Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-91

XCI. • ORSZÁGOS ÜLÉS. m ezen meg ezen vidék éghajlati viszonyai tönkre menni. De mint már előbb mondtam, mi kénytelenek vagyunk elfogadni a tényt, mi a katastert most nem változtathatjuk. De ha tudjuk, hogy rósz, s tudjuk, hogy az ország népességének bizonyos részét tönkre fogja tenni, mert ennek a következményei nemcsak abban rejlenek, hogy az erdő 'pusztul, hanem a vízkároknak 7i°-ed része is az erdők pusztulásának a következménye, — tehát nemcsak erdőpusztulásról, hanem átalános romlásról is van szó, — ha ezt. belátjuk, akkor az előrelátó kormánynak előre óvintézkedésekről kell gondoskodnia. Nem akarok arról szólani, vájjon az óvintézkedések abban álljanak-e, hogy az állam benyúljon az egyéni jogokba és azt mondja, nem szabad X állatnál többet legeltetni, vagy Y ölnél több fát vágatni; én ehhez most hozzászólani nem akarok, de kötelességemnek tartom e kérdést, melyet már annak idejében is, midőn a katasterről volt szó, tanulmányoztam, a kormány figyelmébe ajánlani és azon nézetemnek adni kifejezést, hogy felfogásom szerint már most is kell összehasonlításokat tenni és az adóztatásnak aránytalanságait figyelemmel kell kísérnie, ugy hogy ha a káros következmények beállani kezdenek, egyik vagy másik irányban óvintézkedéseket lehessen tenni. A másik, a mit bátor vagyok a kormány figyelmébe ajánlani, a mit volt alkalmam a tegnapi vitánál is jelezni, az, hogy kétséget sem szenved, tudjuk mindnyájan, hogy magasak az adók, emelkednek a terhek és a jövedelem, nem akarok arról szólani, emelkedik-e vagy nem, de azt kimondom, hogy nem áll oly arányban a terhekkel, a minő arányban kívánjuk, hogy álljon. Ismét abstrahálva az indokoktól, nem akarom mondani, hogy túlságos -magasak az adók, tehát e viszonyon változtatásokat lehet előidézni bizonyos rendszabályok által, melyek mindnyájunknak, a földbirtokosoknak érdekében kívánatosak, s melyeket alkalmazni a törvényhozásnak, a kormánynak kötelessége akkor, mikor azt látják, hogy egész vidékek, lehet mondani, majdnem egész socialis rétegek ^biztossága és vagyona veszélyeztetve van. Én nem tartozom azok közé, kik örökké a magas adók ellen lamentálnak. Én magam is könnyen fizetem bizonyos vidéken az adót, de ismerek oly vidékeket is, a hol leszállott a tiszta jövedelem, s a különbözet a bruttó-jövedelem és a terhek között csekélyebb ma, mint volt 10 év előtt, s e vidékek feltartózhatatlanul az elpusztulásnak mennek eléje. Az állam ezt nem annyira érzi, mert elpusztul ugyan az egyén, de megmarad a birtok, s az adó -folyik tovább. De tény az, mint mondám, hogy ugy az erdei, mint másnemű birtokokról el lehet mondani, hogy bizonyos vidékek feltartóztathatatlanul a pusztulásnak mennek eléje. Változik ugyan a birtokos, de sorra mind tönkre megy. Ezen lehetne változtatni két eszközzel. Újból ismétlem, a mit már talán hatodszor van szerencsém a kormány figyelmébe ajánlani, hogy ezen eszközök egyike a hitel, másika a jövedelmi viszonyok emelése. A hitel-kérdés rendezéséről évek óta itt és minden más téren beszélünk. Bátor voltam tegnap kifejezni, hogy ez az orvoslása nemcsak az izraelita-kérdésnek, hanem egy más kérdésnek is. Tény, hogy sok, nagyon sok történt bizonyos vidékeken, s különösen a fővárosban e tekintetben, de én, a ki érintkezem a paraszttal és az uzsorással is, mondhatom, hogy oda lent a fővárosi nagy pénzintézetekről a kisbirtokos azt sem tudja, hogy léteznek. A vidéki takarékpénztárak pedig a kisbirtokosnak hasznára, mondhatom, nem voltak. Nemcsak azért, mert tizenkét és több százalékot vettek a pénz után, — ezt elbírná az a kisbirtokos, a ki ma 20-—30 százalékot is fizet, — de azért nem voltak hasznára, mert a ki előbb már egyátalában nem jutott pénzhez és meg tudott élni kölcsön nélkül, annak nagyon megkönnyítették az adósságcsinálást és e miatt nagyon sokan tönkrementek. Hozzáteszem, hogy bizonyos vidékein az országnak a takarékpénztári kölcsön a kisbirtokosokra nézve sokkal veszélyesebb az uzsoránál; mert ha a takarékpénztár veszélyeztetve látja pénzét, exequáltatja az adóst, holott az uzsorás időt enged a kibontakozásra, mig jó termése lesz adósának. Vannak azonban az országnak vidékei, a