallási intézmény, akkor kérdem, méltóságos főrendek, mi történnék azon esetre, ha ezen elv oltalma alatt Magyarországban például a mormonok letelepednének, kiknek házassági sz ibályai nemcsak megengedik, de parancsolják a soknejűségét? Meg vagyok győződve róla, hogy nem volna köztünk egy sem, a ki ne kívánná, hogy az állam lépjen közbe. Az tehát, hogy az államnak joga van a házassági kérdést szabályozni, kétségbevonhatlan jog. A mi kétségbevonható és kétségbe, vonatott bizonyos oldalról mindig, az a codifieálásnak czélszerűsége, illetőleg szükségessége, melynek külön megállapítottnak nem kell lennie, mert sokak véleménye szerint, a codificálással könnyen megsértethetnék azon valláserkölcsi szabály, mely a hazánkban élő hitfelekezetek mindenikénél az első helyet foglalja el a házasság körüli eljárásnál. Ha most, méltóságos főrendek, azon kérdést intézem első sorban önmagamhoz, hogy vájjon hazánkban a házassági jog polgári szempontból való szabályozásának, codificálásnak ideje beállott-e, és másodszor azt, hogy vájjon e eodificáb'tssal a vallás erkölcsiség momentuma átalánosságban nem fog-e sértetni ? Az elsőre határozottan igennel, az utóbbira nemmel felelek. Természetesnek találom, hogy az állam mindaddig, mig felekezeti jelleggel bír, míg uralkodó egyházat ismer, a házassági jognak törvényhozási utón való szabályozásától eltekint, mert nincs szükség polgári szempontból szabályozni ott, hol az eo ipso bizonyos egyházi szempontnak van alája vetve; azonban mihelyt ez állapot megszűnt és a hitfelekezetekkel szemben az egyenjogúság elve beáll: okvetlenül előáll a polgári szempontból való szabályozás szüksége, mert különben az egyes egyházak szabályai közt létező ür kitöltetlen marad legnagyobb kárára az államnak, melynek létalapját képezi a családi élet, de még nagyobb kárára az erkölcsiségnek és a vallásos érzületnek, mely az illegitim összeköttetésekben és könnyelmű valláscserében igen könnyen elenyészik, (ügy van! íl^yesléseh.) Az állam közbelépése tehát szükségszerű. Szükségszerű mindenütt, a hol az emiitett. viszony beállott és ennélfogva szükségszerű Magyarországon is., a mit egyébiránt eléggé bizonyít az, hogy a magyar törvényhozás már ismételt intézkedéseket tett az úgynevezett vegyes házasságokra nézve. (Ugy van!) A mi most azon aggályt illeti, hogy a házassági jognak polgári való szabályozása által a házasságkötésben a valláserkölcsi momentum megsértethetnék, erre azon észrevételt kell tennem, hogy szerintem ez teljesen megszűnt azon perczben, melyben határozottan és és világosan egymás mellé állítjuk azon kérdés különféle két jellegét, mely a házassági kötésben kétségtelenül megvan, tudniillik az egyházit és a polgárit. A szentírás tanítása szerint megadva az istennek, a mi az istené és a császárnak, a mi császáré. Az állam nem nyúl az egyház jogkörébe, de szabályozza csupán azt, mi a házasságban szerződésszerű, mi polgári jogalapot képez. De hiszen van sok mindenféle eset, hol az egyházi és polgári jelleg egymás mellett jelentkezik, így az élettől való elválás előtti perczekbeu, mint az attól való elválás utáni perezekben, az egyház az állammal párhuzamosan lép fel. Már most az embernek, hála az égnek,