Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

236 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Bukott társulatokkal folytatni küzdelmet nem lehet üdvös az államra nézve. Az országnak hatalmas és virágzó társulatokra van szüksége. Csak ezektől várhat hasznos eredményeket, holott a gyenge társulatok ismét csak az állam erejét vennék igénybe, mert ezeket kamatokkal kell segélyezni, vagy meg kell váltani, ugy mint ez több vasuttársulattal történt és fog is még történni. Felmerült két kérdés. Az egyik az, vájjon eddig folytatott vasúti politikánk helyes, üdvös és czélszerű volt-e ? A másik pedig az, hogy mikép történhetett az, hogy bármely időben oly vasúti szerződés köttetett idegen társulattal, melynek következményei oly súlyosak lettek az országra nézve, mint az osztrák vasuttársulattal kötött szerződés következései voltak. Mind a két kérdésre bátor leszek bővebben felelni. Hogy milyen volt Magyarország vasúti politikája, annak eredetétől fogva mostanáig? Mindahárom elébb fölvetett kérdésre határozott igennel válaszolok. Mikor a magyar kormány átvette a kormányzatot, állapotunk elhagyott és hátramaradt volt. Ezen állapotból felriasztott Széchenyi István gr., arra figyelmeztetvén, hogy a nemzetnek életében nyugpont és megállapodás nincsen. Vagy haladnunk kell, vagy pedig tespedésbe jutva vissza esnünk, a mint ezt más államok történelme bízónyitja. Mindenütt nagy haladást észlelünk. Emlékezzünk csak vissza, hogy legveszélyesebb vetélytársunk különösen a földmívelés tekintetében több mint 40 évvel ezelőtt Muszkaország volt, a mikor a közlekedési eszközök még zsengekorukban voltak s a mikor a szállitás nagy nehezen csak évről évre történhetett. Mily haladás tapasztalható azóta. Ha már most nem tettük volna, a mit tettünk közlekedési eszközök javítása tekintetében, akkor nemcsak Oroszországgal, mint első rangú versenytársunkkal szemben, hanem még csak Romániát is tekintve, melynek kereskedése, forgalmi viszoszonyai 15 év óta annyira fejlődtek, — mondom, akkor még Romániával szemben is elmaradtunk volna. Nem szenved kétséget, hogy ha szemrehányásra adtunk alkalmat, ez abban áll, hogy gyorsan, nagyon gyorsan haladtunk, hogy a közlekedési eszközök fejlesztése nekünk igen sok pénzünkbe és nehéz áldozatokba került. De ezen áldozatok nagy volta menthető, mert akkor, midőn magunk vettük át sáfárkodásunkat, semmi hitelünk nem volt és kizárólag a külföldi hitelre voltunk utalva. Az európai plutocratia pedig kérlelhetlen és a hol érdekét találja, ott kímélet, irgalom nélkül kizsákmányolja azt, a ki hozzáfordul; biztosítani akarja magát ugy a tőke, mint a kamatokra nézve és minden esetre magas kamatokban kívánja megfizettetni koczkázatát. Méltóztassanak körül tekinteni, nem csak mi, hanem más államok is megfizették a szomorú dézsmát. Lássuk legközelebbi szomszédunkban a Rudolf koronaherczeg pályát és azt találjuk, hogy az abba bele épített költség, ugy a tőkét, mint a kamatot számítva, ép oly súlyosan nehezedett, rajok, mint bármely drága vasutunknak építése reánk. Másrészről pedig el kell ismernünk, hogy igen tökéletes vasúti hálózatot épitettünk, hogy ennek szálai a fővárosban pontosulnak össze és hogy oly kivitelnek örvendünk, mely nemcsak nemzetgazdaságunk érdekeinek megfelel, hanem az ország jólétét tetemesen növeli. A múltra vonatkozó kérdésre bátor leszek restrospective megfelelni, mert szükséges visszatekintenünk a múltra és nem csak a jelent nézni, nehogy a latin mondás semper esse puerum ránk alkalmazható legyen. Szükséges tehát a dolgok keletkezését és fejlődését tudni és ismerni az okokat és körülményeket, melyeknél fogva megtörténhetett az, hogy 25—26 évvel ezelőtt egy oly szerződés köttetett, mely káros volt Magyarországra nézve, melynek hatása most is érezhető, és mely káros következményeinek elhárítására tetemes áldozatot kell hoznunk. A mi különösen az egész continenst illeti — kiveszem Angliát, hol a vasutak csak otthoni intelligentiával épültek, másutt idegen tőke használtatott a vasútépítésre és idegen capacitások. Egy példa más száz példa helyett vehető. Francziaország, mely oly óriásilag gazdag, és most már teljesen kiépítette vasúti hálózatát, és idegen vasútépítésre is 400 millió francot fordított, ugyancsak a 30-as és 40-es években, midőn az első vasutat építette, mely árúk szállítására volt szánva, mert előbb kizá-