Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

424 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Remélni lehet, hogy ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, véget vet a hazátlan agitátorok földalatti vakandtúrásainak . . . (He­lyeslés.) Nyúljon bele az ország kormánya vas­marokkal a nemzetiségi agitátiókba s fojtsa meg azokat irgalom nélkül, akár hol találja, (Helyeslés.) akár a szászok földjén, akár a romá­nok templomaiban, akár másutt; mutassa meg erejének hatalmát, hogy az agitátorok ne csak tudják, hanem folyton érezzék is, hogy ez az ország a magyaroké s itt más urat nem isme­rünk ! (Eléuk helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Kruesz Chrisostom pannonhalmi fő­apát : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos fő­rendek ! Nem szokásom a méltóságos főrendek magas türelmét hosszú beszédekkel fárasztani. Ezúttal mégis kötelességemnek tartom a napi­rendre kitűzött törvényjavaslathoz hozzászólni, részint azért, mert igen közel érdekel, részint és főkép azért, mert roppant fontos ügyet tár­gyal, melyről azt hiszem, hogy némileg értem. (Halljak!) Hiszen egész életem a középoktatás­nak volt szánva és mondhatom, hogy örömmel szolgáltam és részvéttel harczoltam érette, (Zajos éljenzés.) örömmel fogadva minden moz­zanatot, a mely nazai tanügyünk emelésére szolgál és fájdalommal harczolvamind az ellen, a mi annak hátrányára volt. Ha azt kérdezem, méltóságos főrendek, váj­jon e törvényjavaslattól a hazai tanügy jót várhat-e vagy roszat: megvallom, igen habozva felelek. Szemem előtt áll az egyik tiszáninneni református egyházkerületnek emlékirata, mely­ben ezen szavakat olvasom: »Ezen törvény­javaslat czélja nem annyira a tanügynek eme­lésére, mint inkább a minister ur hatalmának terjesztésére vonatkozik*. És ezen enuntiatio nem egészen alaptalan, méltóságos főrendek! Én azt gondolom, hogy ennek főczélja az, hogy a nagyméltóságú közoktatásügyi minister ur befolyását a hitfelekezeti iskolákra vonat­kozólag szabályozza. Én ezen ezélt is nagyra­beesülöm és nagyon örülnék neki, ha ezen fel­adat méltányosság és igazság szempontjából oldatnék meg; de fájdalom, ridegen az elvek szempontjából indulva ki, ezt nem látom, nem találom fel a törvényjavaslatban. Méltóztassanak a valót tényül venni, hogy a katholikus tan­ügy és iskolák kérdésének megoldása mellőzte­tik, hogy ez nyilt kérdés. Ő exeellentiája a minister ur maga volt szives ma kijelenteni, de ki van ez fejezve az indokolásban is, mely­ben azt olvassuk, hogy mai nap senki sem tudja még elhatározni, hogy mily természetű ez, vagy az. A törvényjavaslatban olvassuk, hogy vannak ugyan katholikus iskolák, de hogy melyek azok és hol az a hatóság, a mely ezen iskolákra szabályozólag hat, azt nem olvassuk sehol. A törvényjavaslat 71. §-ában azt olvas­suk, hogy a minister ur rendelkezése és köz­vetlen vezetése alatt álló akár római katholikus, akár más jellegű középiskolák jogi természete és jellege ezen törvény által nem érintetik. Méltóságos főrendek! Akárhogy iparkodjam is, én ezen szavak határozott értelmét nem fogom fel. Vagy azt jelentik, hogy mi katho­likus iskoláinkkal együtt ezentúl is, mint eddig, a közoktatásügyi minister teljhatalmú rendel­kezése alatt ádandunk, vagy azt, hogy a mi­nisteriumnak befolyását a katholikus iskolákra az egyház jogainak több méltatásával csak ez­után fog megfejthető lenni. Hogy ha az első értelem áll, akkor e törvényjavaslat a katholiku­sokra a lehető legsérelmesebb. Ha pedig az utóbbi áll, akkor bátran azt kérdhetjük, mért nem szabályoztatott e viszony már most? Váj­jon nem szokott-e a talaj előbb egyengettetni s csak azután emeltetik rá az épület? Nekünk katholikusoknak e törvényjavaslat viszonyaink rendezetlensége miatt legalább is korai. A pro­testáns polgártársak a törvényjavaslat egyes szakaszai ellen keményen védekeztek és én meg­vallom, ezt nem tudom nekik rósz néven venni T midőn a nevelés és közoktatás terén autonóm jogaikra hivatkoznak. De hogy félre ne értessem, bátor vagyok az épen előttem oly ékesen szólt méltóságos fő­rendi tag szavaira kijelenteni, hogy én a hazai ifjúságnak nemzeti szellemben való neveltetését nem csak helyeslem, hanem forrón kívánom, és valósággal követelem. (Helyeslés.) Meggyőződé­sem, hogy minden szülő és minden hatóság, mely a magyarországi középiskolai ifjusá gnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom