Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-5

28 V. ORSZÁGOS ÜLÉS. Meglehet, vannak szerencsésebb |viszonyok | az országnak egyes kíváltságosabb pontjain, hol ezen vagyonosodási emelkedésnek némi látszata, és elismerem, talán alapja is van: de az ország nagy részében ez nem áll; és meg vagyok győződve arról, hogy azon állapotok felől, a melyek ma észlelhetők, — azon méltóságos urak a túloldalon, kik közvetlenül vannak hivatva a közgazdasági téren működni, és a kiknek közvetlenül aikaimok van magával a néppel és a vidékkei érintkezni, — nem lehetnek oly jelentéseket, hogy az átalános vagyonosodás az országban emelkedett volna De mindezekről lesz alkaíom máskor szólni és a méltóságos főrendeknek engedelmével akkor adatokkal fogom kitüntetni, hogy a mit én e tekintetbea felemlíteni bátor voltam, ezt tényekkel fogom igazolni. Miuián már eleintén is jeieztem, hogy szándékom nem volt nyilatkozni, ezért én csak igen röviden zárom be nyilatkozatomat azon óhajommal, mely szerint igen kérném a nagyméltóságú ministerelnök urat és vele együtt a kormányt, hogy a mostani magas trónbeszédben foglalt óhajokra nézve, melyek kétségkívül a kormány hozzájárulásával nyilváníttatnak, hogy mondom, mindazokra nézve ne olyan számítással számítsa az időt a végrehajtást illetőleg, mint számította épen mostan a polgári törvénykönyvnek elkészítésére nézve. 0 ugyanis azt mondja, hogy évtizedek kellenek ahoz, a mig egy polgári törvénykönyv létesülhet. Hanem j hiszen már í 848-ban történt az ügynek megindítása és 1848-tól 1881-ig az ö felfogása szerint az még nem egy évtized. Ha a tör- j vények létesítésének idejét ily mértékkel mérik, tartok tőle, hogy a mi a multak ígéreteire \ nézve történt, a jövőre tett ígéretekre nézve is meg fog történni, mert leszokunk hasonló panasz emeléséről. Különben elfogadom a válászfelirati javaslatot a részletes vita alapjául. (Helyeslést) Elnök : Méltóságos főrendek! A ministerelnök úr ő nagyméltósága félreértett szavainak helyreigazítása végett szót kér. (Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök és beliigyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Csakis azért kérek pár szót, mert az előttem szólott méltóságos báró úr, talán az én hibámból, nem jól értette meg szavaimat. Az egyik, a miben kénytelen vagyok helyreállítani szavaim értelmét, —• mert helyzetemben bajos volna valakinek elhinni azt, hogy én csakis az adók pontos behajtásában látom a közigazgatás javítását, — kijelentem, hogy én azt nem mondtam, de mondtam azt, hogy midőn arra hivatkoztam, hogy a közigazgatás különböző ágainak összműködése czéljából teremtetett egy új közeg, mely eddig nem létezett, akkor én először is szóltam nem administrativ teendőkről és arról a 60, vagy százezres számról, hanem szóltam törvényhozási alkotásról. Másodszor, midőn annak jelzéséül, hogy ennek eredménye is volt, kiragadtam a többi közül azt, a mi a legnehezebb, — mert szerintem ez a legnehezebb, — az adók helyes behajtását és kiragadtam ugy, hogy megemlítettem, hogy a csapások daczára, a végletekig vitt adóvégrehajtások leszállításával azóta folynak be jobban az adók, akkor nem mondtam olyasmit, a miért megrovást érdemelnék. De talán épen ez által jeleztem nem egyedüli, de igenis egyik fontos feladatát azon közigazgatásnak, mely, mint ő méltósága is mondotta, a nép érdekeit tartozik előmozdítani, mert alig lehet a népnek nagyobb érdeke, mint az, hogy kötelezettségeinek ugy felelhessen meg, hogy végrehajtást szenvednie ne kelljen. Ez a másik, a mit bátor voltam megjegyezni, hozzátévén azt, hogy én elismerem, hogy másnak lehet azon intézményről helytelenítő nézete, mert megszoktam egész életemben, hogy az én nézetemtől legeltérőbb nézetnek jogosultságát is elismerjem; de, hogy azon intézményt én nem tartanám helyesnek, azt nem mondottam, de sőt azt mondottam, hogy ;az én meggyőződésem szerint az jónak bizonyult. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy én arról, hogy vagyonosodik-e az ország, vagy sem, egy árva betűt sem szóltam. Én felelve gr. Keglevich István ő méltóságának, midőn a közmunka-törvényt szóba hozta, egyszerűen azt mondtam, hogy annyival inkább vigyázni kell, mert ez újabb teher nélkül nem lesz lehetséges, pedig ő méltósága is épen ma az átalános elszegényedésről beszélt. De egyebet