Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 371 más elnevezést is nyert, továbbá a déli vaspályát, ezen két vasutat kivéve, metyekről itt szó nincs, a többi kilencz vasút közül, mely Magyarországon létezik, mely concessión, kamatbiztositáson alapszik, csakis egy van és pedig a legkisebb, mely ezen kategória alá, melyről e törvény szól, nem esik, tudniillik a barcs-pécsi vasút, mely nem több, mint nyolcz mértföld hosszú. A többiek mind belé esnek, igy tehát a kormánynak jogában áll mindezen vasutakra azon intézkedést alkalmazni, melyről itt sző van, Igen érdekesek és fontosak azon adatok, melyek itt velünk közöltettek a kimutatásokban, de még fontosabbak azok, melyeket a minister ur a hármas bizottságban előadni szives volt. Előadtam, hogy a kilencz vasutból nyolcz van, mely e törvény intézkedése alá esik, melyre tehát ez intézkedés alkalmazható. E vasutak vagy részben, vagy egészben a kamatbiztositást igénybe vették, de oly kiterjedt mérvben, hogy voltak köztük vasutak, melyek még a forgalmi költségeket sem voltak képesek fedezni, ugy hogy még azokat is arrosirosni volt szükség a kormány részéről. És igy történt, hogy igen rövid idő alatt azon összeg, mely a kimutatásokban csak 100 millióra van téve, ezen czím alatt, tudniillik kamatbiztositás czíme alatt, újabb adatok szerint és azok után, melyeket ő excellentiája szives volt velünk közölni, nem 100, hanem már 150 millióra emelkedett. Ez oly összeg, melylyel magukat ezen vasutakat kiépiteni lehetett volna. Ha tekintetbe veszszük, hogy ezen kimutatások csak 1867-ben veszik kezdetöket, hogy 1867-ben ezen concessiók nem tömegesen adattak, hanem egyenként az évek leforgása alatt és igy nem tömegesen egy időben, hanem a concessio megadásától számítva, bizonyos évek múlva jött alkalmazásba a kamatbiztositás, — ha mindezt tekintetbe veszszük, azt fogjuk látni, hogy igen kevés év óta nyer a kamatbiztositás alkalmazást; és ha már ezen években a kiadások, melyek az állam részéről e czímen történtek, 150 millión felül emelkednek, ez oly teher, méhnek elviselése igen súlyosan nehezül az államra és melynek kevesbitésére minden áron törekedni kell és a mely kevesbitést ezen az utón némikép talán elérhetőnek vélem. Midőn előrebocsátottam azon körülményt, hogy oly rövid idő alatt oly óriási nagyra emelkedett azon összeg, mely a vasutaknak kamatbiztositás fejében előlegeztetett, mert csak előlegként volt adva, kiemeltem azt is, hogy ezen összeggel magukat a vasutakat megépíteni is lehetett volna. Hogy ezt az állításomat igazoljam, szükséges maguknak ezen vasutaknak és a concessióknak eredetére visszamenni és felemlíteni mindazt, a mit, mint az országra károsat, e tekintetben felemlíteni kell, a nélkül, hogy legtávolabbról is gáncsolni akarnám a kormány akkori működését. Én akkor is támogattam a kormányt, mikor ezen concessiókat adta, mert jól tudom, miért adta, s igazolni fogom akkori tetteit is. 1867-ben, midőn magunk kezdtünk a vasutak építése felett rendelkezni, mivel találkoztunk? Vagy semmivel, vagy oly intézkedésekkel, melyek az országra nézve hátrányosak voltak. Nem hivatkozom másra, csak egyetlen egy esetre, tudniillik azon harczra, viadalra, melynek be kellett állania a magyar kormány és az osztrák államvasút közt, mely harcz 15 éven keresztül folyt és mely igen sok pénzünkbe s áldozatunkba került és a mely most legújabban igen szerencsésen azzal végződött, hogy a kölcsönös érdekek teljes méltánylása mellett a kiegyezés az osztrák-magyar vasúttal sikerült. Igy tehát a káros intézkedésekről többé nem szólok, de arról szólok, hogy azon időben nem voltak azon eszközök, melyekre az országnak szüksége volt, hogy kereskedelmét és némikép iparát is fejleszsze és hogy a világpiaczon ép ugy jelenhessen meg, mint azon országok, melyek minket környeztek; természetes tehát, hogy a czélt csak nagy áldozatok árán lehetett elérni. A kormány nevezetes kölcsönt vett fel, hogy az államvasutakat kiépítse, de a mennyiben mindenfelé kellett épitni, tiszta lehetetlen volt, hogy kilencz felé — mert kilencz vasút épült akkor — fordítsa erejét és hogy igy nyolcz-kilencz vasutba kezdjen. Mert igen természetes lett volna, hogy ha valami pénzcrizis beáll, vagy tudja isten miíéle európai zavarok támadnak, mint effVctive ki sem rna47*