Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 437 a melynek előkészítő munkálata felett az öszszes helytartótanács döntött. És méltóztassanak megengedni, ha itt egy kissé részletesebben nyilatkozom, a mit azért teszek, mert szükséges a kölcsönös megértésre és elbírálásra; de ki ült azon helytartótanácsban? A legelső és legdíszesebb helyet foglalta el az ország prímása. Kívüle ott volt még két püspök és az országnagyok egész sorozata. Ezek collegialiter határoztak. Hogy ezen férfiak közt helyet foglaltak más felekezetűek is, az kétségtelen, de ezért teljes biztosítékunk volt az iránt, hogy a mi ügyeink felett kizárólagosan a katholikus többség fog dönteni. így állott a dolog a kanczelláriánál is, a melynek szervezetét, miután hivatalos pályámat itt kezdtem meg, sokkal jobban ismerem, mint a helytartótanácsét. A kanczelláriánál, a mellett, hogy az ott lévő püspöknek nem csekély befolyás adatott ilyetén tárgyakban, ezen ügyek előadása mindig katholikus vallású egyénre volt bízva. Az ellenkezőre nem emlékszem. Voltak ott is más vallású kitűnő emberek, a kikre szintén nagy kegyelettel emlékezem vissza. Azonban itt is volt biztosítékunk, hogy collegiális határozatunk nihil de nobis, sine nobis, a katholikus érdekek kellő megóvással fognak elintéztetni. Hogy állanak a dolgok most? A dolog természetéből folyik, mert a felelősség eszméje kizárja a kollegiális tanácskozásokat, az ügyek osztályokra vannak felosztva, s igy meglehet, s talán tényleg ugy is van, hogy iskolai ügyeink elintézése, egy az osztály élén álló oly férfiura bizatik, a ki nem tartozik vallásbelieink sorába. E tekintetben tehát nincsen egyenlő mértékben köztünk megosztva az egyenlőség és befolyás, mert midőn a más felekezetűek ezen maguknak fentartott ügyeket újdonlag törvényileg biztosítandó autonóm körökben kizárólagosan saját vallásbelieik által intézik, ez nálunk sokszor egy hozzánk nem tartozó férfiú által végeztetik, és bár nem akarok senkit sem sérteni, de felemlítem, mert méltán fáj, igy történt, hogy egy felette mérvadó férfi részéről majdnem kétségbe vonatott, hogy volnának a katholikusoknak középiskoláik. Ez tény, és ezért méltóztassanak megengedni, hogy ha azt tartom, hogy kellőképen érintettem azt, hogy micsoda nagy különbség van a múlt és a jelen közt, sokkal nagyobb biztosítékot nyújtott nekünk a jelenhez párosítva a múlt. Épen ezeknek fonalán magam is elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy miután ezen nevezetes jogok gyakorlata a felekezeteknél minden megszorítás nélkül történik, és miután ezek gyakorlatában mi annyira korlátozva vagyunk, szerveztessék egy bizottság és pedig — urunk királyunknak, mint legfőbb kegyúrnak közvetlen személyes hatalmából kifolyólag, a melynek szükségét oly élénken és hatalmas érvekkel bizonyította tegnap ő eminentiája a kalocsai bibornok, ma a beszterczebányai püspök. Ez szolgáland a mi megnyugtatásunkra, a mely, hogy a mostani helyzettel ellentétben állana, magamat meggyőzve nem érzem. E bizottságnak azonban nem volna szabad hasonlítani ahhoz, a mely egy-két év óta az alapítványi ügyeknek taglalásával foglalkozik és a melynek ő Felsége kegyéből és ő excellentiájának, a vallás- és közoktatási ministernek meg nem érdemelt bizalmából tagja vagyok, mert e bizottság legfölebb véleményez és mert ez többnyire adatok és egyebek hiányában van, még a legnevezetesebb kérdések megoldására sem képes. Ilyen bizottságot én nem contemplálok, mert, és legfeljebb arra szolgálhat, hogy mondani szokták, hisz meghallgattunk katholikus férfiakat is, összehívtuk azokat, a kikhez az illető hitsorsosok évek hosszú sora óta bizalommal viseltetnek, és mert ha ezen nevek egyedül csak erre a czélra szolgálnak és nern arra, hogy a dolog velejére hatólag ő Felségének oly előterjesztést tehessenek, a mely ezen alapítványokra döntő befolyással legyen, akkor ezen testület szerintem felesleges és czélra nem vezető. Ezek azok, a miket felemlíteni kívántam s csak még azok némelyikére kívánok kiterjeszkedni, a melyek itt elmondattak. Szoros kapcsolatban van a mai törvényjavaslat azon számos kérvénynyel, a melyeket hitsorsosaim nyújtottak be és a melyek méltánylásra találtak e házban annyiban, hogy a mikor ehhez hasonló minőségű tárgy fog eldöntés és megbirálás alá bocsáttatni, akkor ezen kérvényekre is illő tekintet legyen.