Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-93

138 XCIU. ORSZÁGOS ÜLÉS, gáltatják arra nézve, hogy épen ezen ügy a [ szenvedélyek felcsigázására mily erős eszköznek bizonyult. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Méltóztassanak megengedni, ne ringassuk magunkat illusiókban arra nézve, hogy az ily petitiók miként készülnek. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Eláll!) Azt hiszik talán ő méltóságaik, hogy azok. kik ezen petitiókat aláirtak, bírtak az értelmiségnek azon színvonalává], mely ezen fontos kérdés megítéléséhez okvetetlenül szükséges? Részben igen, de nagyon csekély részben. Én nem tarthatom különben sem helyesnek, különösen nem tarthatom helyesnek akkor, midőn a conservativismus a tömegnek szenvedélyeire appellál; (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon. Zaj a. jobboldalon.) ekképen keresnek eszközt egy javaslat ellen, melynek meg bírálása, helyes, jogos megbirálása csakis egyedül és kizárólag a törvényhozás termeiben történhetik. (Elénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) És én ugy hiszem, méltóságos főrendek, hogy teljesen félreérteitek Gyürky Ábrahám gróf ő méltóságának előbbi nyilatkozatát akkor, midőn beszéde közben oly zajos ellenmondás keletkezett. Mert meg vagyok győződve, sőt tudom is, hogy ő méltósága nagyon távol áll attól, hogy azon eszmét, illetőleg azon gondolatot, mert eszmének nem nevezhetem, (Zajos derültség és Eláll! jelkiáltások a jobboldalon. Elénk felkiáltások a baloldalon: Hadijuk! Halljuk!) azt a gondolatot tudniillik, mely a papi javaknak elvételére vonatkozik, a magáénak elismerje. Nem ismeri el a magáénak azért, mert ő is azon meggyőződésben van, hogy valamint az egyházi tulajdon kérdésének megbolygatása veszélyes kezdeményezés, úgy ezen veszélyes kezdeményezésből oly következmények származhatnak, melyeket többé megállitani nem lehet, mert minden alkalommal — nem akarok példát idézni, azt hiszem meg fognak érteni, — mozgalmat előidézni igen könnyű, de a mozgalom felett uralkodni, azt határok közé terelni, erre az erő gyakran már csekélynek bizonyult. {Élénk helyeslés a baloldalon.) 0 méltósága tehát szintén bizonyára határozottan tiltakozik azon felfogás ellen, mintha ö a papi javak elvételét pártolná. Ö méltósága ezt csakis mint erős hasonlatot akarta felhozni arra nézve, hogy agitatio utján petitiókat lehet kapni mindenre. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kimondom meggyőződésemet, (Halljuk! Halljuk!) olvastam néhány község nevét a petitionáló községek közt, a hol nekem ismeretségem van és ki merem mondani, hogy azon községek aláíróinak nagy részével, a kik most a törvényjavaslat ellen folyamodtak, ha időt és fáradságot vehetnék magamnak azzal foglalkozni, mondom, ugyanazokkal legnagyobbrészt aláírathatnék kérvényeket a javaslat mellett is. (Elénk tetszés és derültség bmlfelŐl: Zajos és hosszan tartó ellentmondás jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Nem fogadhatom el továbbá azon érvet, (Halljuk!) hogy a haza valódi javára való tekintettel kell ezen javaslatot elvetni, mert mint előbb említettem, a hazának szüksége van öntudatos és fokozatos haladásra. Már pedig az a conservatismus, mely nem tud reformokat alkotni, mely nem tud ugy eljárni, mint a hogy eljár a conservatismus Angliában, melynek uralkodásával a nemzet legnagyobb vívmányai, az ország legszebb intézményei vannak kapcsolatban : az a conservatismus, mely mindent csak elodáz, mindent mereven megtagad, és ez által épen a kórállapotokat üdültekké, permanensekké teszi, ezen conservatismus végczéljaiban a radicalismust mozdítja elő, (Helyeslés a baloldalon.) és oly ellenhatást szül, melyet többé meggátolni nem képes. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Utalhatok egy példára, mely igen nagy hasonlatossággal bir azon esettel, melylyel szemben ma állunk. (Halljuk! Halljuk!) 1859-ben és 1860-ban Poroszországban egy házassági törvényjavaslat tényesztetett elő. Ezen házassági törvényjavaslat vezéreszméje az volt, hogy lehetőleg fentartassék a vallási eszme, másrészt pedig azon bajok, melyek orvoslása szükségesnek és sürgősnek mutatkozott, orvosoltassanak. Ezen javaslat, mely helyes középutat választott, egész Poroszországban a legkedvezőbb fogadtatásra talált, de a felső házban elbukott, elbukott pedig ismételve 1859-ben és 1860-ban. És mi a következmény? Láttuk, hogy 1876-ban már nem többé engedélyezett