Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

LXVIÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 429 haza sorára döntőleg befolyni hivatva lesz szívesen kezet fogok vele azon észszerű, alapos, bölcs rendszabályok végrehajtására, melyeket közös megállapodással elfogadtunk; de azt,úgy hiszem, joggal kívánhatom, hogy e "nagyfontosságú, minket oly közel érdeklő ügyben, nélkülünk vagy épen ellenünk a minister ur egymaga ne intézkedjék. A minimum, a mit a katholikus egyház szempontjából kivánnunk kell, az a kalocsai bíboros érsek ő fömagassága által indítványozott katholikus közoktatási tanács, melynek lényeges befolyása legyen mindazon mozzanatok vezetésében, melyek a közoktatás és nevelés czéljára és vitális eszközeire, a tanítástervre, a leczkerendre, a fegyelemre és vizsgálati rendszerre vonatkoznak. Van ugyan ez országban közoktatási tanács, mely azonban interconfessionalis alapra van fektetve, és épen azért nincs hivatva, hogy a katholikus iskolák vezetését inspirálja, amúgy sem bir azon tekiniélylyel, melyet a közoktatási minister ur figyelembe venni tartoznék. A katholikus egyház a jelenlegi közoktatási tanácsban saját érdekeit és jogait védve, nem látja és azért tudomásul nem veheti. A minimum a mit kivan és követel, oly közoktatási tanács, mely az ő küldetésével és tekintélyével bir. Ha maga a kormány méltányos és igazságos akar lenni, akkor ezen igazságos óhajt nem fogja teljesitlenül hagyni, hanem sem törekvései!, sem áldozatkészségét nem jelölendi sem béke, sem áldás, s évkönyvei kevés fényes eredményt fognak jelezni akár a közoktatási ügy, akár a hazai közjólét fölvirágzása körül. Magyarországban a katholikus középtanodák nagy része tanitó szerzetes-rendek kezében van. Ezen körülmény némileg kényszerit, hogy ezen alkalommal behatóbb figyelemre méltasnam azon viszonyt, melyben a tanitó szerzetesrendek, részint a tanügygyei, részint a magas kormánynyal vannak. A méltóságos főrendek meg fognak bocsátani, ha előadásom közé valami oly szó is elegyül, mely öndicsérethez hasonlít. A szerzetes-rendek által ellátott gymna siumok háromszoros czinun római katholikus felekezeti iskolák. Ezen állítást nem nehéz bebizonyítani. Katholikusok először az eredeti alapítványnál fogva. Mi régóta ki szoktuk tüntetni a rend névtárában, mely gymnasíum, kitől alapíttatott? S itt minden ember olvashatta, hogy a győrit Széchenyi György kalocsai érsek, a pozsonyit Pázmán Péter, a pápait Csáky László gróf, a komáromit Jakusith György veszprémi püspök, a kőszegit Széchenyi György, Draskovich Miklós és oroszváti Zichy István grób'k segélyezésével — alapították. Minden gymnasiumnak külön alapítványa volt, az alapítvány különös királyi megerősítésben és óta!ómban részesült. Mindannyi a jezsuiták vezetésére bízatott, s minden alapító oklevél megjegyzi, hogy ők, tudniillik a jezsuiták, azokban iuxia institutum suum oktathatnak és nevelhetnek. Azaz: az alapítók megbíztak a társaság nevelő- és oktató módszerében és ügyességében. Beköszöntött azonban 1773-ban a jezsuiták ép oly rejtélyes, mint gyászos föloszlatása; ekkor mentek át a kezükön lévő tanintézetek és alapítványok a királyi fővédnök kezeibe, ki azonban százszor is kijelentette, hogy ez által sem az iskolák, sem alapitványaik természete nem alteráltatik. De az 1786. év új csapást hozott a többi birtokos szerzetekre; méltóságos főrendek, méltóztatnak visszaemlékezni, hogy ezen évben eltöröltettek Magyarországban József császár által a benczések és pálosok, a premontreiek — és mások. Az ország összes megyéi sérelmet láttak ezen eltörlésben és a szerzetek visszaállítását követelték. A visszaállítás 1802-ben megtörtént, melyalkalommal az egyes szerzetek saját erejöket számba vévén, bizonyos számú gymnasiutnokra vállalkoztak. A pannonhalmiak 10, akkor még 5 osztályú gymuasiumot vettek át, de nem vették át egyúttal azoknak eredeti alapitványait is. Ezek a tanulmány - alapban maradtak. Mi tehát az elvállalt gymnasiumokat azon ősi javadalomból tatjuk el, mely határozottan és kizárólag a római katholikus hitű egyház terjesztésére és híveinek lelki gondozására és egyéb tisztán lelki czélokra volt szentelve; ez tehát a második czím, a melynél fogva az általunk