Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-31

• XXXI. ORÍ teles helyekDek átadassanak, másrészt azonban az idők és viszonyok változása következtében ez megszűnhetett és most inkább oda csatolandók, a hol a törvénykezési és telekkönyvi institutio behozatala következtében czéljoknak bizonyos tekintetben, legalább a mennyiben az újabb kort illetik, megfelelhetnek. Hanem nekem egyátalában nem a locus credebilisek tekintetéből kiinduló nehézségem volt, de nehézségem abban áll, hogy minden család az eddigi okmányokat, melyek t. i. magán természetűek, oly helyre kivánja letétetni, a hol azoknak legkönnyebben veheti hasznát, s nálam méltán támadt arra aggály és csak bizonyos tekintetben, ezen újabb zárpótjavaslat által látszik eloszlottnak, hogy t. i, midőn az illetőknek ezen okmányra szükségök van, van pedig, méltóztassanak elhinni, még az ősiség megszüntetése után is, mert osztálylevelekbe betekintés, végrendeleteknek eredetben való átpillantása s más hasonló, igen sokszor igénylik azt, hogy ezen irományok könnyen megtekinthetők legyenek és igen accessibilisekké váljanak. Már ha mindezen irományok az erdélyi részekből egyenesen Budapestre az országos levéltárba központosittatnak, az illető magánosoknak e részben nagy káruk és hátrányuk támad, mert azoknak megtekintése és kikeresése végett vagy személyesen ide fáradniok, vagy pedig megbízottakat kiküldeniök szükséges, a mit eredetileg bizonyára nem terveztek, midőn az irományokat oda adták oly czélból, hogy azok közel legyenek, most pedig ily távolban, még pedig egy közigazgatási országos levéltárban egyesitetten, kelljen nekik azokat kikutatniuk. Ebben én valóságos sérelmét láttam a magánszemélyeknek, kik bizonyára nem azt czélozták, hogy irományaik oly helyre adassanak, hol azoknak megtekintése ily nehézséggel van összekötve. Az által azonban, mondom, hogy most terminust tűzünk ki, a mely határidőnek lefolyása alatt mindenki nyilatkozhatik és ezen irományokat onnan kivéve, talántán más helyre elhelyezheti, ezen bajnak orvoslását látom és csak egy kérésem volna, ha a belügyminister úr ö nagyméltósága beleegyeznék, hogy t. i. a mi a határidőt illeti, én a három hónap helyett hat hónapra szeretném terjesz:ÁGOS ÜLÉS. 189 teni; ha nehézséget lát, ettől is el tudnék tekinteni. Miért ? mert az illetőknek kellő időt akarnék engedni arra, hogy ezen okmányokról magok rendelkezhessenek és mert semmi veszedelmet nem látok abban, hogy ha ez három hóval előbb vagy később fogna érvényesíttetni, mi az érdekeltek kételyeinek mindenesetre megnyugtatására szolgálna. A törvényjavaslatot magát egyébiránt ezen megjegyzéssel, illetőleg a belügyminister ő excellentiájához intézett kéréssel én is változatlanul elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán mmisterelnök, mint belügyminister : Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Csak egy pár rövid szóval kívánok a dologhoz szólani, megjegyezvén azt, hogy már a méltóságos főrendiházhármasbizottságában teljes készséggel járultam a felhozott módosításhoz, azért, mert abban semmi egyebet nem látok kifejezve, mint azt, a mi különben is megtörtént volna és a mi a törvénybe azért nem jött be, mert administrativ teendőnek tekintetett; mihelyt ez azonban, mint a bizottsági jelentés mondja, aggályok elhárítására szolgálhat, semmi okot viszont nem láttam abban, hogy maga a törvény megtegye a szükséges dispositiót. (Helyeslés.) A mi magát e határidőt illeti, én azt gondolom mélt. főrendek, hogy a három havi idő ezen czélból tökéletesen elég, azért, mert hisz nem valami új dologról van szó; öt év óta tudják, hogy ez szándékoltatik; maga a törvényjavaslat folyó évi márcziusban volt benyújtva, azóta is tetemesebb idő folyt le, ugy hogy én azt hiszem, mindenki, a ki ez irányban érdeklődik, három hónap alatt meglelheti reá a kellő időt, hogy kívánságát érvényesítse. De nem is tartanám czélszerűnek a határidő kiterjesztését azért, mert, miként a ministeri indokolásban is foglaltatik, ott a helyiségek már maguk olyanok, hogy az évnek hűvösebb időszakában ott dolgozni, foglalkozni valósággal nem lehet. Azon három hónap, a mi adatik és a mely alatt az irományok szükséges leltározásának megtörténnie kell, az évnek melegebb időszakába esik, a melyben az ott lévő helyiségekben czélszerűen foglalkozni lehet és marad ezen időszakban annyi idő, a mennyi szükséges ezen