Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

422 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Milyen homéri kaczajra fakadna Németország, ha ott valamely politikusnak eszébe jutna azt állítani, hogy az államnak nincs joga ahhoz, hogy a nyilvános tanintézetek érettségi vizsgálataihoz biztost küldhessen. De a schulvereinisták szerint a mi a németnek jogos : az a magyarnak nem méltányos. Ebből a >gründlich< logikából szintén nem kérünk. (Derültség.) A harmadik nagy sérelem az: hogy a középiskolák tanárainak vizsgálatot kell tenni, még pedig tiz év lefolyása alatt magyar nyelven. Vizsgálatot kell tenni 1 kérdi csudálkozva a civilizált európai ember, — tehát eddig nem tettek? (Derültség.) Valóban nem! Ez mindekkoráig luxus volt. Hogy csakugyan az volt, kitűnik abból, hogy az országban oktató tanárok felének nincs diplomája. Ha a tógátusnak eszébe jutott, hogy atheológiát szegre akasztja, (Derültség.) s elmegy physikát tanítani, senki sem akadályozhatta meg nemes szenvedélyének kitörésében.(Dera^s^r.) Nem kellett ehhez diploma, csak bátorság. (Derültség.) Most a tanárnak qualificatiója isiegyen ? — Ez égbekiáltó bűn ! — És az ország törvényes nyelvét is ismerni tartozzék? Ez már vérlázító, ezért csakugyan háborút kell indítani Magyarország ellen. (Derültség.) Egyszer jogosult itt a gúny, méltóságos főrendek, mert itt valósággal el lehetínondani, hogy: >difficile est satyramnon scriberec. Ez a magyar nyelven való vizsgálat annyira kivette sodrából a nagy szász nemzetet, hogy az »Áugsburger Allgemeine Zeitung«-ot, a vén kávénénikét (Derültség.) hivta segítségül, ki nentimentalis lelkének gyötrő fájdalmát a következő kenetes kifakadással igyekszik enyhíteni: »A Kárpátok tövében fekvő német szigetekről ;í haldoklók gúnyos éneke hangzik át a német hazába! A hullámok emelkednek; a virágzó mezőket nem sokára elhoritják iszapukkal. (Derültség) A német óriás e jajhangok hallatára szivgörcsöket kap s minden idege rángatódzik. A német lassú nép, s neki szokott annak, hogy az idegennél a jog látszatát többre becsülje, minthogy saját jogának tiszteletét követelje. De a német egyúttal kitartó nép, és a német bosszú nem veszett ki vérünkből. Háromszor jaj a bűnösnek, a ki a szörnyű bosszút feléleszti, bilincseiből felszabadítja ! Az nem menekszik meg a büntetés elöl! A német pedig, a ki még most is védeni meri a magyart, nem érti többé nemzetének szavát!* Valóságos »Circumdederunt me«, (Derültség.) csakhogy nem fakad sírva tőle senki, hanem mindenkit mosolyra ingerel, (ügy van!) Sok ilyen szemenszedett, örökbecsű aranymondatot idézhetnék, mert szász barátainknak elismerésre méltó, ernyedetlen szorgalma, alapos míveltsége következtében egész irodalom fejlődött ki ebben a nemes irányban ; azt hiszem azonban, hogy elég lesz ennyit megtartani az utókor épülésére. (Derültség.) A mit a szász urak állitanak a törvényjavaslatról, az—a mint mindenki tudja — homlokegyenest ellenkezik az igazsággal. (ügy van!) A tör vényjavaslat sem hitfelekezetektől, sem nemzetiségektől, sem többet sem kevesebbet nem kivan: mint a mennyit a magyar állam érdekében követelni tartozik. Nem kivan mást, mint azt, hogy a középiskolák ugy legyenek szervezve, hogy a fiatalság megtanuljon magyarul; s hogy a tanítók annyira képesitettek legyenek : hogy az oktatást abban az irányban megadhassák, (ügy vem!) Hogy a szászok természete az igazság elferdítése, a cselszövés, a denunciatió —• arról mi csakugyan nem tehetünk; nem mi neveltük őket;— saját erényeik ragyogása ez. Senkinek sincs kifogása az ellen, hogy a nagy szász nemzet kultúrája továbbra is virágozzék, hogy a német nyelven való tanítást folytassák, hogy Németországgal fentartsák közösségüket, hogy a jó viszony fenmaradjon a magyar és német elem között. Meg lehetnek róla győződve a német tudósok, hogy nincs az egész országban józan gondolkozású ember — akármilyen párthoz tartozik — a ki a szellemi kötelékeket el akarná szakasztani, melyek ezer év óta hozzáfűzik nemzetünket, művelődésünket a német kultúra fejlődéséhez, (ügy van!) Minden művelt ember tud az országban németül, gyermekeink, már kicsiny korukban észak-németországi nőktől kapják nevelésüket, hogy a nyelvet tökéletesen magukévá tegyék, hogy idő multával mentül többet szerezhessenek a német műveltség dús kincstárából, melyet a szorgalom és kitartás véghetetlen gazdaggá tett; — ifjaink