Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 243 meny semmi. Hányszor rendeltetett már, rész­letezve említem, hogy annál inkább feltűnjék az eddigi mulasztások végtelen sorozata — hogy pl. a mezőgazdaság terén a tüskék, ár­talmas rovarok kiirtandók. Ez csekélységnek mutatkozik, és ugyan kérem, hol történnek az országban e tekintetben kellő intézkedések ? Igen, vannak kivételek, és két irányban határo­zottan megengedem, hogy az, a mi itt a jelen­tésben foglaltatik, némi alkalmazást talál. Az egyik az adókezelés, itt határozottan el lehet ismernem, hogy az állam szempontjából bi­zonyos, üdvös haladás mutatkozik. De kétség­kívüli, hogy e tekintetben a közigazgatási kö­zegek erélye semmi kívánni valót sem hagy hátra. A második — s ez többször felemlitte­tett, különösen a belügyminister ur ő nagymél­tósága által, vívmány és haladás, a közbizton­ságnak kétségkívül némi tekintetben javulása a csendőrség felállítása által. Igenis, a hol ez megvan, remélhető, hogy javulni fognak a vi­szonyok, noha egyelőre talán ők is közremű­ködtek, hogy a gyilkosságok száma szaporod­jék; ez azonban nem az institutio hibája, ha­nem az egyénnek rovandó fel. Ezt a két vívmányt teljesen elismerem, de hogy a közigazgatásnak más terén is valami érezhető haladás történt volna, miután ugy sürgettük a közigazgatás javítását, ezt én ke­reken tagadom, bár nem kívánom részletezni, mert hiszen ez a kérdés ép oly kevéssé van napirenden, mint az, hogy vájjon a hivatalok­nak egy vagy más módon való betöltése felett határozott nézetet nyilvánítsunk. A mai napi­renden határozottan csak ez a törvényjavaslat van, a mely most tárgyaltatik. E törvényjavas­latot, mint emiitettem, elfogadom a tárgyalás alapjául. Igaz, hogy szerettem volna, ha ezen intézkedés a befejezése lenne közigazgatási szervezkedésünknek, hanem kétségkívül ez is egy bizonyos módon való javítás és ezért én részemről elfogadom. De vájjon fog-e ez ered­ményre vezetni? Meglehet, legalább annyiból tapasztalni fogjuk, hogy a mostaninál képesebb tisztviselők jelentéseiket talán helyesebben fog­ják bemutatni, s ennek következtében talán az Írásbeli szolgálat javulni fog és ez arra fog ve­zetni, hogy ez által a kormányzat talán épen azon hitben fog ringattatni, kogy közigazgatá­sunk csakugyan jó. Részemről kifogás alá nem esik az, hogy a tisztviselők magasabb qualiíi­catiója átalában emelni fogja egyeseknek képes­ségét, illetőleg megfelelőségét. Azt sem taga­dom, hogy mint oly nép, e mely szereti a sal­langot, némi örömmel fogadandja talán ezen intézkedést, mert hiszen utoljára is bizonyosan nagy dicsőségére válik a mi közigazgatásunk­nak, ha mondhatjuk, hogy itt az országban mindenesetre megnyugtatás lehet azokra, a kik szeretik a sallangot és megnyugszanak abban, hogy a fényes institutio létesítésében ta­lán a fokozatos haladás mellőztetik. Mi taga­dás benne, vérünkben talán nincs meg az idő­vel való kellő sáfárkodás és így könnyen meg­történhetik, hogy nem gondolva a fokozatos haladásra, a szökkenésekre adjuk magunkat. Részemről az előterjesztett törvényjavaslat lényege ellen nem lévén kifogásom, azt elfoga­dom, mint egy módozatát közigazgatásunk ja­vításának és e tekintetben járulok Fejérmegye főispánjának azon nyilatkozatához, miszerint sürgetve közigazgatásunk hiányos orvoslását, utasíttassák a kormány, hogy erre vonatkozó javaslatait minél előbb terjeszsze elé. Az erre vonatkozó határozatot azonban provocálni nem lehet, mert a főrendeknek vannak üdvös hatá­rozatai, ugy e bizottsági jelentésekben, mint a jegyzökönyvekben, s mert tudom, hogy a főren­dek abbeli határozatainak mily kevés a nyoma­téka. Csak rá kell mutatnom a főrendiháznak szervezésére és átalakítására vonatkozó nyilat­kozatokra, a melyek ekkoráig figyelembe nem vétettek. Megengedem, hogy e tekintetben a cöbbség azon tekintetnél fogva, hogy mintegy saját érdeke forog kérdésben, önkényt lemond azon pressióról, a melyet még a saját kebele­iéből választott kormányában érvényesíthet. De remélem és hiszem, hogy ha a pressiót e tekin­tetből mellőzi is, a közigazgatás tekintetében, ha netalán csatlakoznék a többség, amit gyanú­val és kétséggel fogadok, azon határozathoz, a melyet, mint említem, provocálni sem merek; erélyesebben fog kívánságának és óhajának ki­fejezést adni. Ezek után kijelentem, hogy e tör­vényjavaslatot az átalános vita tárgyalásának alapjául elfogadom. 31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom