Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-31
188 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gálja meg azon épületet, melyben a régibb convictus volt elhelyezve, hogy vájjon lehetséges lesz-e abban a visszaállitandót elhelyezni és végre a helyszínén a költségvetést megcsináltatni. Ha nem fognak előfordulni sem jogi nehézségek és akadályok, a mint nem hiszem, hogy előforduljanak, sem financiális akadályok és nehézségek, akkor vissza fogom állítani a convictust; (Eljenzések.) ha pedig legyőzhetlen akadályok fordulnának elő, akkor szerencsém lesz a törvényhozás összes tényezőinek részletes jelentest előterjeszteni a dolog mibenlétéről. Tehát kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, jelentésemet bevárni és ezen válaszomat tudomásul venni. (Átalános helyeslés.) Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn a múlt ülések egyikében kérdést intéztem ő nagyméltőságához, a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, interpellátió formájában, nekem teljességgel nem volt szándékomban ő nagyméltóságát azzal vádolni, mintha ő alatta keletkezett volna ez a baj. Igen jól tudom azt, hogy 1849 után, tehát mikor nem voltak alkotmányos viszonyok, szüntettetett be ezen convictus. De épen, mert az alkotmányos viszonyok egy szerencsés csillagzatának áradata alatt való felélesztése mellett reményleni lehetett, hogy mindazon intézeteknek, melyek ennckelőtte virágoztak és melyek különösen azon vidéken egyszersmind a magyar nemzetiség előmozdításának hatalmas tényezőit képezik, (Igaz! ügy van!) — visszaállítása iránt kellő gondoskodás meg fog történni, annyival inkább, mert azon számos helyről érkezett kérelmek, melyeknek benyújtásával én tiszteltettem meg különösen, oda czéloztak és kötelességemmé tették kérdést intézni ő nagyméltóságához, kinek a mai napon adott válasza engem és azt hiszem, azokat, kiknek nevében ezen tiszteletteljes kérdést intéztem, tökéletesen megnyugtatott. Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: Még csak egy megjegyzést legyen szabad tennem, azt, hogy én egyátalában nem tulajdonítottam ö nagyméltósága felszólalásának azon értelmet, mintha engem legkevésbbé is vádolt volna. Én csak röviden a species factit idéztem és nyilatkoztam, hogy nekem épen semmi kifogásom sincs ezen convictus visszaállítása ellen. (Elénk helyeslés.) Elnök: A méltóságos főrendek a vallásos közoktatásügyi minister úr nyilatkozatát tudomásul veszik. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A hármas állandó bizottság nyert megbízatásában eljárván, van szerencsém az 1882. évi 21.700,000 frtnyi hadi költségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentését ezennel tisztelettel átnyújtani, azon megjegyzéssel, hogy az már kinyomatva és kiosztva van és a ház utóbbi határozata szerint a mai napirend kimerültével érdemleges tárgyalásra kitüzetett. Elnök: A jelentés egyelőre felolvasottnak vétetik, miután a napirend kimerültével amúgy is tárgyalás alá vétetik. Következik a napirend első tárgya: a hármas állandó bizottság jelentése a gyula-fehérvári káptalani és kolozsmonostori conventi erdélyi országos levéltáraknak a magyar országos levéltárral egyesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatnak kívánni, hogy az indokolás felolvastassák ? (Bálijuk!) Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa az indokolást). Elnök: Van-e a méltóságos főrendek közül valakinek a törvényjavaslat elvére és lényegére észrevétele? Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ha nem foglaltatnék a hármas bizottság beható javaslata következtében egy minden kételyt némileg kizáró szakasz, akkor lehetne talán nekem a törvényjavaslat ellen lényegesebb kifogásom. Nem akarom vitatni, hogy az eddigi locus autenthicusok helyett, melyek az okmányok megőrzésére voltak hivatva régi hazai törvényünk szerint, t. i. a locus credibilisek is a káptalanok helyett, a változott viszonyok és körülmények következtében más hatóságok rendeltessenek az illető irományok őrzésére. Mert bár azon viszonyok, melyek akkor léteztek, t. i. a középkorban, a legbátorságosabbnak tüntették fel, hogy azon irományok, fentartás és őrzés végett azon hi-