Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-55
314 LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. sok idő takaríttatott volna meg, tehát sok embernek, sok birtokosnak a vagyona megmaradt volna. Másrészt azon üdvös hatása lett volna, hogy nem épen a közvélemény által kijelölt intézkedéseket kell vala létesíteni. Tudjuk, hogy a közvélemény, midőn a bajok okait keresi, rendszerint felületesen ítél, és az ok és következmény közt a nexust helytelenül vévén fel, helytelen utón keresi az orvoslást, holott, ha a kormány lelkiismeretesen és részrehajlatlanul kutatja a bajok okait, helyes útra terelhetné a közvéleményt, és nem fogna megtörténni az. a mi történik jelenleg, hogy az igazi okok ugyan fel vannak ismerve, de az igazi bajok orvoslása még alig kezdetett meg, hanem egészen helytelen irányban történt sok intézkedés. Ezekhez kell számitanom a jelenleg előttünk fekvő uzsoratörvényjavaslatot is. Nagy illusiónak tekintem, hogy ha azt hiszi valaki, hogy uzsoratörvény által az eladósodást és az uzsorakamat melletti adósságcsinálást megszűntetni lehet. Megkiséreltetett már nálunk és más országokban is, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ennek eredménye alig volt, és hogy az uzsora az uzsoratörvény által nem szüntettetett meg. Nem ott szegényedik el a nép, és nem ott magas a kamat, a hol az uzsorás letelepedik; megfordítva, ott, a hol az elszegényedés okai meg vannak, ott fog kifejlődni az uzsora, és ha nines helyben tőke, oda fog jönni és le fog telepedni a tőkepénzes. így fejlődik az uzsora. Nem ok az uzsora, hanem sympthoma. És téves utón járunk, ha a syrnpthoma ellen küzdünk, holott magát az okot kellene megszüntetni. Azt hiszem, hogy a kivitel terén is ép oly czéltalan ezen törvényjavaslat, mint minden uzsoratörvény, mert nincs "mód, hogy az uzsoratörvény szakaszai által meggátolni lehessen azon százféle utakat és módokat — és mindig újakat találnak fel — az uzsora elburkolására, a mely uzsora még sokkal veszedelmesebb, mint a nem burkolt uzsora. Az uzsoratörvény hatása legfölebb morális lesz, t. i. az, hogy oly tisztességes emberek, a kik eddig uzsorával foglalkoztak, a törvény által vissza fognak tartatni az uzsorától. És lesz egy másik morális hatása is, mely minden uzsoratörvénynél megvan, hogy tudniillik azokra nézve, a kik a reális és becsületes hitelt nem érdemlik meg, drágább lesz a hitel, és ha ez nem is közérdekű eredmény, de következményeiben hasznos lesz. Ezen indokoknál fogva és mert károsnak a törvényjavaslatot nem tartom, azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Azonban nem mulaszthatom el ez alkalommal a mondottak fonalán azon megjegyzést tenni és az igen t. kormánynak figyelmébe ajánlani, hogy mint mondám, felfogásom szerint a közvélemény pressiója alatt keletkezett intézkedé sek az utóbbi években eltévesztek a helyes irányt, a mennyiben a sympthomákkal foglalkoztak és a bajok tényleges okait vagy fel nem ismerték, vagy a bajok orvoslását nem initiálták, vagy ha initiálták, nem azon erélylyel és következetességgel tették ezt, mint kellett volna. Az uzsoratörvény okairól és az adósságcsinálásról, beszélvén, jeleznem kell azt, hogy a mi a baj orvoslását illeti, e tekintetben máskép kellene intézkedni. A valódi helyes intézkedések még nem tétettek meg. Ilyen a hitelügy rendezése, mi által az, a ki megszorul, azon helyzetbe juthat, hogy kellő időt nyer arra, hogy szorgalmas és takarékos eljárás mellett, leróvhatja tartozását és törleszthet! adósságát. A másik a jövedelem fokozása, a mely szintén a hitelügynek egyik ága, az által, hogy az állam intézkedése, mondjuk, e talajjavítást bank utján, mód nyujtatik egyeseknek és vidékeknek, hogy jövedelmeik fokozása által ismét törleszthessék adósságaikat. Megengedem, és tudom, hogy mindkét intézkedés nem directe az állani ténykedéséhez tartozik és nem directe a kormány által foganatosítható, de másrészt tudjuk jól azt is, hogy ezek talán más országban is, de kivált nálunk soha sem fognak kezdeményeztetni, és foganatosíttatni, ha nem a kormány initiativája és az állam támogatása mellett, és ha van egyátalában kérdés, melyhez az állam támogatása szükséges és indokolt, azt hiszem, hogy csakugyan ezen két kérdés az, melyekkel a kormány eddig, mondhatom, csak platonice foglalkozott, de tényleg a szükséges erélylyel azokat nem foganatosította. A hitel, még pedig mind a mezőgazdasági, mind a jelzálog, mind a személyes hitel, az