Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

434 LXVIII. ORSZÁGOS ÖLÉS. nak vezettetni hazaellenes irányban, örvendetes tudomásul veszem a magam részéről is és azt hiszem, bogy a méltóságos főrendek is szívesen tudomásul veszik ezen kijelentést. (Élénk helyeslés.) Szentiványi Márton liptómegyei főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Igen rövid leszek. Egyszerűen ki akartam jelenteni, hogy én az egyházi autonómiának hive vagyok, hanem csak egy bizonyos határig, tudniillik addig, a mig az egyházi önkormányzat az állam érdekeivel összeütközésbe nem jön. Daczára annak, hogy én a magyar protestáns egyház legválságosabb napjaiban az egyházi autonómia mellett állottam, kijelentem, hogy a ma jelentkezett esetben az autonómiától el fognék fordulni és az állam érdekei körül fognék sorakozni. Hogy a helyesen felfogott egyházi önkormányzat az állam érdekeivel mindig meg tudott férni, annak bebizonyítására elég lenne hivatkoznom a magyar protestáns egyház százados történelmére. De meg vagyok győződve arról, hogy azon perczben. a melyben be volna igazolva, hogy az egyházi autonómiának örve alatt bizonyos czélok hajhásztatnak, melyek az állam érdekeit képesek compromittálni, azon perczben az állam, és szerintem helyesen és jogosan, legelkeseredettebb ellenségévé válnék az egyházi autonómiának. Ezen egyenetlen harcz kimenetele előttem nem kétséges. És ha akadna Magyarországon protestáns ember, a ki ennek horderejét és következményeit megbírálni vagy nem tudná, vagy nem akarná, tekintsen Karlóczára. A törvényjavaslatot elfogadom, elfogadom pedig részben az egyházi autonómia érdekében is. A magyar protestáns egyház sarkalatos törvénye az 1791 : XXVI. és ebben van letéteményezve a jus supremae inspectionis. Azonban, méltóságos főrendek, ez csak eszme, mely soha testté nem vált, mely soha körvonalozva nem lett, mely soha nem nyert magyarázatot arra nézve, hogy meddig terjedjen hatása és mi legyen gyakorlati értéke. És épen azért, mert tág értelmű volt, többször felhasználtatott az autonómia megtámadására. Ugyanis 1857-ben, mikor Thun gróf hírhedt egyházi szervezésére vonatkozó Entwurfját kiadta, abban hivatkozott a legfőbb felügyeleti jogra. Ez Entwurf nem lévén kötelező, miután az egyházak részéről közös akarattal visszautasíthattak; Thun gróf 1860-ban a kötelező, pátenst adta ki és alapította ezt in jure inspectionis elvére. Ezen két eset is, mely a legközelebbi múltból van merítve, igazolja állitásom helyességét, hogy a legfőbb felügyeleti jog, mert annak mikénti alkalmazása körvonalozva nem volt, felhasználtatott az autonómia megtámadására. Miután az előttünk fekvő törvényjavaslat az egyházi önkormányzatot ily megtámadással szemben oltalom alá veszi, a mennyiben a legfőbb felügyeleti jognak mikénti alkalmazását, szemben az iskolákkal szabályozza, én azt az egyházi autonómia érdekében is a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés.) Nyáry Jenő b. jegyző: Zichy Nándor gr ! Zichy Nándor gr.: Méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (íelkidltások egyrészről: Halljuk! Másrészről: Holnap!) Elnök: Az idő még nem haladt annyira előre, hogy az ülést bezárjuk. Zichy Nándor gr.: Ez esetben most kitöröltetem magamat a szólók sorából és majd később élek a jogommal, hogy szólásra feljegyeztessem magamat. Elnök: Ki következik szólásra? Nyáry Jenő b. jegyző: Cziráky János gr.! Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A legilletékesebb helyről történt, ezen felette fontos," nagyérdekü, a fenforgó tárgyat minden oldalról felvilágosító és kimerítő nyilatkozatok után méltán lankadni kezd immár a tisztelt tanácskozó társak figyelme; de azért méltóztassanak nekem megengedni, hogy egyedül csak a tárgy fontosságánál fogva és nem szónoklati viszketegből kiindulva, emeljek szót, emeljek szót annyiban, a mennyiben épen a tanácskozások folyama alatt felmerültek következtében erre magamat mintegy felhívottnak érzem. Egyházunknak, tudniillik a katholikus egyháznak, melynek hive vagyok, vezénylő férfiai és egyháznagyjai többnyire és oly magasztos szellemben nyilatkoztak immár. Nekünk világi