Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

2iS XL1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. niök, mert ott is meg kellett tartani az átmeneti idő méltányosságkövetelte szabványait és ha vájjon kellett volna-e azokkal küzdeni, hogy ha némelyek által provisoriumnak nézett, de szerintem, qualificationalis, állandó törvény által teremtett oly birói karral állottak volna szemben, melynek minden tagja már akkor birt volna a qualificatióval. Kérem a törvényjavaslat elfogadását. {Elfogadjuk!) Cziráky János gr.: Nekem legkevésbbé sem lehet szándékom a tanácskozás további folyamába befolyni, különösen azon stádium alatt, melyben vagyunk. Én sem apolegetája, sem kárhoztatója nem vagyok ezen most létező egész megyei administrativ rendszernek. Van annak igen sok hiánya, a mint átalában vannak és lesznek minden emberi institutiónak. Én tehát egyenesen s igen röviden csak azt kívánom nyilvánítani, hogy ebben a törvényjavaslatban, a mennyiben az minősítések felállítását tartalmazza, bizonyos üdvös korlátot látok, főleg az iránt, hogy ne mindenki higyje azt, hogy ő a világon mindenre képes, és hogy az ez által gyakorlandó pressióval, a melynek ellene állni sem vezető, sem candidationalis bizottságnak hatalmában nincs, sokkal jobb törvényes alap fog nyújtatni, hogy mindenki egyszersmind bármely hivatalra is alkalmaztathassák. Én e részben fentartva magamnak a részletes tárgyalás alkalmával az egyes pontokra nézve észrevételeimet megtenni, a törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. Kénytelen vagyok azonban még azokon kívül, a miket igen t. barátom, a főkamarás ur ő nagyméltósága mondott, abban a minőségben, melybe őt e háznak bizalma helyezte, hogy t. i. ő egyszersmind a hármas bizottság elnöke, és a melyben én őt néha felváltani ugyanazon igen t. tagtársak bizalmából szerencsés vagyok, e helyen részemről kijelenteni azt, hogy az ellen, mintha ott elhamarkodottan, elsietve tárgyaltatnának az ügyek, határozottan tiltakoznom kell. A bizottsági tagoktól függ, a kik megjelennek a gyűléseken, minden tárgyhoz hozzászólani és pedig akármennyiszer. E részben az igen tisztelt elnök urnak és nekem jut a szerencse felszólítani mindenkit, hogy kiván-e még valaki nyilatkozni. Ha nincs, a ki nyilatkozzék, ennek természetes következése az, hogy a vitát bezárjuk, és némelykor talán egy fontosabb tárgyat, de a melyre nézve észrevétel nem tétetik, elfogadottnak kell tekintenünk és jeleznünk. A szőnyegen lévő tárgyra nézve meg keíl jegyeznem, hogy erre nézve is mindenki nyilatkozhatott azon ülésen, hogy kiván-e szólani, és e részben semminemű elutasításnak helye nem volt. Ezen kívül még egy tárgyra nézve keli nyilatkoznom, mely bizonyos tekintetben inkább elismerést érdemel, holott itt vádként hozatott fel, hogy tudniillik bizonyos jelentések eleve elkészíttetnek. Én e részben csak helyeselhetem azt, hogy azok, mik egy ügynek a felvilágosítására szolgálhatnak, különösen az egész szorgalommal működő jegyzői kar előmunkálatai által mintegy vázlatképen előkészittetnek. Mert hiszen, ha azok elfogadtatnak a ház által, akkor ezen indokolások előre való elkészítése csak elősegíti és könnyíti az ügyek czélirányos eldöntését. Ha nem fogadtatnak e], akkor a bizottsági tagok az ellen nyilatkozván, ugy is elmaradnak. Én ezt kénytelen vagyok méltóságos főrendek, a magam igazolására és az illető jegyző uraknak inkább dicséretére felhozni, kikkel sokszor közreműködni kötelességem. Nem terjeszkedvén ki tovább magára a törvényjavaslatra nézve, miután abban egy mindenesetre üdvös átmeneti intézkedést látok, és alapját annak, a mi mindinkább fejlesztetni fog, — mint ő nagyméltósága a főkamarás ur mondotta, — a közigazgatási rendszer tökéletesítésére, én azt a tanácskozás alapjául elfogadom és annak elfogadását ajánlani bátorkodom. (Helyeslés.) Lipthay Béla b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Szavaim helyreigazítására kérek szót. Nevezetesen nem emlékszem arra, hogy én azt mondottam volna, hogy a bizottsági vitatkozás alkalmával a főkamarás ur ö nagyméltósága, mint annak elnöke, akadályoztatta volna a nyilatkozatokat. Nem mondottam, nem is mondhatom, mert a mi csekély személyemet illeti, s bizonyosan a t. tagtársakat is, a nyilatkozat megtehetése vagy meg nem tehetése iránt magunkat egyátalában meggátol-