Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-69
LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 445 csorbítást szenvednek. De én ezt nem tettem. Tartózkodtam egész beszédemben mindentől, mi más felekezetű kedves honfitársainknak csak susceptibilitását is sérthetné. Ha vonatkoztam rájuk, megmondom mindjárt, mint tettem azt; körülbelül csak ily szellemben szólottam: »Kegyelmes állam, fontold meg azt, hogy a katholikus egyháznak vannak kötelességei a te polgáraid iránt, te irántad, az emberiség iránt; ö ezen szolgálatot teljesíteni hivatva van a templomban, az iskolában és az életben. Tedd meg, hogy teljesíthesse ezen szolgálatát; hogy pedig valaki szolgálatát teljesíthesse, kell hogy éljen, hogy élhessen, kell, hogy lélekzeljen. Ne fojtogasd tehát kegyes állam a katholika egyházat az iskolában, hogy lélekzelhessen, és így élhessen, és igy a kellő szolgálatot megtehesse*. Azaz szőszerint igy fejeztem ki magamat: >adjameg nekünk az állam szellemi megélhetésünk feltételeit az iskolában, hogy mi magasztos kötelességeinknek megfelelhessünk < ; és csak ily gondolatmenetben vonatkoztam a más vallásfelekezetekre, mondván, hogy a mennyire méltán kívánja ezt minden más felekezet maga számára, úgy kívánhatjuk mi is. Egyebet nem tettem, nehogy polemice látszassam eljárni. Nemfoglalkozom továbbá avval, mit a nagyméltóságú ministerelnökur a studiorum commissióról, milyen lett legyen iskoláink 1848 előtti kormányzata, milyen a studiorum commissio természete és működése; kimerítően megfelelt erre a nagyméltóságú tárnokmester ur; tartózkodhatom tehát attól, hogy ezen tárgyba mélyebben belebocsátkozzam, csak azon egyet kényszerülvén megemlíteni, hogy a katholikus iskola-ügy mostani kormányzata az 1848-ig fönnállotthoz képest viciált slatus quo, a mint ezt beszédem egész érvelése kifejtette. De van egy másik tárgy, a rnelylyel behatóan foglalkoznom kell, értem azon figyelmeztetést, rnelylyel ő nagyméltósága a ministerelnök ur óvott attól, nehogy a törvényjavaslattal szorosan össze nem függő tárgyak a vita keretébe bevonassanak, mint történt volna ez. Hála istennek, körülbelül 30 esztendeje annak, hogy ily téren működöm, ugy mint épen tehetségeim engedték, és ezen hosszú időkön át tett tapasztalataimnak és gyakorlai tómnak legalább azt a következményét, vindikálom magamnak, hogy körülbelül tudom azt, mit lehet, mit szabad, mit kell és mit illik mondani, midőn egy nagy gyülekezetben annak idejét és figyelmét igénybe véve, beszél valaki. Az a vád, hogy idegen tárgyak vonattak be ide és épen én általam e törvényjavaslat tárgyalásába, engem nem sújthat. Bizonyos támadásokra elég egy szó, a védelemre egész könyveket kell írni. Ez magyarázza meg a dolog állását. Az általuukigen tisztelt vallás- és közoktatási minister úrtól hallottuk több izben, a jelen tárgyalás közben is, e kifejezést: >autonom felekezetek*. S midőn kérdjük, mi ily autonóm felekezetet képezünk-e törvényes attribútumaival: a felelet az. hogy nem. Ha evvel szemben azt akarjuk kimutatni, hogy mi autonóm felekezet vagyunk s a törvény, értelmében gyakorolni akarjuk azon jogokat, melyek az autonómiával járnak: ki kell mutatnunk, mi az autonómia és mily jelentősége van ennek a katholikus egyházban. S én ezt tettem, megmagyarázván az autonómia valódi fogalmát. Ha egy kissé bővebben szóltam róla, tettem ezt azért, mert a dolog természete igy hozta magával. Továbbá, ne is mondja senki, hogy az általam tárgyalt azon kérdés, mily befolyással legyen egy egyháznak Rómától való függése és nagyobb vagy kisebb vagyona, a gyakoiiando jogokra nézve, melyről tegnap o'y találólag szóit Beszíerczebánya nagynevű püspöke, e törvényjavaslat tárgyával szoros összeköttetésben nincs. Hiszen épen a nagyméltóságú ministerelnok ur hozta ezen tárgyakat a katholikus autonómia kérdésevei összeköttetésbe, midőn csak a minapában igy nyilatkozott az országgyűlésben: >Meg kell azt tartani, hogy minden felekezetnek az államhoz való viszonyát nem lehet egy átalános chablon szerint megítélni, hanem figyelembe veendő egyfelől az. van-e azon felekezetnek feje kivül az államon, és figyelembe veendő másfelől, minő anyagi eszközök állanak azon felekezet rendelkezésére*. Ha ezt az iskolák mikénti kormányzatára is kiterjedő autonómia tekintetéből felemiitette ő, nekünk is van jogunk igy cselekedni; de van kötelességünk is arra mutatva, hogy a
