Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-55

318 LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. runk, nem fogja-e igen csekély mértékre leszállítani, ez még nagy kérdés. Ezeket akartam a dolog jellemzésére felhozni s még csak azt említem fel, hogy azok, a miket a hármas bizottság szükségesnek talált, pótlásául ésjavitmányáulaz okon felvenni, a melyek a kormány és a képviselőház részéről a mi tárgyalásunk alapjául szolgáltattak s hogy azok nevezetesebb előmenetelt tesznek azon irányban, hogy a létező bajok orvosoltassanak. Ha a tett javítások helyessége iránt kételyek támasztatnának, a netaláni felszólalások alkalmával lesz alkalmam az ellenvetésekre felelni. Nemkülönben nagy súlyt fektetek arra is, hogy a jelentés végén foglaltakat a kormány figyelmes tanulmányozás tárgyává tegye, mert azok a létező bajokat hathatósabban orvosolják, mint a mostani intézkedés. A törvényjavaslatot én részemről elfogadom, csak azért is, hogy valamit tenni láttassunk. Érjen annyit, a mennyit ér. {Helyeslés,.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én az egész discussíót olyannak tekintem, a mely két különböző irányban fejlődik. Az egyik magát 0 a törvényjavaslatot, a másik pedig azon helyzetet, illeti, a mely a törvényjavaslatot nagyrészt előidézte, tehát annak inditó oka. Hogy ha azt, a mit Keglevich gróf előadott, helyesen fogtam fel, nem azt panaszolta sajátlag, hogy az uzsora-törvény csak ma tárgyaltatik a házban és nemcsak az e részbeni intézkedések hiányát hangsúlyozta, hanem azt panaszolta, hogy ezen viszonyoknak fejlődése, a melyeken ezen törvény segíteni egyrészt hivatott, annak idején kellőleg fel nem ismertettek és hogy mindazon törvényes és közigazgatási intézkedések, a melyek nagyrésze talán hatályosabb volna ezen törvénynél, a baj orvoslására nézve nemcsak hogy eddigelé életbe nem léptettettek, de még ma is csakis távoli tanulmányozás tárgyát képezik, hogy tehát a kormány, a mely alkotmányos országban nem a közvélemény pressiójának engedni, de a közhelyzetet vezérelni és a bajokat megelőzni hivatott, e részben az n felfogása szerint annak idejében kellő tevékenységgel behatólag nem intézkedett. Én nem a kormányt, nem is saj átlag azt, a mit az igazságügyminister ur felhozott, támadom meg, de én álalában azon nézetet akarom érvényesíteni, hogy hibás azon felfogás, hogy nekünk Magyarországon mindig meg kell várnunk azt, hogy mit csinálnak a többi európai országok, hogy mikor azok már némileg megunták a helyzetet és kezdik felismerni a törvényes intézkedéseknek hiányait, melyeket életbe hoztak, akkor teszszük mi azt, a mit ők 10 évvel ezelőtt tettek volt, és a mikor azok már változtatni kezdik a törvényeket, mi meghagyjuk érni a bajt és csak ismét később az ő példájukat követve, intézkedünk. Hiszen ily körülmények között törvényhozásunk és közigazgatásunk nem más, mintminiature-szerű utánzása a többi civilizált országok törvényhozásának. Én pedig azt kívánom, hogy mi sajátszerű viszonyainknak megfelelőleg intézkedjünk és nem a franczia, német, angol viszonyokból merített törvényeket, intézkedéseket hozzunk és léptessünk életbe. És ép azért, mert a helyzetről szólok, én azt hiszem, hogy nem annyira az uzsoráról, mint a hitelt szabályozó törvény, mint a tulajdonjogot szabályozó törvények, mint átalán a közigazgatás és törvényhozásnak megfelelő szervezete fogná a bajokat orvosolni, melyek az újabb franczia törvényhozási eszmék szerint életbeléptetett törvényes intézkedéseknek lettek következményei. Mert azon bajok, melyeket leginkább érezünk, és melyekről Keglevich gróf épen az elébb szólott, melyek a nagybirtokost és a kisbirtokost egyaránt érdeklik, csak az 1848-ki törvények után és a polgári törvénykönyv életbehozatala idejétől fejlődtek leginkább, mert ezen birtokok egészen más magánjogi törvényeken sarkallottak azelőtt. Én azon eszmét, a mely itt magában az indokolásban meg van támadva, hogy a váltóképességet nem lehet bevonni a discussio körébe és nem lehet szem előtt tartani akkor, midőn a viszonyok javításáról van szó, nem fogadhatom el, de nem tartom ez alkalommal megvitatandónak. Én azon nézetet, hogy a hitelmüvelet kamatlábát ne lehetne szabályozni,