Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

438 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ez megtörtént ez alkalommal és azon pontra nézve, a mely ezen kérvényekben, mint sérelmes feljajdulás foglaltatik, miután erre tekintet fordíttatott, meg kell nyugodnunk a törvényjavaslat intézkedéseiben, ámbár e részben, hogy aggodalmaink el lennének oszlatva, ha legmérvadóbb egyháznagyjaink felszólalásait tekintem, nem concedálhatom. Foglaltatnak azokban más tekintet alá jöhetők is, és ha az ott felhozottak nem volnának alaposak és olyanok, a melyek méltán az ugyanazt követő hittársak figyelmét, azokon kivül is, kik azt aláirtak, magukévá teszik, valójában magam sem vállalkoztam volna azon kérvények benyújtására, melyeket én sűrűbben és számosabban tán mint más tag, ép hitsorsosaimnak szives és soha meg nem érdemelhetett bizalmánál fogva benyújtottam. Ezen kérvényekre nézve, mondom, nem értük el tökéletesen, sőt igen csekély mérvben azt, a mi világi hivőtársaimnak az egyház kormányzatának természetével összhangzót óhajt, azonban nem hiszem, hogy ily kérvények benyújtása vagy pedig azoknak taglalása által a vallási egyetértés és béke bármily megzavarása következzék. (Helyeslés.) Tegnap figyelmeztettünk és igen illetékes mérvadó részről, a honnan én a figyelmeztetést mindig igen fontolóra szoktam venni, hogy kerüljünk mindent, a mi netán valami oly izgalmat is támaszthat, mely e termen kivül is tán visszás hatással lesz. Én alig hiszem, hogy azon felszólások, melyek itt tétettek és a melyek nem másra vonatkoztak, mint fennálló rég szerzett jogaink védelmére, hogy azokból oly következtetést lehetne vonni, hogy ebből oly események történnek, a melyeket közönséges kifejezéssel »Culturkampf«-nak szoktak nevezni. Hála Istennek, Magyarországon erre a talaj nem kész és ne is legyen soha kész, mert ez csak átkot szülne Magyarországra. Hanem arról legyenek azok meggyőződve és ez ellenfigyelmeztetésül, hogy vannak a katholikusoknak is jogaik és egyről ne méltóztassanak megfeledkezni, hogy nem kívánunk fölényt, nem uralkodó vallást, de azt lehet hangoztatnunk és említenünk, hogy az ország lakosainak többsége vagyunk és miért legyünk mi inkább lenyügzött állapotban és azoktól miért tagadtathassanak meg azon jogok, a miket méltán követelhetünk, s mely jogok másoknak törvényileg biztosíttattak. Ez, mondom, fáj. E részben az orvoslás naponként szükségesebbé fog válni, mert ha azok semmibe sem vétetnek^ akkor azután következhetnek oly utófájdalmak,, melyeknek orvoslása sok bajjal fog járni. Ezt csak mintegy ellenérvelésül kívántam felhozni, mert ha körültekintünk az országban, ne méltóztassanak gondolni, hogy midőn folytonosan és minden tekintetben a mi legvilágosabb jogaink és tulajdonunk, a mely ugyanazon sarkalatos törvényeken alapszik, a melyet mint egy charta libertatist a más vallásúak magukénak tartanak, az 1791: XXVI. törvényczikkben foglaltatnak, folytonosan bizonyos feszegetés tárgyát képezik. Folytonosan fejünk felett hagyják függni Damokles kardját és mindig azokat akarja kérdésbe vonni, a mi minden kérdésen felül vannak s a melyeknek megtámadására nézve emlékszem, hogy egyszer megtámadtatván, egy más felekezetnek vezérférfia, Bernáth kardjára csapva, azt mondotta, hogy a mi jogainkat meg fogjuk tudni védeni. Nem akarom e példát sem magamra alkalmazni, sem magunkra vonatkoztatni. Minden tekintetben meghajlunk az előtt, a mit az ország törvényei határoznak, de egyben nem, hogy tudniillik akár az állam, akár az országgyűlés olyanokat vonjon a maga körébe, a melyek abba nem tartoznak, hogy mondom, a mi alapitványaink újabban feszegetés tárgyát képezzék. Nem ismétlem^ hogy mily tisztába hozattak az 1791: XXVI. törvényczikk által. Ha időközben új alapítványok történtek, ott van a fórum contradictorium, ha vegyes természetüknél fogva ide vagy oda tartoznak, biráltassanak el részrehajlatlan bíróság által, de ezt minduntalan kétségbe vonni, ez az, a mi ellen felszólalni és tiltakozni kell. {Tetszés.) Felemlittetett a közoktatásügyi minister ur által az is, hogy a középiskola előkészít, de nem nevel. Ugy vettem ki, hogy ő excellentiája a beszterczebányai püspöknek felszólalása következtében élt ezzel a kifejezéssel. Ezt én el nem fogadhatnám, mert igenis az alsóbb osztályokban, különösen fő dolog az, hogy az oktatás a neveléssel együtt maradjon és ugy