Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 435 magyar szellemben való neveltetése ellen vét, vétkezik eiső sorban saját gyermekei ellen, kiknek jövő szerencséjét az országban megakasztja. Vétkezik az ország közérdeke ellen, minthogy az ifjú szivekben a honszerelem kifejlődését, s ezzel az összes hazai culturának kifejlődését megakadályozza. {Helyeslés) Egészen más értelmet nyer a kérdés, — mihelyt a gyermekek nevelésénél a hitfelekezetek természeti jogait veszszük tekintetbe! Mondám, hogy a protestáns polgártársaknak nem veszem rósz néven, hogy az állami főfelügyelet ellen is védekeznek, hiszen ők a katholikus polgártársak sorsán bőségesen láthatják, hová vezet az úgynevezett állami főfelügyelet. A katholikusoknál sem volt kezdetben más, mint fő védelem, mely az apostoli király nevében gyakoroltatott és még azon időből való, mikor az állam és a római katholikus egyház közt benső barátságos viszony uralkodott. Ha igaz, a mit mond, hogy a barátság »anima una in duobus habitans Corporibus<, akkor az állami sokoldalú beavatkozás nem volt veszélyes; mert hiszen a két főhatóság úgyszólván egy talajon állt, egy czél felé törekedett; azért intézkedéseik is összhangzók valának. Az egyházi főhatóság mégis hibázott, mikor túlbizalmában elnézte, hogy a polgári főhatóság a közoktatás terén mind tovább terjeszkedett; mert igy lett a fővédelemből főfelügyelet, a főfelügyeletből közvetlen vezetés, a közvetlen vezetésből korlátlan rendelkezés, a korlátlan rendelkezésből — bocsánat a kifejezésért elkobzás. Vagy nem ezt jelenti-e a közoktatásügyi minister urnak azon, ismételve hangoztatott vallomása: »a mit az állam kezében tart, ezt ugyan többé ki nem ereszti.* Ettől félünk és oda magyarázzuk, hogy a katholikus tanügy és a katholikus alapok ügye még rendezetlenül és befejezetlenül áll. Én ugy hiszem, ha a közoktatásügyi minister ur több méltányosságot és igazságszeretetet tanúsítana a római katholikus honpolgárok irányában és nagylelkű pártfogását a hazai nevelés és oktatásügy nagyszerű pártolására irányítaná, akkor a protestáns polgártársak sem irtóznának a barátságos hatalomtól és jótékony kéztől, melyet nem azért nyújtanak feléjök,FŐRENDI NAPLÓ 1881—84. I. KÖTET. hogy megragadja a gyeplőt, hanem azért, hogy sedtsen, emeljen és építsen. Most azonban méltó okuk van a bizalmatlankodásra; miért? — Legyen szabad e rövid kérdésre kimerítőbben válaszolnom. A jelen törvényjavaslat tárgyalásánál számtalanszor lehetett hallani, hogy a hitfelekezetek akkor, midőn a jelen törvényjavaslat ellenében saját önkormányzati jogaikra hivatkoznak, az állam ellen foglalnának állást. Én azt tartom, hogy a hitfelekezetek, vagy helyesebben szólva az országban bevett vallások hivei valódi honpolgárok és mint ilyenek, nem zárhatók ki az államból; nem is állanak vele ellentétben. Ha tehát valakivel szemközt állanak, az nem állam, hanem az államnak politikai kormánya, ez idő szerint a magas minisíeriummal, mely bizonyára nem fogja magát az állammal azonosítani. Hiszen az nem szen• ved kétséget, hogy a különböző hitfelekezetű honpolgárok ép ugy tartoznak az állam tiszteletreméltó testéhez, mint a kormány maga ; s mi ugyanazon testnek bár különböző hivatású tagjai vagyunk, akkor bizonyára a kölcsönös szeretet törvénye alatt állunk arra hivatva, sőt kötelezve, hogy egymás jogait tiszteljük, a jólétet s boldogságot kölcsönösen előmozdítani törekedjünk. Ez az államnak föladata! Nem is birok magamnak szomorúbb viszonyt képzelni, mintha az állam kormánya örömét leli abban, a mi az állampolgárok leggyengédebb érzelmeit sérti, s érdekeit ott keresi, a hol az állampolgárok jóléte kárt szenved. Bocsánat e kitérésért, visszatérek a magas kormányhoz és megvallom, hogy a kormány az állam testnek kitűnő tagja, mely iránt tiszteietet és engedelmességet tanúsítani keresztény kötelesség, mert írva vagyon: »Nincs hatalmasság, hanem csak az istennél, azért a ki a hatalmasságnak ellenáll, isten rendeletének áll ellen !* Én a legnagyobb tisztelettel viseltetem az államnak nemcsak megszentelt és megkoronázott feje, hanem annak politikai kormánya iránt is és rendeleteinek is szívesen engedelmeskedem, de csak akkor, midőn saját hivaI tása körében intézkedik! 54