Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

430 LXVIII. OR ellátott gymnasiumok római katholikus hitfelekezeti jelleggel birnak. A harmadik czím a szerzetes tanitórendek egyházi jellegéből következik. A szerzetes rendek a katholikus egyháznak szülöttei lévén, bármily hivatásban éljenek és működjenek, mindenkor ezen egyház fiainak tartják és vallják magukat, melytől ők el nem választhatók, melynek szellemét, vallás-erkölcsi törvényeit és elveit semmi szin és czím alatt nem ignorálhathatják, melynek hagyományaihoz is szeretettel ragaszkodnak. Jól tudom, hogy vannak, ha nem is e nagyméltóságú házban, de bizonyára a kedves hazában oly polgártársak, kik e viszonyt sérelmesnek találják. De ez engem egy perczig sem bánt, mert önérzetem mondja, hogy egyházi jellegünk és hivatásunk semmi irányban sem gátol, sőt nagyon is buzdít és kötelez, hogy valódi hazafiak legyünk, és magasztos hivatátásunkban a haza szent érdekeit önodaadólag, ha kell, önfeláldozással szolgáljuk. Való igaz, hogy az anyaszentegyház szelleme, éhei és törvényei nem állanak ellentétben a haza szent érdekeivel, sőt ellenkezőleg áll, hogy édes hazánk mintcultur-állam, a római katholikus anyaszentegyház karjai közt született és erősödölt meg; áll, hogy a vesztére törő barbár és nem barbár hatalmak ellen hosszú ideig csakis a római katholikus egyházzal szövetkezve harczolt és győzött, az egyház kezei orvosolták a sebeket, melyeket a nehéz barczok okoztak; az ő áldozatkészsége emelte a szentélyeket, hol a haza gyermekei a jóistenhez közeledvén, azon magasztos intelmet hallhatták: ^Legyetek tökéletesek, miként mennyei atyátok tökéletes* ! Az egyház kezei emelték az egyetemeket a tudományok fejlesztésére, és a közép- és elemi tanodákat a hazai ifjúság nevelése és oktatására; az ő szeretete szülte az óvodákat és koródákat és egyéb emberséges intézményeket, melyekben az ember embertársa iránt a testi és lelki irgalmasság cselekedeteit gyakorolhatja. Való igaz másodszor, hogy az egyház ezen magasztos czélok valósításánál nagy mérvben használta a szerzetes-rendeket, melyeknek tagjai önként magukra vállalták azon nagy jelentő5ÁGOS ÜLÉS. ségű kötelmeket, melyek az egyes szerzetek hivatásával karöltve jártak. Való igaz harmadszor, hogy a szerzetes-rendek az egyház bizalmától hordoztatva, nagy szolgálatokat tettek az emberiségnek. A szerény subiácói magányban megszületik Szent-Benedek szerzete és szabálya; és e szabály 14 század óta, mint jótékony fény világit és vezérel; vezérli látszólag ugyan csak a szerény szerzeteseket, de való igaz, hogy ezen szerzetesek adták meg Európának és népeinek mindazon vívmányokat, melyek a cultur-államok kifejlődését és megerősödését lehetségessé tették. Minden szerzetes-rendnek megvannak saját évkönyvei, melyek az elődök dicső műveit hirdetik, és az utódokat követésre lelkesítik. Való igaz negyedszer, hogy miként az egyház maga, ugy az országok nemes szívű jóakarói föltétlen bizalommal viseltettek a szerzetes családok iránt. E bizalomtól vezéreltetve az ország dicső fejedelmei és főpapjai, főurai és hölgyei, hazafias legszentebb czéljaik valósítására szerzeteseket hivtak meg, kiknek kezeibe nem kisebb bizalommal tették le alapitványaikat, mint maga az egyház, mely őket küldötte; azért is a viszony, mely a szerzetes-rendek és a magas kormány vagy átalán azon alapítók közt létezik, kik őket hazafias czéljaik valósítására meghívták, fölöttén gyöngéd természetű. Mi e viszonyt soha sem tekintettük szolgai, vagy bérencz-viszonynak, hanem e kölcsönös bizalom és tisztelet szülte viszonynak, mely egyedül méltó azon szent ügyhöz, mely velünk szerves kapcsolatban áll. Ha a magas kormány a tanító szerzetesrendek iránt még ma is bizalommal viseltetik, nem szabad megfelejtkeznie arról, hogy a szerzetes-rendek csak az egyházi szellem által élnek, mely őket szülte, s hogy annál hívebben járnak el megbízatásukban s annál biztosabban termik meg az óhajtott eredményt, minél szigorúbban ragaszkodnak azon szellemhez, mely őket élteti; azért csak az ország és a magasztos czél érdekében cselekszik, ha a szerzeteseket nem kötelezi oly viszonyok közé lépni, melyek e szellemet bármikép veszélyeztetik, ilyenek az egyetemi tanfolyammal összekötött vi-