Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

: XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 247 ismerjük; pedig a hiányok, a hibák felismerése első lépés a javulásra, a mint ezt régi igazság taríja. De merem állitani azt is, és erre nézve lesz szerencsém nemsokára ismét beadni jelentésemet, hogy ha lassan, ha fokozatosan is, de a javulás mindenki áltálba ki készakarva szemet nem huny, felismerhető. Egyet legyen szabad megjegyeznem és ez az, hogy egészségügyeinkben teljes javulás nem fog beállhatni addig, mig az ország minden rétegében meg nem győződnek arról, hogy a mit a törvény és végrehajtói követelnek, az valósággal szükséges; mert épen az egészségügyi rendszabályokat, magának a népnfek és családoknak ellentállásával szemben erőszakosan keresztülvinni nem lehet. Meg kell adni az egészségügy ellenőrzésére, azonkívül a gyógyíttatásra szükséges orgánumokat; hatni kell az iskola és némileg az egyház útján arra, hogy az emberek maguk annak szükségességéről meggyőződjenek. Mig ez meg nem történt, javulás fog beállani és kell hogy beálljon, de teljes sikere egészségügyi viszonyainknak csupán rendelet és törvény által, készítse azt bárki, elérhető soha nem lesz. Kiterjeszkedett ő méltósága az adókezelésre és a közbiztossági viszonyokra is. Áz adókezelésről elismerte, hogy ott erélyes működés van és én is azt hiszem, hogy van és szükséges is; de méltóztassék elhinni, hogy a mi az adóbehajtás körüli erélyes intézkedéseket illeti, azok régebben is megvoltak, csakhogy az újabb intézmények és egyebek közt maga a közigazgatási bizottság módot adnak arra, hogy ezen erély a nélkül, hogy zsibaszdana, mégis sokkal igazságosabban legyen alkalmazható, mint az előtt. Már pedig az adókezelés tekintetében nem is lehet mást kívánni, mint igazságossággal, méltányossággal párosult erélyt és e tekintetben határozottan merem állitani, hogy nagymérvű javulás állott be. Hogy a csendőrség felállítása mennyiben lehet oka, hogy a gyilkosságok szaporodtak és hogy átalában szaporodtak-e, azt nem értem; de egyet tudok, és ez nehezen szól az intézmény ellen. És ez az, hogy mióta az ország egyik részében a csendőrség felállíttatott, tömegesen sültek ki régebben elkövetett bűntények, még olyanok is, melyek ma már nem büntethetők, melyek elévülés alá estek. Nem a gyilkosságok, nem a bűntények, hanem igenis a kiderített, kinyomozott bűntények száma szaporodott, de épen ez bizonyítja azt, hogy a csendőrség teljesítette kötelességét. A mezőgazdaság szempontjából is vádat emelt a közigazgatás ellen a méltóságos báró ur. Én tudom, hogy a mezőgazdaság körében is vannak a közigazgatásnak teendői és felteszem, hogy ő méltósága csakis ezeket értette; mert hogy a közigazgatás maga a mezőgazdaságon javítson, ezt ö méltósága bizonyosan nem kívánja. Elismerem, hogy nem történt e téren minden, a mi lehetséges, de a ki beutazta Magyarországot 15 évvel ezelőtt, és látta, hogyan ütötte fel magát a szerb tövis szerteszét és látja ahhoz képest ma az állapotot, az a javulást nem fogja tagadhatni, és nem kétlem, hogy ugyanezt a haladást más tárgyak körül is ki lehet mutatni. Nem kívánom a méltóságos főrendek idejét hosszasabban igénybe venni, mert nem tehetek róla, megmaradok azon álláspontomnál, hogy mindenütt, de főleg a közigazgatásnál, mely a hazának. minden egyes polgárát közvetlenül érinti, helyes, üdvös, állandó csak épen a fokozatos haladás és a javulás fokozatos előmozdítása lehet. És épen azért, mert ezt hiszem s mert másfelől azon meggyőződésben vagyok, hogy kellő qualificatióval biró orgánumok léte, bármely közigazgatási rendszer jó működhetésének alapföltétele és mert tudom továbbá azt, hogy rendszert, ha kell, törvényhozásilag néhány hó alatt meg lehet változtatni, de qualificált tisztviselői kart teremteni, kivált, ha az átmeneti időre parancsolt méltányosságot megtartjuk, csak évek hosszú során át lehet: egyik első szükségű lépésnek és méltányosnak is tartom, hogy azok, kik a rendszerek közt választani, választás helyett kinevezést akarnak, akár kívánták, akár nem kívánták, de bekövetkezendőnek tartják — meggondolják azt, hogy volt már egy nagy átmenet törvényhozásunkban, midőn a bíróságok államosittattak és kérdezzék meg azokat, kik akkor az államosítással és a birói kar szervezésével megbízva voltak, hogy a legnagyobb nehézségekkel kellett megküzde-