Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 427 kom van szárnyakat ölteni és egy kissé r.aga sabbra repülni. Szükségünk van nekünk akkor, midőn ily fontos tárgyakat meg akarunk bírálni, ítélni, hogy térben és időben egy kissé tovább, meszszebb kitekintsünk ezen fontos kérdésnek teljes tanulmányozására. Azért én bátor vagyok hazánk kék ege alatt fölemelkedni magasabb regiókba, a honnan a szomszéd országokba és tartományokba is kiláthassunk, a melyekben az elvet már gyümölcsében láthatjuk és megítélhetjük, hogy fanyarak-e vagy édesek. Mondám, hogy a hitfelekezeteknek okuk van nem egészen bizakodni a politikai kormányokban és a közoktatási ministerekben, miután napjainkban oly tüneményeket látunk, nem mondom hazánkban, hanem azon kívül, a melyek igen nagy okot szolgáltatnak a gondolkodásra. Találkozott olyan közoktatásügyi minister, a ki magát ugy mutatta be, mint a katholicismus sírásóját. Egy másik országban a közoktatásügyi minister az egyetem hittani karai, midőn ez nála először tisztelgett, ugy fogadta, mint ellenségét és a kesztyűt eléje vetvén, azt monda: Közöttünk életre-halálra folyik a harcz, a melyben ha önök győznek, mi pusztulunk el, ha mi győzünk, önök pusztulnak el a földről. Ugyanez a közoktatási minister monda: ki kell ragadnunk a gyermekeket a szülők kezéből, ne hogy oda vihessék a papoknak. Méltóságos főrendek! Ezek igazán komoly szavak egy volt közoktatási minister ajakán, a kinek a kezében az összes közoktatási ügy összepontositva van, és fájdalom, ezen szavak nem maradtak pusztán szavak, mert nyomban oly intézkedések követték, a melyek gyászos fényt vetnek a minister szavaira és szomorú gyászt hoztak a katholikus tanitórendekre. Ha tehát azt kérdezzük : kinek kezében fekszik biztosabban a hazai közoktatás és köznevelés szent ügye? én habozás nélkül és határozottan azt felelem: A felekezetek soha sem árthatnak, a menynyit oly minister árthat, ki a közoktatást kezében összpontosítva tartja, ha esetleg tévútra tér és a tévelyhez elégséges erélyt csatol. Ily ember a legrövidebb idő alatt is gyógyithatlan sebeket ejthet a haza legszentebb érdekein. Méltóztassék csak a politikai pártküzdelmekre gondolni és azon üldözésre, melyet az egymásután uralomra jutott pártok emberei inscenirozhatnak. A visszahatás, mely ily politikai harczok idején a fejlődő ifjúságnál észlelhető, komoly bizonyíték arra nézve, hogy az iskolát nem tanácsos a politikai kormánynak kiszolgáltatni, mert ez által veszélynek tétetik ki. Exempla sünt odiosa; de mondhatom, hogy állításomat megható példákkal tudnám illustrálni! Példa: Arago, a híres csillagász, saját életirásában következő esetet emlit: 1804-ben a toulousi műegyetemi iskola a kormány hibájából a politikai szenvedélyek áldozatává lőn. I. Napóleon magához ragadván a teljhatalmat, mint császár azonnal elrendelte, hogy a polytechnikum növendékei hűségi esküt mondjanak a császárnak. A növendékek nagyobb része megtagadta az esküt: névszerint felszólítva: esküszöm helyett azt kiáltották: itt, vagy jelen! Brissot nevű növendék határozottan odamondta a kiküldött tábornoknak: >Nem esküszöm hűséget a zsarnoknak!* A tábornok elsápadt, s letartóztatását rendelte el, de senki sem nyúlt hozzá; ekkor Brissot újra fölszólal: hová akarja, hogy menjek; elmegyek én magamtól a börtönbe, de ne kényszerítse pályatársaimat, hogy meggyalázzák önmagukat, — másnap Brissot kizárták az intézetből; Arago megjegyzi, két hétig nem láttam, két hét múlva hozzám jött s azon kérdésemre: mit csinálsz most? azt válaszolá, gyakorlom magamat a pisztolylövésben, szállást is fogadtam már a katonai szemletérrel szemközt, hogy végezzek a zsarnokkal etc. etc. íme a második sötét kép, mely megérdemli, hogy az ember tüzetesebben tanulmányozza. Van még több is. > Annyi bizonyos, hogy ott, a hol a közoktatás és köznevelés a politikai kormány kezében oly fokban összpontosittatik és monopolizáltatik, mint például Francziaorszagban, ott a szülőket és gyermekeket, a tanítókat és oskolákat, a tudományt és szellemi életet, a közjót, sőt magát az államot legnagyobb veszély fenyegeti.* E szavakat az angol sNincteeuth Century«-ból vettem ki, mely a francziaországi közoktatási viszonyokat behatóbban fejtegetvén, igen komoly tartalmú czikkét így fejezi be: »Ha Franezia54*