Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-68
424 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Remélni lehet, hogy ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, véget vet a hazátlan agitátorok földalatti vakandtúrásainak . . . (Helyeslés.) Nyúljon bele az ország kormánya vasmarokkal a nemzetiségi agitátiókba s fojtsa meg azokat irgalom nélkül, akár hol találja, (Helyeslés.) akár a szászok földjén, akár a románok templomaiban, akár másutt; mutassa meg erejének hatalmát, hogy az agitátorok ne csak tudják, hanem folyton érezzék is, hogy ez az ország a magyaroké s itt más urat nem ismerünk ! (Eléuk helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Kruesz Chrisostom pannonhalmi főapát : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Nem szokásom a méltóságos főrendek magas türelmét hosszú beszédekkel fárasztani. Ezúttal mégis kötelességemnek tartom a napirendre kitűzött törvényjavaslathoz hozzászólni, részint azért, mert igen közel érdekel, részint és főkép azért, mert roppant fontos ügyet tárgyal, melyről azt hiszem, hogy némileg értem. (Halljak!) Hiszen egész életem a középoktatásnak volt szánva és mondhatom, hogy örömmel szolgáltam és részvéttel harczoltam érette, (Zajos éljenzés.) örömmel fogadva minden mozzanatot, a mely nazai tanügyünk emelésére szolgál és fájdalommal harczolvamind az ellen, a mi annak hátrányára volt. Ha azt kérdezem, méltóságos főrendek, vájjon e törvényjavaslattól a hazai tanügy jót várhat-e vagy roszat: megvallom, igen habozva felelek. Szemem előtt áll az egyik tiszáninneni református egyházkerületnek emlékirata, melyben ezen szavakat olvasom: »Ezen törvényjavaslat czélja nem annyira a tanügynek emelésére, mint inkább a minister ur hatalmának terjesztésére vonatkozik*. És ezen enuntiatio nem egészen alaptalan, méltóságos főrendek! Én azt gondolom, hogy ennek főczélja az, hogy a nagyméltóságú közoktatásügyi minister ur befolyását a hitfelekezeti iskolákra vonatkozólag szabályozza. Én ezen ezélt is nagyrabeesülöm és nagyon örülnék neki, ha ezen feladat méltányosság és igazság szempontjából oldatnék meg; de fájdalom, ridegen az elvek szempontjából indulva ki, ezt nem látom, nem találom fel a törvényjavaslatban. Méltóztassanak a valót tényül venni, hogy a katholikus tanügy és iskolák kérdésének megoldása mellőztetik, hogy ez nyilt kérdés. Ő exeellentiája a minister ur maga volt szives ma kijelenteni, de ki van ez fejezve az indokolásban is, melyben azt olvassuk, hogy mai nap senki sem tudja még elhatározni, hogy mily természetű ez, vagy az. A törvényjavaslatban olvassuk, hogy vannak ugyan katholikus iskolák, de hogy melyek azok és hol az a hatóság, a mely ezen iskolákra szabályozólag hat, azt nem olvassuk sehol. A törvényjavaslat 71. §-ában azt olvassuk, hogy a minister ur rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló akár római katholikus, akár más jellegű középiskolák jogi természete és jellege ezen törvény által nem érintetik. Méltóságos főrendek! Akárhogy iparkodjam is, én ezen szavak határozott értelmét nem fogom fel. Vagy azt jelentik, hogy mi katholikus iskoláinkkal együtt ezentúl is, mint eddig, a közoktatásügyi minister teljhatalmú rendelkezése alatt ádandunk, vagy azt, hogy a ministeriumnak befolyását a katholikus iskolákra az egyház jogainak több méltatásával csak ezután fog megfejthető lenni. Hogy ha az első értelem áll, akkor e törvényjavaslat a katholikusokra a lehető legsérelmesebb. Ha pedig az utóbbi áll, akkor bátran azt kérdhetjük, mért nem szabályoztatott e viszony már most? Vájjon nem szokott-e a talaj előbb egyengettetni s csak azután emeltetik rá az épület? Nekünk katholikusoknak e törvényjavaslat viszonyaink rendezetlensége miatt legalább is korai. A protestáns polgártársak a törvényjavaslat egyes szakaszai ellen keményen védekeztek és én megvallom, ezt nem tudom nekik rósz néven venni T midőn a nevelés és közoktatás terén autonóm jogaikra hivatkoznak. De hogy félre ne értessem, bátor vagyok az épen előttem oly ékesen szólt méltóságos főrendi tag szavaira kijelenteni, hogy én a hazai ifjúságnak nemzeti szellemben való neveltetését nem csak helyeslem, hanem forrón kívánom, és valósággal követelem. (Helyeslés.) Meggyőződésem, hogy minden szülő és minden hatóság, mely a magyarországi középiskolai ifjusá gnak
