Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

426 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Már most önként azon kérdés támad : vájjon a hazai ifjúság nevelése és oktatása a politikai kormány hatásköréhez tartozik-e, vagy inkább az illető egyházak hatóságaihoz? Én e kérdésre föltétlenül azt válaszolom, hogy a politikai kormány sem küldetéssel, sem képességgel nem bir e roppant fontosságú feladat megfejtésére. A gyermekből a leendő honpolgárt még csak nevelni kell. Nevelni pedig, mint már a tárgyalás alatt is oly szépen ki volt fejtve, nem annyit jelent, mint a gyermek elméjét különböző ismeretekkel elhalmozni; a munka nagyobb, fontosabb része az akarat irányítására, a jellemképzésre vonatkozik, mely által az ember valóban emberré válik. JAZ ember valódi becse nem eszének, hanem akaratának erejétől függ* —monda szépen boldogult Eötvös József— >a kiben ez hiányzik, azt anagy elmebeli tehetségek csak gyengébbé teszik; nincs szerencsétlenebb, sőt néha alábbvaló teremtés e világon, mint a nagy ész, melynek a jellem meg nem felel.« De mi az, a mi az ifjú jellemét bizonyos nemes minta szerint képezheti? Ezt a valamit a legnagyobb elmék a vallásban szemlélték, a miért is a vallásos nevelést mindenkor sürgették és követelték. sitt az idő«, monda a jeles Porialis a rémidök lefolyása után, »itt az idő, hogy a theoriák elnémuljanak a tények előtt. Nincs oktatás nevelés nélkül, nincs nevelés erkölcstan és vallás nélkül. Áz oktatók pusztában kiáltottak, mert elvül tűzetett ki, hogy az iskolában nem kell vallásról szólani. A gyermekeknek fogalmuk sincs az istenről vagy az igazságról, innen van szilaj és bárdolatlan erkölcsük, innen az elvadult nép.« Az úgynevezett humán, vagyis csupán emberi szempontokból kiinduló és egyedül ezekre vonatkozó művelődéssel sem nemes jellemet képezni, sem elégedett lelkeket nevelni nem lehet. >Bármennyire haladjon is a csupán emberi cultura, sohasem fogja a bajok legnagyobb fajait leküzdhetni, a betegség, az öregség, mások akarata és hatalmától való függés, a nyomor és elégedetlenség az embernek osztályrésze a földön. A tapasztalás mutatja, hogy a népek fokozódó művelésével versenyt halad az elégedetlenség, a csalás, a. esalfaság, ravaszság és ármány, az idegen tulajdonnak ném becsülése, a hamisítás. A legalávalóbb önérdek szemtelenül összetépi a család és barátság megszentelte kötelékeket, mihelyt ezek vele összeütköznek és a baromiság egész utálatosságában nyilatkozik, mihelyt a törvény kényszerítő hatása megszűnik. < A modern culturával csak az eszközök szaporodnak; az eszközökkel azonban semmi más nem szaporodik, mint a szükségek és vágyak és ezekkel az elégedetlenség. Ezek Hartmann a német bölcsész szavai, melyeket következőleg fejez be: >Az ismeretek azon haladása mellett, mely a természetfölöttiektől elfordul, annál égetőbben jelentkezik azon kérdés: mit tevők legyünk az élettel s mily föltétlen értékű tartalommal töltsük azt ki?< E kérdésre egy másik nagy férfiú felel. »A vallás és jó erkölcs elengedhetlen támasza a jólétnek! Nem honfi az, a ki az emberi boldogság ezen oszlopait aláássa!< — Washington! De ha áll, hogy a vallás adja meg a helyes nevelés alapját és a nemes jellemnek erejét, akkor joggal kérdezhetjük, hogyan tartozhatnék a nevelés és közoktatás szent ügye az állam politikai kormányához í Ez a kérdés tízszeres jogosultsággal bir napjainkban, midőn a politikai kormány szándékosan s mondhatni tüntetőleg interconfessionalis jelleget öltött, mely számos helyen már nem is annyira a vallás mellőzésében, mint annak üldözésében és elnyomatásában tündöklik. •!.• Elnök: Ha a méltóságos főrendek megengedni méltóztatnak, a szónok urnak pár pereznyi pihenést engedhetnénk. (Helyeslés.) Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) ,;>••> ••• Elnök : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. r.\ A pannonhalmi főapát ur ő nagyméltósága j folytatni fogja beszédjét. • d .- <••• Kruesz Chrisostom, pannonhalmi főapát: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt köszönetemet vagyok bátor kifejezni azon jótékony pihenésért, a melyre nekem is szükségem volt anná! is inkább, mert szándé-