Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-68
LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 421 áthidalhatatlan meredélyt teremt örök időre a magyar és német nemzet között.« Ez olyan mokányul. olyan pogányul hangzik, hogy az ember bámul rajta, hol vesz szelíd culíusministerünk ilyen irgalmatlan dolgokat? {Derültség.) Ha az igazat meg akarjuk vallani, ez a törvényjavaslat egyátalán nem mokány, nem is merész, nem is határozott, olyan szelid és ártatlan, mint a galamb. A sok javítgatás közben elvesztette élét, szerény és igénytelen, de ebben a formában is szükséges az egész ország közoktatására nézve : palliativ eszköz mindenféle belső ellenség és kinövés ellen. A nagy szász nemzet a brémai >Weser Zeitung«-gal ezt íratja: >Magyarországon már eddig is sok hihetetlen dolog történt a németség ellen; de a mit az új középiskolai törvényjavaslat tervez: az hallatlan. (Derültség.) Meddig fogja Németország nyugodtan tűrni, hogy saját vére ellen ily megsemmisítő harezot folytassanak? (Mozgás.) A »Berliner Tageblatt« ugyanezt a themát fejtegetve, azt mondja: hogy Cislajthániában a németek nagy része alig bírja már bevárni a napot, melyen a nagy német hadsereg ismét bevonul Cseh- és Morvaországba, hogy tovább maradjon ott, mint 1866-ban. (Mozgás.) A Schulverein berlini gyűlése pedig, a magyar középtanodai törvényjavaslat ellen tiltakozva, kijelenté, hogy: »a német anyaországnak, mely barátságban akar élni az osztrákmagyar monarchiával, mind hangosabban kell felemelni intő szavát, melynek figyelembe nem vétele hatalmasabb nemzetekre nézve sem jár veszedelem nélkül«. (Mozgás.) Európai hirü német tudósok csúful felültek a szemérmetlen és lelkiismeretlen szász izgatóknak. (Igaz!) A bölcs német professorok, a kik a világ eg távolabbi szigetkéjének régmúlt, jelentéktelen eseményeiről sem mernek mindaddig írni vagy beszélni, míg az ismeretes »Gründlichkeittel* át nem tanulnak minden munkát, mely arról valaha megjelent, míg hegyéről-tövére meg nem vizsgáltak mindent pro et contra: a jelen kérdésben ítéletet mernek mondani, még pedig megsemmisítő ítéletet oly országról, melyet kevésbbé ismernek, mint Chinát, (Derültség.) oly viszonyokról és institutiókról, melyeknek megítéléséhez semmiféle positiv adattal nem rendelkeznek, oly reformtervekről, melyeknek czéljait drága szász atyánkfiainak lelkiismeretlen ferdítései alapján, nem is képesek megítélni. (Ugy van!) Ezt a »Gründlichkeit«-ot tartsák meg maguknak, ebből nem kérünk. (Élénk derültség.) Elnök: A házszabályok 52. pontja értelmében bátor vngyök kérni a báró urat. hogy pontosan a kérdésnél maradni szíveskedjék. Pongrácz Emil b.: Három pontja van a törvényjavaslatnak, mely ellenségeink epéjét annyira felkavarta. (Halljuk!) Az első az, hogy >a nem-magyar tannyelvű középiskolákban a 7. és 8. osztályban a magyar nyelvet és a magyar irodalom történetét magyar nyelven kell tanítani, és e tantárgyból az érettségi vizsgálatot is magyar nyelven kell letenni. A tanítás nyelve tehát lehet német, oláh vagy szerb az egész középiskolában, még a legfelső osztályban is — olyan kedvezmény, a milyen a világon sehol sincs —(Ugy van!) s csupán az állani hivatalos nyelvét és irodalmát kell az ország nyelvén tanitani. Csakugyan nagy veszedelem fenyegeti a szász agitátorokat. A fiatalság magyar nyelven olvashatja Arany, Petőfi, Vörösmarty örökbecsű műveit, melyek a világ bármely nemzetének dicsőségére válnának; (Ugy van!) megtanul magyarul írni, — a mit ma egy sem tud, képes lesz az irodalom terén működni — s talán megszereti a magyar hazát, mely biven és jól táplálta mindeddig, de hála fejében nem kapott egyebet, viperamarásoknál. (Igaz!) A második borzasztó pont jogot ád az államnak ahhoz: hogy a felekezeti intézetek érettségi vizsgálatához kormányképviselőt küldhet. Megvallom, hogy ebben a pontban- sok komikum van. Külön jog kell ehhez az államnak? Nem olyan természetes, nem olyan magától érthető ez, mint a lélegzés vagy az önvédelem ? Az állani eddig érvényeseknek ismerte el a középiskolák bizonyítványait, de nem kérdezhette, mit és hogyan tanulnak ott. (Igaz!)
