Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

430 LXVIII. OR ellátott gymnasiumok római katholikus hitfele­kezeti jelleggel birnak. A harmadik czím a szerzetes tanitórendek egyházi jellegéből következik. A szerzetes rendek a katholikus egyháznak szülöttei lévén, bár­mily hivatásban éljenek és működjenek, min­denkor ezen egyház fiainak tartják és vallják magukat, melytől ők el nem választhatók, mely­nek szellemét, vallás-erkölcsi törvényeit és el­veit semmi szin és czím alatt nem ignorálhat­hatják, melynek hagyományaihoz is szeretettel ragaszkodnak. Jól tudom, hogy vannak, ha nem is e nagy­méltóságú házban, de bizonyára a kedves ha­zában oly polgártársak, kik e viszonyt sérel­mesnek találják. De ez engem egy perczig sem bánt, mert önérzetem mondja, hogy egyházi jellegünk és hivatásunk semmi irányban sem gátol, sőt nagyon is buzdít és kötelez, hogy valódi hazafiak legyünk, és magasztos hivatá­tásunkban a haza szent érdekeit önodaadólag, ha kell, önfeláldozással szolgáljuk. Való igaz, hogy az anyaszentegyház szel­leme, éhei és törvényei nem állanak ellentét­ben a haza szent érdekeivel, sőt ellenkezőleg áll, hogy édes hazánk mintcultur-állam, a római katholikus anyaszentegyház karjai közt szüle­tett és erősödölt meg; áll, hogy a vesztére törő barbár és nem barbár hatalmak ellen hosszú ideig csakis a római katholikus egyház­zal szövetkezve harczolt és győzött, az egyház kezei orvosolták a sebeket, melyeket a nehéz barczok okoztak; az ő áldozatkészsége emelte a szentélyeket, hol a haza gyermekei a jóisten­hez közeledvén, azon magasztos intelmet hall­hatták: ^Legyetek tökéletesek, miként mennyei atyátok tökéletes* ! Az egyház kezei emelték az egyetemeket a tudományok fejlesztésére, és a közép- és elemi tanodákat a hazai ifjúság nevelése és oktatására; az ő szeretete szülte az óvodákat és koródákat és egyéb emberséges intézményeket, melyekben az ember embertársa iránt a testi és lelki irgalmasság cselekedeteit gyakorolhatja. Való igaz másodszor, hogy az egyház ezen magasztos czélok valósításánál nagy mérvben használta a szerzetes-rendeket, melyeknek tagjai önként magukra vállalták azon nagy jelentő­5ÁGOS ÜLÉS. ségű kötelmeket, melyek az egyes szerzetek hivatásával karöltve jártak. Való igaz harmadszor, hogy a szerzetes-ren­dek az egyház bizalmától hordoztatva, nagy szol­gálatokat tettek az emberiségnek. A szerény subiácói magányban megszületik Szent-Benedek szerzete és szabálya; és e szabály 14 század óta, mint jótékony fény világit és vezérel; ve­zérli látszólag ugyan csak a szerény szerzetese­ket, de való igaz, hogy ezen szerzetesek adták meg Európának és népeinek mindazon vívmá­nyokat, melyek a cultur-államok kifejlődését és megerősödését lehetségessé tették. Minden szerzetes-rendnek megvannak sa­ját évkönyvei, melyek az elődök dicső műveit hirdetik, és az utódokat követésre lelkesítik. Való igaz negyedszer, hogy miként az egyház maga, ugy az országok nemes szívű jóakarói föltétlen bizalommal viseltettek a szerzetes csalá­dok iránt. E bizalomtól vezéreltetve az ország dicső fejedelmei és főpapjai, főurai és hölgyei, hazafias legszentebb czéljaik valósítására szerze­teseket hivtak meg, kiknek kezeibe nem kisebb bizalommal tették le alapitványaikat, mint maga az egyház, mely őket küldötte; azért is a vi­szony, mely a szerzetes-rendek és a magas kor­mány vagy átalán azon alapítók közt létezik, kik őket hazafias czéljaik valósítására meghív­ták, fölöttén gyöngéd természetű. Mi e viszonyt soha sem tekintettük szolgai, vagy bérencz-viszonynak, hanem e kölcsönös bizalom és tisztelet szülte viszonynak, mely egyedül méltó azon szent ügyhöz, mely velünk szerves kapcsolatban áll. Ha a magas kormány a tanító szerzetes­rendek iránt még ma is bizalommal viseltetik, nem szabad megfelejtkeznie arról, hogy a szerze­tes-rendek csak az egyházi szellem által élnek, mely őket szülte, s hogy annál hívebben járnak el megbízatásukban s annál biztosabban ter­mik meg az óhajtott eredményt, minél szigo­rúbban ragaszkodnak azon szellemhez, mely őket élteti; azért csak az ország és a magasz­tos czél érdekében cselekszik, ha a szerzetese­ket nem kötelezi oly viszonyok közé lépni, me­lyek e szellemet bármikép veszélyeztetik, ilye­nek az egyetemi tanfolyammal összekötött vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom